A levéltárosok immár kilencedik alkalommal megszervezett, szokásos évi szent Lőrinc napi találkozójának idén Sepsiszentgyörgy adott otthont augusztus 21-22-én. A találkozó különlegessége, hogy a szakemberek ezúttal védőszentjük csontereklyéje jelenlétében kérhettek áldást hivatásukra. Az eseménydús két nap beszámolója következik.
A levéltárosok kétnapos vándorgyűlése hagyományosan hálaadó szentmisével vette kezdetét Kézdikőváron, az egyházmegye egyetlen máig katolikusnak maradt Szent Lőrinc tiszteletére szentelt templomában.
A szentmisét főtisztelendő Hurgoi János mutatta be, a Gyulafehérvári Érsekség irodaigazgatója, levéltár őre kanonok; vele celebrált még Küsmödi Attila szamosújvári örmény katolikus vikárius és plébános, Vargha Béla a kézdi-orbai kerület főesperese, Varga Rezső a kézdi-orbai kerület esperese, tiszteletbeli kanonok; illetve Dávid György lemhényi plébános. Köszönetet mondtak Istennek, hogy együtt lehetnek, dolgozhatnak, találkozhatnak és megoszthatják tapasztalataikat egymással.
A levéltáros emberi emlékeket őriz
Prédikációjában Hurgoi János rávilágított a szakma mélyebb, spirituális lényegére: „a levéltárosi hivatás egyik legszebb titka, hogy nem azért őrizzük a múltat, mert a múlt önmagában fontosabb lenne a jelennél, hanem azért, mert az ember emlékezete nélkül az ember könnyen elveszíti önmagát.” Szentbeszédében kifejtette: „A levéltárakban régi papírokat, leveleket, jegyzőkönyveket, fényképeket, pecséteket őriznek. Olyan dolgokat, amelyek első pillantásra talán csak papírdaraboknak tűnnek, de valójában emberek életét őrzik. Egy régi levélben valaki szeretete van. Egy megsárgult fényképen egy család története. Egy régi anyakönyvi bejegyzésben egy ember születése, házassága vagy halála. Egy püspöki irat mögött döntések, küzdelmek, remények és imádságok húzódnak meg. A levéltáros tehát nem egyszerűen dokumentumokat őriz. Emberi emlékezetet őriz.” „Aki nem tudja, honnan jött, nehezebben érti, hogy hová tart. És az Egyház is ilyen emlékező közösség. Őrizzük az evangéliumot. Őrizzük elődeink hitét. Őrizzük a szentek emlékét. Őrizzük azoknak az embereknek a történetét, akik előttünk éltek és hittek. De Jézus mai szava arra is figyelmeztet bennünket: az emlékezet akkor válik igazán értékessé, ha életet szolgál. Nem azért őrizzük a múltat, hogy bezárjuk egy vitrinbe. Hanem azért, hogy a múlt fénye világosságot adjon a jelennek.”
Szent Lőrinc, az egyház kincseinek vigyázója
A hálaadó szentmise keretében Hurgoi János atya útravalóként pedig így fogalmazott: „Kérjük ma azt a kegyelmet, hogy amikor régi iratok fölé hajolunk, ne csak megsárgult papírokat lássunk, hanem embereket. Amikor egy régi történetet olvasunk, ne csak adatokat lássunk, hanem sorsokat. És amikor az Egyház múltját őrizzük, ne csak annak emlékét őrizzük, hanem azt a hitet is, amelyből ezek a történetek születtek. Mert végül nem az a legfontosabb, hogy mindent megőriztünk-e. Hanem az, hogy amit ránk bíztak, azt úgy őriztük-e, hogy általa valaki közelebb kerülhetett az igazsághoz, az emberhez és Krisztushoz. Szent Lőrinc, az Egyház kincseinek őrzője, imádkozz értünk, hogy felismerjük az igazi kincseket!”
Az ünnepi liturgia fényét tovább emelte, hogy a szentmisén jelen volt Szent Lőrinc vértanú csontereklyéje, amelyet kifejezetten erre az alkalomra kölcsönöztek a gyergyószentmiklósi örmény katolikus plébániáról. A jelenlévő egyházi és világi munkatársak a mise végén ezen ereklye jelenlétében részesültek a Szent Lőrinc-áldásban.
Folytatásként a csapat megtekintette Kézdivásárhelyen a kantai kolostort és a Szentháromság templomot, majd egy rövid ebéd után megérkeztek a találkozó fő helyszínére, Sepsiszentgyörgyre, a Krisztus Király Plébániára.
Gyűjteménygondozás, restaurálás, állományvédelem
A délután szakmai beszámolókkal folytatódott. Bernád Rita, a Főegyházmegyei Levéltár igazgatója nyitotta meg az évértékelőt. Vendégelőadóként köszöntötték köreikbe Puteáni-Holl Adriennt, a Rendszerváltás Történetét Kutató Intézet és Levéltár (RETÖRKI) állományvédelmi szakértőjét, aki előadásában a kenyérbogár fertőzések anoxiás (oxigénmentes) kezelésének hatékony módszereit ismertette a hallgatósággal. Példaként a tavalyi pannonhalmi esetet hozta fel, ahol a gyűjtemény egy jelentős részét fertőzte meg a kártevő. Gyakorlati tanácsai révén a résztvevők átfogó képet kaptak arról, miként védekezhet egy egyházi levéltár a leghatékonyabban a hasonló biológiai veszélyek ellen. Az előadót elkísérte férje, Haraszti Viktor, a Budapest Főváros Levéltár (BFL) főigazgató-helyettese is, aki észrevételeivel és tapasztalataival gazdagította a szakmai diskurzust, amelyhez Hurgoi János is aktívan hozzászólt.
