A szentatya tovább folytatta a II. vatikáni zsinat dokumentumai magyarázatának szentelt katekézissorozatát. A liturgia megújításáról szóló Sacrosanctum Concilium zsinati konstitúciót elemezve kiemelte: „A liturgia évszázadokon át az evangelizáció motorja volt. Ma meg kell újítanunk ezt az energiát a hiteles és élő katolikus hagyomány folytonosságában, mégpedig egy olyan dinamika szerint, amely a hívőket az igazság teljességébe vezeti be.”
A Mediator Dei enciklikában a tiszteletreméltó XII. Piusz így ír: „Az egyház egy élő szervezet, és ezért – a szent liturgia tekintetében is – tanításának sértetlenségét megőrizve növekszik és fejlődik, alkalmazkodva és igazodva az idők folyamán felmerülő körülményekhez és igényekhez” – kezdte katekézisét Leó pápa. Ezzel az elvvel teljes összhangban a II. vatikáni zsinat a Sacrosanctum Concilium konstitúció bevezetőjében elismeri, hogy „kötelessége különös figyelmet fordítani a liturgia megújítására és előmozdítására is” (SC 1.). A zsinatot ugyanis azzal a céllal hívták össze, hogy „a hívők között egyre inkább növekedjen a keresztény élet, a változásoknak kitett intézményeket jobban igazítsák korunk igényeihez, segítsenek elő mindent, ami hozzájárulhat a Krisztusban hívők egységéhez, és új erőt ébresszenek mindabban, ami hasznos lehet ahhoz, hogy mindenkit az egyház kebelére hívjanak”.
Szoros kapcsolat áll fenn a liturgia megújulása és az egyház életének megújulása között
Abban a történelmi pillanatban erőteljesen érezhető volt a rituális formák megújításának szükségessége, amelyek révén az egyház évszázadok óta dicsőítette Istent és szentelte meg a keresztény népet. A liturgikus mozgalomnak köszönhetően megérlelődött az a meggyőződés – amelyet később II. János Pál pápa is kifejezett –, hogy „szoros és szerves kapcsolat áll fenn a liturgia megújulása és az egyház egész életének megújulása között. Az egyház nemcsak cselekszik, hanem a liturgiában is kifejezi magát, és a liturgiából meríti az élethez szükséges erőt” (Dominicae Cenae, 13).
Annak érdekében, hogy a hívek könnyebben hozzáférhessenek a szent liturgia által osztott kegyelmi ajándékok gazdagságához, a Sacrosanctum Concilium konstitúció egy nagyon hatékony formulával jelzi a követendő irányt: „megőrizni az egészséges hagyományt és nyitni a jogos fejlődés felé” (SC 23). XVI. Benedek pápa ebben a szándéknyilatkozatban ismerte fel a zsinati atyák „reformprogramját”, amely „egyensúlyt teremt a múlt nagy liturgikus hagyománya és a jövő között”, és megjegyezte, hogy „gyakorta állítják egymással ügyetlenül szembe a hagyományt és a haladást”, miközben „valójában a két fogalom kiegészíti egymást: a hagyomány maga is magában foglalja bizonyos értelemben a haladást. Mintha azt mondanánk, hogy a hagyomány folyója magában hordozza a forrását is, és a torkolat felé tart” – állította a Pápai Szent Anzelm Liturgikus Intézet alapításának 50. évfordulóján tartott konferencia résztvevőihez intézett beszédében 2011. május 6-án.
A liturgia évszázadokon át az evangelizáció motorja volt
A zsinat megerősíti az igazi hagyományban gyökerező ilyen fejlődés jogosságát, és a liturgia keretein belül megkülönbözteti „azt a változatlan részt, amely isteni eredetű”, valamint „azokat a változásra alkalmas részeket, amelyek az idők folyamán változhatnak, sőt változniuk is kell, amennyiben olyan elemek csúsztak be közéjük, amelyek kevésbé felelnek meg a liturgia belső természetének, vagy kevésbé bizonyulnak alkalmasnak” (SC 21) – folytatta Leó pápa. Az ilyen jellegű változások az évszázadok során folyamatosan történtek annak érdekében, hogy a hívők a rituális cselekmények révén gyümölcsöző módon vehessenek részt Krisztus húsvétjának, a keresztény hit alapjának a misztériumában. Az egyház istentisztelete tehát „megtestesült” az egyes korszakok kulturális formáiban, és képes volt rájuk hatni, sőt át is alakította azokat.
A liturgia így évszázadokon át az evangelizáció motorja volt – szögezte le a szentatya. Ma meg kell újítanunk ezt az energiát a hiteles és élő katolikus hagyomány folytonosságában, mégpedig egy olyan dinamika szerint, amely a hívőket az igazság teljességébe vezeti be. Ezért arra buzdítok mindenkit, akinek feladata az isteni misztériumok ünneplésének előkészítése, különösen azokat a papokat, akik a liturgia vezetésének szolgálatát látják el, hogy mindig őrizzék meg a liturgia szövegei és rendje iránti tiszteletet, amely az Isten iránti belső nyitottságból és ráhagyatkozásból fakad, alázatot tanúsítva az ő nagysága előtt, és őszinte hűséget az egyházi közösség iránt – zárta szerdai katekézisét XIV. Leó pápa.
P. Vértesaljai László SJ, Vatican News
