Június utolsó hetében a Temesvári Kisiskolások Klubjának gyermekei egy rendkívül játékos és élménygazdag mesetáborban vehettek részt Kladován. A Gerhardinum kisiskolásai és a tábort szervező tanítók – Lőrincz Gyöngyi, Vajda Noémi, Almási Dóra, Hevesi Anett és Gergely Krisztina – személyes hangú írásban számoltak be tábori élményeikről, amely az alábbiakban olvasható.
„Királyi gyermek vagyok én” – hirdeti táborunk mottója, a központi gondolat, amely által azt szerettük volna kommunikálni a gyerekek felé – nem csupán a kimondott szavak, hanem a megtapasztalás útján is –, hogy felbecsülhetetlen értékűek, és értékességük nem a tudásuk vagy a teljesítményük függvénye.
Sokat kirándultunk. Nem siettünk. Figyeltük az erdőt, a mezőt, a fákat, az eget. Szerettük volna, hogy a gyermekek egyszerűen csak jelen lehessenek, együtt lehessenek, rácsodálkozhassanak a világra és egymásra. Sokszor ezekből a csendes, közösen megélt pillanatokból születnek a legszebb emlékek.
Mesék mentén szőttük napjainkat
A fiús–lányos nap különleges élmény maradt. A fiúk kardot készítettek, igazi lovagként próbálhatták ki magukat, és látszott rajtuk, mennyire élvezik az alkotás folyamatát. Közben a lányok saját, rögtönzött szépségszalonjukban töltődhettek fel, amelyet Kladova Beauty névre kereszteltek. Itt, sok nevetés közepette próbálgatták a hajfonás és körömfestés rejtelmeit. A hatalmas zápor sem szegte kedvünket. Inkább csodálkozva figyeltük, milyen felszabadultan örülnek neki a gyerekek. Olyan természetességgel élték meg, mintha az is a tábor egyik ajándéka lett volna.
Fazekas Zsolt és a kladovai lovarda jóvoltából lovagolni is voltunk. Sok gyermek először ült lóháton, mégis egymást bátorítva, sorra győzték le félelmeiket. Egy kis időre valóban királyfiknak és királylányoknak érezhették magukat. Onnan, a nyereg tetejéről, egészen más nézőpontból láthatták a világot.
Madaras napunkon rácsodálkoztunk arra a csodálatos világra, amely körülvesz bennünket. Ebben Bărbos Lőrinc, vagy ahogyan a gyerekek nevezték, Madaras bácsi volt a segítségünkre. A gyermekek megsimogathatták a madarakat, részt vehettek a madárgyűrűzésben, el is engedhették őket, távcsővel figyelhették a mozgásukat, és megtanulhatták felismerni a különböző fajokat. Talán még ennél is fontosabb volt, hogy megtanultunk csendben lenni, figyelni, és észrevenni azt a sok szépséget, amely mellett gyakran olyan könnyedén elsétálunk.
Kézműveskedtünk, és számos kis tárgyat alkottunk közösen. Díszítettünk kincsesládákat, saját tábori szatyrokat, pólókat. Közösen készítettünk ételeket is. A gyerekek örömmel kenték a kenyérszeleteket, vágták a zöldségeket, készítették a házi shaormát, terítettek, mosogattak, és mindig örömmel vették ki részüket a feladatokból. Megmagyarázhatatlan, de minden finomabb lett attól, hogy együtt készítettük, és fogyasztottuk el.
A tábortűz előtt Kocsik Zoltán igazgató tartott rövid áhítatot, amelynek során azon is elgondolkodtunk: kik azok az emberek, akik körülvesznek, bátorítanak, mellettünk állnak, és szeretnek bennünket. Később együtt énekeltünk a tábortűz körül, beszélgettünk, nevettünk. Ezek a csendes esték különösen közel hoztak bennünket egymáshoz. Előzetesen a tábortűz megteremtéséhez is közösen gyűjtöttük a fát. A nyársak elkészítésében a szorgalmas fiúk és lányok egyaránt segédkeztek. Jó volt látni: senki nem azt figyelte, mi az ő feladata, hanem azt, hogy éppen mire van szükség.
Nap mint nap együtt énekeltünk, játszottunk, társasoztunk, kirándultunk, de talán ennél is fontosabb volt, hogy közben megtanultunk egymásra figyelni. Sok gyermeknek ez volt az első tábora. Megható volt látni: hogyan lettek napról napra bátrabbak, hogyan segítették a nagyobbak a kisebbeket, hogyan bátorították egymást, és milyen természetessé vált számukra, hogy figyelnek egymásra.
A hét folyamán két gyermek születésnapját is együtt ünnepelhettük. Óriási öröm volt látni a meglepetésüket és azt a szeretetet, amellyel a tábor közössége körülvette őket. Az ilyen pillanatokat nem lehet megszervezni, egyszerűen csak születnek.
A hét végén minden gyermek kapott egy kis, korona alakú zsebtükröt. Azt kértük tőlük, őrizzék meg életük végéig. Amikor belenéznek, ne csupán saját arcukat lássák, hanem jusson eszükbe: hatalmas szeretettel és végtelen türelemmel alkotta őket a jó Isten. Ő formálta őket gondosan, teljesen egyedivé, ezért felbecsülhetetlen értékű, királyi gyermekek.
Hálás szívvel köszönjük az RMDSZ támogatását. Köszönjük Molnár András képviselőnek, hogy ismét mellénk állt, a Gerhardinum Római Katolikus Teológiai Líceumnak, Pál József Csaba megyés püspöknek és a püspökségnek az anyagi és imádságos támogatást. Köszönjük mindazok segítségét, akik a tavaszi vásárunkon vásároltak tőlünk, hiszen a bevétel jelentősen hozzájárult táborunk megszervezéséhez. Külön köszönettel tartozunk az Arad-Mosóczi Gyülekezetnek, amiért ismét szeretettel fogadtak bennünket, és rendelkezésünkre bocsátották a táborhelyet. Azért is hálásak vagyunk, amiért egy hétre kölcsön kaphattuk ezeket a csodálatos gyermekeket. Bízunk abban, hogy valódi királyi gyermekekként indulnak tovább a nagyvilágba, és amikor majd próbák elé kerülnek, eszükbe jut ez a hét, a kis, korona alakú tükör, és az, hogy értékük nem attól függ, mit mond róluk a világ. Ők Isten szeretett gyermekei, és ennek tudatát senki sem veheti el tőlük.
Forrás: a Temesvári Kisiskolások Klubjának Facebook-oldala