Ezután a levéltáros kollégák beszámoltak az utóbbi év változásairól, eredményeiről, helyzetükről, így megismerték egymás munkáit. Szamosújvárról Küsmödi Attila elmondta, mennyire hálás, hogy háttérmunkájával segíthet és bizakodó a jövőt illetőleg, mivel egyre több kutató megy el személyesen kutatni Szamosújvárra. Pál Péter, a Gyulafehérvári Főegyházmegyei Levéltár Restaurátor Műhelyének papír- és könyvrestaurátora egyik fő restaurátori munkáját elemezte előadása nagy részében, Róka Márton énekeskönyvét, 1689-ből. A restaurálás folyamat lépéseit mutatta be és a kötetnek készült tárolódoboz kialakítását.
Pénzes Lóránd, a Sepsiszentgyörgyi Gyűjtőlevéltár önkéntes levéltárosa, aki tanári főállása mellett levéltári munkákat is ellát, kihangsúlyozta, hogy ebben az évben eddig sok kutató kereste meg különféle kérésekkel, illetve fontosnak tartja a levéltári anyag további, mélyebb szintű feldolgozását. Barabás Kisanna a Marosvásárhelyi Gyűjtőlevéltár félállású munkatársa ismertette a jelenlévőkkel a levéltári kutatószolgálatot és a múzeumpedagógiai feladatai fontosságát. Szerinte főleg helytörténeti előrelépések történtek az elmúlt évben a levéltárban.
Kuna-Lupták Annamária, a Csíkszeredai Gyűjtőlevéltár könyvtáros-levéltárosa beszámolójában kiemelte, hogy a levéltári és könyvtárosi munkákat lehet összehangolva párhuzamosan végezni. Egyéves munkaviszonya alatt eddigi egyik legnagyobb munkájának, a nagyszebeni orsolyita rendház levéltári és könyvtári anyagának a rendezését tartja. Távlati célja, a könyvanyag részletesebb ismertetése, katalogizálása.
Boros Emese, a csapat legfiatalabb tagja, a Kolozsvári Gyűjtőlevéltár levéltárosa a folyamatos tanulás mellett sok hasznos és értékálló munkát végez Kolozsváron. Az eddigi legnehezebb és legtöbb időt felölelő feladatának tartja a kolozsvári Szent Mihály plébánia iratanyagának a módszeres, tételes átnézését, esetenként a darabszintű rendezését. A levéltár mellett nagy hangsúlyt fektet a könyvekre is, a tordai és a kolozsmonostori könyvtári anyag rendezését is eredményesen végzi. Tóth Krisztián a Gyulafehérvári Érseki Levéltár elmúlt év statisztikai adatait tárta elénk és a digitalizálás, mint munkafolyamat fontosságáról beszélt.
Végül a szakmai napot Bernád Rita zárta. Megköszönte mindenki lelkes és kitartó munkáját. Értékelőjében kitért a gyűjtőlevéltárak elmúlt évi média megjelenéseire, beszámolt a saját kutatási eredményeiről, a Gyulafehérvári Főegyházmegyei Levéltár közművelődési tevékenységeiről (kiállítások szervezéséről és együttműködésekről), valamint felvázolta az egyes központok állománygyarapítási helyzetét is.
Épített örökségünk nyomában: vártemplom, freskók és kastélylátogatás
A vándorgyűlés második napja a közösségépítés és a kulturális töltekezés jegyében telt. Elsőként a sepsiszentgyörgyi református vártemplomot, majd a Székely Nemzeti Múzeum kiállításait látogatták meg a résztvevők. A városi séta alatt Pénzes Loránd tartott szakszerű idegenvezetést. A kirándulás Sepsikilyénben folytatódott, ahol a helyi unitárius templom középkori falfreskóit csodálhatták meg. A falon láthatták Krisztus keresztútját, az utolsó vacsorát és Szent László legendájának képes sorozatát. Végezetül Sepsikőröspatakon a restaurálás alatt álló Kálnoky kastély részleteibe és történetébe nyerhettek betekintést gróf Kálnoky Tibor vezetésével. A találkozót a sepsikőröspataki, Szentháromság titulusú katolikus templomban zárták, ahol szintén értékes középkori falfreskó részleteket tekinthettek meg az apostolokról.
A vidámságban, lelki, szellemi és szakmai töltekezésben gazdag két nap után a résztvevők hálás szívvel mondtak köszönetet a szervezőknek és a program létrejöttét támogató plébánosoknak (Varga Rezső, Vargha Béla, Takó István), és bíznak a jövő évi tizedik, jubileumi találkozásban, amelynek a tervek szerint ismét a Csíkszeredai Gyűjtőlevéltár ad majd otthont.
„Szent Lőrinc, az Egyház kincseinek őrzője, imádkozz értünk, hogy felismerjük az igazi kincseket!”
Kuna-Lupták Annamária
Az írás megjelent a Vasárnap 2026/36. számában.
