Hogyan lehetünk mi magunk is sebzett gyógyítók? Ha saját életrajzunkat mint az üdvösség helyét és az Istennel való találkozás lehetőségét éljük meg gyengeségeinkben, korlátainkban. Akkor, ha lehetővé tesszük, hogy a fájdalom fogságából felszabaduljon a szeretet. Inkább gyógyír legyünk, mint gyógyszert adjunk. Sebzett gyógyítók, kik jók önmagukhoz is, a remény hírnökeiként építhetik a bizalomból fakadó életöröm gyógyító kultúráját találkozásaikban.
Valahányszor szenved az emberiség és az Úrhoz kiált gyötrelmében, ő meghallgatja a megtört szívűek imádságát. Isten válasza az emberi szenvedésre mindig konkrét, kézzelfogható, emberi megtapasztalás. A sebzett Istenember megváltó szeretete a kereszten minden embert, az emberiség sebeit begyógyító szeretet. Ő maga szenved a szenvedőben, mert „az ő sebei szereztek nekünk gyógyulást” (Iz 53,5).
Szent Kamill élettörténete a sebzett ember lelki gyógyulásának a története, ki saját bőrén tapasztalhatja meg Isten végtelen irgalmát. Képessé vált arra, hogy életével válaszoljon Isten irgalmas szeretetére. Már társadalmi helyzetéből adódóan sebzett környezetbe születik: idős édesanyja egyedül neveli, akit már gyermekkorban elveszít, így az utca gyermeke lesz, a szenvedélyek rabja. A csatamezőn elveszíti édesapját is, akit a járvány körülményei miatt még el sem temethet. Ebben a kilátástalan helyzetben leledzik Kamill, eltékozolva mindenét: képességeit, ruházatát, míg teljesen megsemmisülve koldusbotra jut. Ekkor érinti, szólítja és gyógyítja meg Isten, felemelve őt, a létében sebzett, szenvedő, törékeny embert, hogy később a gyógyító Isten hiteles tanítványa lehessen.
San Giovanni Rotondóban a bűnbánat gyógyító kegyelme által Isten megérinti lelkét, és lábsebe lesz a kulcs élete értelmének megértéséhez. Sebzettsége lesz az út Krisztushoz, az a hely, ahol találkozhat a keresztre feszített Krisztussal, és felismerheti őt másokban is. Így válik Szent Kamill az együttérző irgalom eszközévé: a másokat megsebző zsoldoskatonából sebzett gyógyítóvá.
Istenben elrejtett, elfogadott sebei közösséget formálnak. „Jámbor és jóakaratú emberekből”közösséget alkot, akiket nem a haszonlesés, hanem az irgalmas szeretet motivál. Keresi a helyet, ahol az őt meggyógyító, bár sebeit megőrző Istenével találkozhat, és társaival együtt rájön arra, hogy a kórház az a hely, ahol a betegeknek tanúságot lehet tenni az Isten szeretetéről. „A kórház az Úr szőlője, arany- és ezüstbánya”, ugyanakkor a kegyelem forrása is számára, mert nemcsak ápol és gyógyít, hanem maga a beteg evangelizálja őt és társait. Ez a szenvedő Krisztus „új evangelizációja”.
A szenvedővel való találkozás az a hely és kegyelmi idő (kairosz), ahol megvalósul az irgalmasság testi és lelki cselekedetei által az Isten és ember közötti misztikus, gyógyító találkozás. Szolgálatának „szíve” a betegközpontúság, a gyógyító jelenlét.
„Még a kezek elvégzik a maguk dolgát, a szemnek kell arra figyelni, hogy a betegnek semmi se hiányozzon, a füleknek megérteni a parancsokat és a kívánságokat, a nyelvnek késznek kell lenni, hogy türelemre buzdítsa a szegényt, az észnek és a szívnek pedig arra, hogy imádkozzon érte Istenhez” – mondja Szent Kamill, amit úgyis megfogalmazhatunk, hogy az ápolás globalitását vezette be, az együttes kommunikáció művészetével, a megfigyelőképesség, a meghallgatás képessége és a válaszadás képességeinek együttes használata által. Újítása ma is időszerű és hiánypótló.
György Alfréd kamilliánus szerzetes
