Szent Erzsébet-búcsú Mezőpetriben: megáldották a 150 éves főoltárképet

0
1

Mezőpetriben az Árpád-házi Szent Erzsébet búcsú ünnepi szentmiséjét Schönberger Jenő szatmári megyés püspök mutatta be. A szentmise elején megáldotta a templom idén felújított, 150 éves főoltárképét.

Mezőpetri hívei és a környékről, sőt távolabbról érkezett zarándokok 2026. november 19-én, csütörtökön ünnepelték Árpád-házi Szent Erzsébet búcsúját. A 11 órakor kezdődő ünnepi szentmisét Schönberger Jenő szatmári megyés püspök mutatta be.

A szentmise kezdete előtt Jakkel Tamás mezőpetri plébános felidézte a főoltárkép történetét. Az 1870-es évek elején tűz pusztította el a mezőpetri templomot, és vele együtt a főoltárképet is. 1875-ben egy mezőfényi asszony, Brém Erzsébet védőszentje iránti tiszteletből felajánlotta, hogy az új oltárkép költségeit teljes egészében ő fedezi. Brázay János akkori plébános megkereste Orlay Petrich Somát, aki a korábbi képet is festette. A művész elvállalta a megbízást, és 1876 augusztusára elkészült vele. Így született meg az oltárkép, amely százötven éves jubileumán, megújulva fogadja a híveket. A plébános megköszönte a hívek nagylelkűségét, hiszen a felújítás költségeit az egyházközség adományokból fedezte. Ezután arra kérte a főpásztort, hogy áldja meg a megújult főoltárképet. Schönberger Jenő püspök a szentmise elején megáldotta a vizet, majd szenteltvízzel meghintve megáldotta az egyházközség védőszentjét ábrázoló festményt, utána pedig a híveket.

Szentbeszédében a főpásztor azokról a szentekről szólt, akik észreveszik azokat, akik mellett mások közömbösen elmennek. Ilyen volt Árpád-házi Szent Erzsébet is. Királylányként a palota falai mögött élhetett volna, ő azonban kilépett onnan, és a rászorulók felé fordult. Nemcsak vagyonából adott: figyelmet és tiszteletet is ajándékozott az éhezőknek és a betegeknek. Életének titka az volt, hogy Krisztust nemcsak az imádságban találta meg, hanem a szenvedő emberben is.

A püspök a nap szentírási olvasmányaira építette gondolatait. A Példabeszédek könyvének derék asszonya nyitott kézzel él, mert nyitott a szíve. Szent János apostol arra tanít, hogy ne szóval és nyelvvel, hanem tettel és igazsággal szeressünk. Az evangélium pedig az ellenségszeretetre és az irgalmasságra hív. Kiemelte, hogy szeretetünk könnyen válogatóssá válik: szívesebben segítünk annak, aki hálás nekünk, vagy aki közel áll hozzánk. Jézus azonban ennél többet kér: olyan szeretetet, amely nem üzlet, és nem vár viszonzást.

Az Ígéret Évének szellemében arra buzdította a híveket, hogy a búcsút lelki megállónak tekintsék. Ilyenkor érdemes feltenni a kérdést: van-e hely a szegényeknek a közösségünkben, észrevesszük-e a magányosokat és a betegeket, és tudunk-e úgy segíteni, hogy közben megőrizzük a másik ember méltóságát. Jézusnak az utolsó ítéletről mondott szavaira emlékeztetett: „Amit e legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek” (Mt 25,40). Szent Erzsébet számára az oltár és a szegény ember ugyanannak a hitnek két elválaszthatatlan oldala volt.

Végül arra kérte a híveket, hogy Szent Erzsébet közbenjárására olyan szívet, szemet, fület és kezet kérjenek Istentől, amilyen az övé volt. A búcsú igazi gyümölcse ugyanis nem az ünnepi meghatottság, hanem a megújult hit és a szeretetben megújuló élet. Útravalóul azt ajánlotta, hogy a templomból kilépve mindenki határozza el: még aznap könnyít valakinek a terhén, meghallgat valakit, odafordul valakihez, és reményt ad valakinek.

A szentmise végén megköszönte mindenki imáját és adományát, amellyel hozzájárultak az ünnep szépségéhez és a főoltárkép megújulásához. A felújított oltárkép a hit és az áldozatkészség jele: százötven év után is Szent Erzsébet példájára emlékezteti a mezőpetri híveket.

Forrás: szatmári egyházmegye