A szentatya vasárnap este kilenc órakor Lourdes-i látogatásának utolsó programjaként fáklyás körmeneten vett részt és zarándokként együtt imádkozta a százezernyi zarándokkal a rózsafüzért. Beszédében arra buzdított, hogy bizalommal tekintsünk fel Máriára, a Tengernek Csillagára, aki mindig segít bennünket az élet minden viszontagsága közt, hogy biztosan megérkezzünk Fia Atyjának országába.
Gyertyával a kezükben mennyei Anyánk felé tartunk
Ma este azért gyűltünk itt össze, hogy válaszoljunk a Szűzanyának Szent Bernadetten keresztül a papokhoz intézett kérésére: „Tartsanak itt körmenetet”. Milyen megható látni, hogy a hívek nemzedékről nemzedékre szeretettel és bizalommal válaszolnak Szűz Mária gyengéd meghívására! Milyen vigasztaló hallani, ahogy a keresztények buzgón és hittel teli himnuszokat énekelnek, és gyertyával a kezükben mennyei Anyjuk felé tartanak, az Anya felé, akit Jézus a kereszten nekünk adott! Hálát adok az Úrnak – szólt személyesen a pápa –, hogy ma este én is válaszolhatok Anyánk hívására azzal, hogy zarándokká válok a zarándokok között.
Életünk megpróbáltatásai közt sem hagy magunkra minket
A remény fénye az, mely vezet és vonz minket, és soha nem hagy el, még akkor sem, amikor életünk útjain gyakorta megpróbáltatásokkal találkozunk, mert ezt az életet már átjárta annak örömteli tudata, hogy Isten gyermekei vagyunk, akiket Jézus szeret és üdvözít. A betegek a kiváltságos tanúi ennek az átalakulásának, az istenhit és a felebaráti iránti szeretet által. Nekünk ide el kellett jönnünk, hogy részt vegyünk ebben a körmenetben veletek, kedves betegek, hogy teljes mértékben megértsük annak a valóságát. Ahogy XII. Pius pápa mondta: „Soha […] a föld egyetlen szegletében sem láttunk még a szenvedés ily körmenetét, soha nem láttuk a béke, a derű és az öröm ilyen áradását” (1957. július 2.).
A Szűzanya Isten győzelmének a jele, aki megadja világunknak a szükséges reményt
És ha lehetséges egy ilyen csoda, mely nyugalmat és örömet ébreszt a megpróbáltatások idején, ez azért van, mert Isten megadja nekünk a kegyelmet, hogy felismerjük a feltámadt Krisztus éltető jelenlétét közöttünk. Képessé tesz minket arra, hogy egy távolabbi jövőbe tekintsünk, földi horizontunkon túlra, az Istenben való végtelen boldogság jövője felé, amelyet biztosan elnyerünk akkor, ha szilárdak maradunk a hitben és a szeretetben. Erre buzdít minket Szent Pál: „Ennek az életnek a szenvedései nem mérhetők az eljövendő dicsőséghez, amely majd megnyilvánul rajtunk” (Róm 8,18). Leó pápa megismételte az apostol értékes szavait: Kedves betegek: a jelenlegi szenvedések nem hasonlíthatók ahhoz a dicsőséghez, amely majd megnyilvánul rajtunk”.
Az a hivatásunk, hogy állhatatosan kitartsunk földi életünk útjain, ahol Mária előttünk jár. És bizalommal futunk felé, akinek Szeplőtelen Fogantatása világítótoronyként ragyog az éjszakában, ahogy XVI. Benedek pápa tanította a 2018. szeptember 13-i fáklyás körmeneten: Ő […] a szeretet, a jóság és Isten győzelmének a jele, aki megadja világunknak a szükséges reményt. Ma este tekintsünk Máriára, aki oly dicsőséges és oly emberi, és engedjük, hogy vezessen minket a győzedelmes Istenhez”.
„Ha követed Őt, nem tévedsz el, ha hozzá imádkozol, nem esel kétségbe, ha rá gondolsz, nem tévedsz…”
„Én vagyok a Szeplőtelen Fogantatás!” Pontosan így hívta magát Mária itt, a legnagyobb alázattal, mégis hálásan Istennek azért az egyedülálló kiváltságért, amelyet megkapott, és amely számunkra az üdvösség hajnalát jelenti. Szenvedése és feltámadása érdemei által Jézus úgy döntött, hogy megóvja Anyját az áteredő bűn minden foltjától; új Évává tette őt, aki felett a gonosznak soha nem lesz hatalma, akitől minden újra kezdődik, aki által minden újra lehetségessé válik, a világ és mindannyiunk számára – tanította a Szentatya. Ezért a Szűzanya támogatása és közbenjárása nem másodlagos a keresztény számára, aki be akarja fogadni a Jézus vére által elnyert megváltás kegyelmét és harcolni kíván a gonosz ellen. Ő a Tengernek Csillaga – a Stella Maris –, aki segít nekünk a megpróbáltatásokban, ahogy Szent Bernát oly találóan megfogalmazta: „Ó, bárki is legyél, te, aki úgy érzed, hogy e világ zűrzavarában viharok és szélvészek dobálnak, ahelyett, hogy biztonságban járnál a földön, ’el ne fordítsd a tekinteted’ e csillag ragyogásától, ha nem akarod, hogy a viharok elsodorjanak! […] Ha követed Őt, nem tévedsz el, ha hozzá imádkozol, nem esel kétségbe, ha rá gondolsz, nem tévedsz. Ha ő tart, nem esel el; ha ő megvéd, nem félsz… ha ő vezet, nem fáradsz el, ha ő neked adja buzgalmát, eléred a célodat” – idézett Leó pápa Szent Bernát Szűz Mária dicséretéről szóló prédikációjából.
Nyisson meg minket a mai naptól fogva az Örök Élet ígéretei előtt!
Kedves zarándokok és betegek, akik Franciaországból és a világ minden tájáról érkeztetek, hogy részt vegyetek ebben a buzgó és derűs fény-körmenetben, hozzuk el legkedvesebb és legsürgetőbb szándékainkat, és tárjuk fel a Szűzanya előtt a személyes és a világra vonatkozó szándékainkat. Az ő Szeplőtelen Fogantatását szemlélve öröm és legyőzhetetlen remény támad szívünkben, mert a napba öltözött, lába alatt a holddal, csillagokkal koronázva, dicsőséges és hatalmas; ugyanakkor alázatos, aki nagyon közel áll hozzánk, Jézus anyja, a mi Anyánk. Ó, Szeplőtelen Szűzanya, add, hogy ez a fény, amelyet ma este a kezünkben tartunk, soha ne aludjon ki az életünkben, hanem világítsa meg a jövőt, nyisson meg minket a mai naptól fogva az Örök Élet ígéretei előtt! – zárta vasárnap esti beszédét Leó pápa a Lourdes-i fáklyás körmenet során.
Forrás: P. Vértesaljai László SJ / Vatican News
