Az Erdélyi Iskoláról tartottak konferenciát Kolozsváron

0
12

A Babeș-Bolyai Tudományegyetem Pedagógia és Alkalmazott Didaktika Intézete és a Kolozsvári Akadémiai Bizottság szervezésében november 13-án neveléstudományi konferenciát tartottak Kolozsváron „A nagy időkhöz nagy nemzedék kell” – Az Erdélyi Iskola pedagógiai programjának aktualitása címmel. A konferencia megszervezéséhez a Márton Áron Emlékév szolgált apropóként, fókuszpontjában pedig a Márton Áron és György Lajos által alapított nevelésügyi és népnevelő folyóirat állt.

Az 1933 és – megszakítással – 1944 között megjelent Erdélyi Iskola a gyermekközpontú oktató-nevelőmunkára, a pedagógus folyamatos fejlesztésére, a reformpedagógiai irányzatok implementálására, az iskolán kívüli nevelésre, a hagyomány- és értékőrzésre és értékteremtésre helyezte a hangsúlyt, ilyenformán a kisebbségben élő erdélyi, partiumi és bánsági magyarság számára hosszú időre iránymutatóvá vált. „Az Erdélyi Iskola legtöbb gondolata ma is aktuális, így konferenciánk ezek mentén gyűjti egybe előadóit, műhelyvezetőit, hogy ők saját kutatásaik, jó gyakorlataik alapján hangosítsák ki az egyetemi, iskolai és iskolán kívüli nevelőmunka ma is kiemelten fontos kérdéseit” – olvassuk a rendezvény felhívószövegében. A konferencia elsődlegesen az egyetemi és iskolai oktatókat, a Kolozsváron tanuló magyar egyetemi hallgatókat, kiemelten a pedagógusjelölteket hívta a jelenben is hangosan szólaló múlt aktualitásával való ismerkedésre, hogy ilyen módon is erősödjenek hivatástudatban, az erdélyi, partiumi és bánsági magyarok oktatására-nevelésére való elköteleződésben.

A konferenciát Ozsváth Judit, a szervező egyetemi intézet oktatója, a rendezvény főszervezője nyitotta meg, majd bevezető előadásában az Erdélyi Iskolát mutatta be és annak máig aktuális, irányt mutató pedagógiai szemléletét vázolta. Ezzel a következő öt előadást is felvezette, amelyek – a főcímhez igazodva – a kilenc évtizeddel ezelőtt született gondolatok mai gyakorlatba ültethetőségével, Márton Áron életpéldájával és az ő hagyatékának őrzésével voltak kapcsolatosak.

Az első blokk második előadását Kiss Judit, a mai erdélyi magyar pedagógusok oktatási és nevelési folyóiratának, a Magyar Közoktatásnak a főszerkesztője tartotta Az Erdélyi Iskola szellemi örökségének továbbviteli lehetőségei a Magyar Közoktatásnál címmel. A főszerkesztő az Erdélyi Iskolából kiemelt gondolatokkal igazolta a nagy elődök haladó szemléletét és a gondolatok mai aktualitását hangsúlyozta, egyúttal arra is rámutatva, hogy azok miként csengenek egybe az e helyen röviden ismertetett Magyar Közoktatás lapszámainak szerkesztésénél követett koncepcióval.

Az első blokkot a Csíkszentdomokosról, Márton Áron szülőfalujából érkezett előadó zárta. Lázár Csilla, a helyi Márton Áron Múzeum és a csíkszeredai Spektrum Oktatási Központ igazgatója Márton Áron öröksége a digitális korban címmel tartott gazdagon illusztrált, tartalmas előadást. A csíkszentdomokosi múzeum megálmodója kiváló önkéntes csapatával ma a gazdag örökség digitális eszközökkel való megmutathatóságán dolgozik. Az eddigi megvalósítások ismertetésén túl az előadás ebbe a munkába is betekintést engedett.

