Az Iránytű – gondolatok az Ígéret Évéhez előadássorozat negyedik alkalmán a szatmárnémeti Megmaradás Házában november 7-én Fanea József Ábrahám két történetét állította egymás mellé: Izsák feláldozását és a Szodomáért való közbenjárást. Az előadás a bizalomról, a másik ember meghallgatásáról és a közbenjárásról szólt.
Az előadó rámutatott, hogy a két elbeszélés ugyanarról az emberről és ugyanarról az Istenről szól. Az egyikben Ábrahám a végét nem látva, szótlanul indul útnak; a másikban megáll Isten előtt, és kérdez, mert másokért aggódik. Ábrahámnak ez a tette jól mutatja, hogy a hit nem teljesítmény, hanem kapcsolat, amelyben Isten szól hozzánk, mi pedig megszólalhatunk előtte.
Izsák történetét festmények segítségével is közelebbről megnézték a résztvevők. Rembrandtnál a kihulló kés a megállítás pillanata, Caravaggio képén az angyal keze a kegyelem jele. Ábrahám válasza, hogy „Isten gondoskodik“, megmutatja az ő hitét, amellyel rábízta Istenre azt, amit ő maga nem tud elrendezni.
A Szodoma-történetben Ábrahám alázattal, mégis bátran beszél: igazságosságra hivatkozva kér irgalmat. Az előadásban hangsúlyozta, hogy az imádság nem technika, a közbenjárás pedig nem garancia, hanem bizalommal vállalt szolgálat, amely másokért is Isten elé áll.
Az előadás után Fanea József arra kérte a hallgatóságot, hogy osszák meg az elhangzottakkal kapcsolatos gondolataikat. Tartalmas beszélgetés bontakozott ki, többen kérdéseket is feltettek. Végül Schönberger Jenő püspök hálás szavakkal köszönte meg az előadást. Kiemelte, hogy Ábrahám alakja így közel került a hallgatókhoz, és segített felismerni, mit jelent hitben járni a mindennapokban. Megköszönte a jelenlévők figyelmét és hozzászólásait is, hiszen a találkozón igazi szinodális párbeszéd alakult ki.
Forrás: szatmári egyházmegye
