A szlogenek – a könnyen megjegyezhető jelmondatok – fontosak, de nem mindig segítik a mélyebb megértést, mert megmaradnak a sztereotípiás gondolkodás szintjén. Egy ilyen magyarázatra szoruló jelmondat az Ora et labora. A közhiedelemmel ellentétben ezt a jelmondatot Nursiai Szent Benedek sehol sem írta le a 6. századi Regulájában. Maria-Benoît Meeuws nővér megcáfolta a mondás ősi eredetét és kimutatta, hogy ezt a kifejezéskombinációt először 1880-ban Maurus Wolter, a németországi Beuron-apátság első apátja használta és népszerűsítette később a Praecipua ordinis monastici elementa című könyvében, majd rendtársa, Benedikt Sauter kezdte el a bencések „karizmájaként” terjeszteni a 19. században. Michael Casey ismert bencés szerző szerint „valójában nincs igazi tekintélye, pusztán egy jól hangzó szófordulat”. Egy másik szlogen kiegészíti az olvasással is: ora et labora et lege. De ez is éppen olyan korlátozó lehet, mint a korábbi kifejezés.
Mi is a gond valójában? Talán ugyanaz, amit ez evangélista Mária és Márta történetében fogalmaz meg: melyik a fontosabb, az imádság vagy a munka, egyenrangúak-e? „Ahol két főnév mellérendelő és nem alárendelő viszonyban áll, azonnal megjelenik a testvérharc” – írja Casey Sem rabszolgák, sem gyermekek című könyvében. Hogyan békítjük ki? Mária a jobbik részt választotta, olvassuk Lukács evangéliumában, és ez azt sugallja, mintha Márta az erkölcsi versenyben alulmaradt volna.
Ha megvizsgáljuk az eredeti görög kifejezést, akkor azt látjuk, hogy nem a jobbról, hanem a jó részről (agathē meris) van szó. A „rész” örökséget jelent, osztályrészt, ahogyan a Zsoltárokban is olvassuk: „Az Úr az én osztályrészem…” Mária „jobbik része” mélyebb értelemben nem egyszerűen az, hogy ő inkább hallgatja az Urat, mint dolgozik, hanem hogy ő Jézust választotta. A sok szükséges dolog között felismerte az egyetlen igazán szükséges dolgot: az Úrral való kapcsolatot és az ő szavának hallgatását. Márta figyelme szétszóródik az aggódás, a feladatok és az Úr között.
És ez felveti azt a kérdést, hogy mikor mi szükséges? Le kell mondanunk a multitasking hamis ideáljáról, és figyelmünket mindig az éppen „egy szükséges”-en tartani. A tevékenység, a vendégfogadás is szükséges, Márta ebben nem tévedett. Benedek a figyelem szét nem szóródását segíti elő a napirenddel: a monostor csengője mindig jelzi, hogy mikor mi szükséges, mire kell egészen ráirányítania a figyelmét a szerzetesnek. Nagy Szent Gergely pápa kedvenc mondása: Amit teszel, tedd rendesen! Age quod agis!
Az Ora et laboránakvan egy „elspiritualizált” értelmezése is: az imádság munka, a munka imádság. Mintha azt gondolnánk, hogy a munka attól válik szentté, hogy imádságnak nevezzük. Nemrégiben mondta nekem egy fiatal, hogy csak akkor érzi jól magát, amikor imádkozik. Az imádság viszont nem egyfajta „lelki wellness”, amely enyhíti a munka miatti fáradtságunkat. Ha a munkát és az imádságot szembeállítjuk vagy egymásból értelmezzük, nem értettünk meg túl sokat a kereszténység lényegéből. Benedek regulája éppen ezért tud egy egészséges lelki életnek az alapja lenni, mert nem dől be az „elspiritualizálás” kísértésének.
Visszatérve Lukács evangéliumához, Mária és Márta történetéhez, azt mondhatjuk, hogy a megértés kulcsa az osztatlan szívben van: Mária szíve egészen az Úr meghallgatásában volt, Mártáé pedig egészen a munkában kellett volna legyen. De elégedetlensége éppen abból fakadt, hogy szíve nem ott volt, ahol abban a pillanatban lennie kellett volna: a munkában. Ha nem öleljük át teljes szívvel azt, amiben éppen vagyunk, azt a feladatot, amit éppen tennünk kell, akkor abból csak keserűség fakad. Benedek regulájában nem véletlenül büntetendő dolog a zúgolódás. „Különösen tehát arra intjük őket, zúgolódás nélkül éljenek” (RB 40, 9).
A „lelki életet élni akarók”, a „tökéletességre törekvők” számára a munkához való hozzáállásuk a szentségben való előrehaladásuk kritériuma. „A tétlenség a lélek ellensége. Ezért a testvérek a megállapított időben foglalkozzanak testi munkával, más órákban pedig szent olvasmányokkal” (RB 48,1).
Homa Ildikó sss
Az írás megjelent a Vasárnap 2026/36. számában.