A konferencia két előadástömbje között a résztvevők emléksétára indultak, ennek keretében az Erdélyi Iskolát szerkesztő Márton Áron és György Lajos és barátaik, munkatársaik élet- és munkatereinek egy részét látogatták meg Ozsváth Judit vezetésével. A séta az 1929 után Kolozsvár egyik magyar szellemi központjaként funkcionáló Lyceum Könyvtár (ma a Báthory István Elméleti Líceum könyvtára) és a két világháború között a katolikus egyetemista fiúknak, emellett az ő lelki vezetésükkel megbízott Márton Áronnak és a tanulmányi igazgatójukként gondjukat viselő György Lajosnak, valamint több, szellemi és lelki gyarapodást szolgáló programnak otthont adó Báthory-Apor Szeminárium, korabeli diáknyelven a „Szentjóska” (ma a Báthory-líceum kisépülete) meglátogatásával indult. Innen a Házsongárdi-temetőbe, György Lajos sírjához vezetett az út, ahol a program résztvevői virággal tisztelegtek az erdélyi szellemi nagyság előtt.

A következő állomás a piarista templom volt, amelyiknek szószékéről tartotta hatásos szentbeszédeit az egyetemi lelkész Márton Áron. Ő piarista szerzetestől vette át a stafétát és végig jó kapcsolatot ápolt a tanítórenddel. A templomban Böszörményi Géza piarista szerzetes várta a csoportot és ismertette tömören a piaristák két világháború közötti és jelenlegi kolozsvári tevékenységét. A séta a Szent Mihály-templomnál zárult, ahol plébánosként szolgált Márton Áron, majd 1939-ben ott is szentelték püspökké. A templomban berendezett, az ő emlékét megidéző kis kiállítás megtekintése után a konferencia résztvevői a templom melletti Márton Áron-szoborhoz vonultak és virággal tisztelegtek a nagy püspök előtt.

Az emlékséta utáni második előadásblokk nyitóelőadását a magyarországi Láziban élő, elismert Márton Áron-kutató, Virt László tartotta, aki online kapcsolódott a konferenciához. A Márton Áron eszméinek személyiségfejlesztő hatása című, szakszerű szövegértelmezésekre épített előadás a pedagógusjelöltek számára különösen hasznos, megerősítő gondolatokat hozott. Szabó-Thalmeiner Noémi, a BBTE Pedagógia és Alkalmazott Didaktika Intézete szatmári kihelyezett tagozatának vezetője azt vizsgálta, hogy a Márton Áron-i szellemi örökség miként hasznosítható a mai pedagógusképzésben. Ő is az Erdélyi Iskola hasábjairól vett gondolatokat elemezte és azok rendkívüli aktualitását láttatta.

Utolsó előadóként Kádár Annamária, az intézet marosvásárhelyi kihelyezett tagozatának vezetője is rendkívül izgalmas témával érkezett. Önismeret a pedagógusképzésben Márton Áron szellemisége tükrében címmel tartott előadásában az önismeretet segítő 12 „kapun” vezette végig hallgatóságát, egyúttal rámutatva arra, hogy Márton Áron miként „haladt át” ezeken a kapukon és hogyan vált sokak számára példaképül is szolgáló, érett személyiséggé.

A kolozsvári neveléstudományi konferencia keretében műhelymunkán való részvételre is lehetőség volt. A négy műhely négy különféle irányból kapcsolódott az Erdélyi Iskola által közvetített értékekhez. A szervező intézet oktatója, Birta-Székely Noémia a pedagógus- és segítő hivatások emberformáló feladataival kapcsolatosan vezetett foglalkozást, Bodó Márta újságíró a színházi nevelést mint hatékony pedagógiai programot járta körül, ehhez nagyszerű segítségként ajánlva az Erdélyi Iskola közléseit és mellékleteit. Gál-Iankó Katalin Zsobokról érkezett, a helyi Dr. Molnár János Általános Iskola igazgatójaként a kis lélekszámú települések és iskolák előtt álló kihívásokról és lehetőségekről beszélt, jógyakorlatként pedig a közösségi szolgálat és az ifjúságnevelés céljával indított Gyökereket és szárnyakat című sikeres projektjüket ismertette. A negyedik interaktív műhelyt Szállassy Noémi intézeti munkatárs vezette – ő a közösség, a természet és a nevelés összekapcsolásának mai lehetőségeiről szólt, nyomatékosítva, hogy ez egyszersmind az Erdélyi Iskola értékes pedagógiai örökségének is tekinthető.

Ozsváth Judit főszervező szerint az élénk érdeklődés mellett lezajlott program elérte a szervezéskor kitűzött célt. A konferencián elhangzottakat önálló kötetben adják közre.

ht
Fotók: Csordás Hunor és Nagy Tamara