Hám János püspök mielőbbi boldoggá avatásáért ünnepi szentmisét mutattak be a szatmári székesegyházban május 25-én, püspöki kinevezésének 199. évfordulóján. A szentmisét Schönberger Jenő megyés püspök celebrálta, a szentbeszédet Ilyés Csaba általános helynök tartotta. Az ünnepi szentmisében a hívek együtt adtak hálát Isten Szolgája Hám János püspök életpéldájáért és lelkipásztori örökségéért, miközben közösen kérték közbenjárását és mielőbbi boldoggá avatását.
A szentmise elején Schönberger Jenő püspök arra emlékeztette a jelenlévőket, hogy pünkösdhétfőn az egyház Szűz Máriát mint az Egyház Anyját ünnepli. Kiemelte: ahogyan pünkösd az egyház születésének ünnepe, úgy Mária anyai oltalma ma is kíséri Krisztus egyházát, a papságot, a szerzeteseket és minden hívőt. A főpásztor hangsúlyozta, hogy ezen a napon különösen is Hám János püspök mielőbbi boldoggá avatásáért imádkoznak, ezt a szándékot pedig a Szűzanya közbenjárására bízza. Schönberger Jenő püspök úgy fogalmazott: szükségünk van olyan szentéletű példaképekre, akik utat mutatnak a mai ember számára is, ezért kéri Istent, hogy Hám János püspök mielőbb a boldogok sorába kerülhessen.



A szentbeszéd központi üzenete az volt, hogy az ember nem pusztán földi életre, hanem Istennel való természetfölötti közösségre kapott meghívást. Ilyés Csaba általános helynök rámutatott: az ember szívében ma is ott él a vágy valami több után, mert a földi javak önmagukban nem képesek betölteni az emberi lelket. Az egyházmegye ígéret éve arra emlékeztet, hogy Isten a bűn ellenére sem mondott le az emberről, hanem a Megváltóban újra megnyitotta a vele való kapcsolat lehetőségét.
A szentbeszéd Hám János püspök életét ennek az isteni meghívásnak a hiteles példájaként mutatta be. Már gyermekkorától mély lelki nevelésben részesült, papi és püspöki szolgálatát pedig teljesen az Istennel való közösségre építette. Lelkipásztori küldetésének tekintette, hogy az embereket közelebb vezesse Istenhez, és felismerjék: életük csak az Úrral való kapcsolatban találhat valódi békét és értelmet. Felidézte, hogy a bécsi nunciatúra is úgy ír Hám Jánosról a szentszéki államtitkárságra, mint olyan főpásztor, akiben „Isten Lelke” munkálkodott és akit mindenkit szentnek tart.



Az általános helynök hangsúlyozta: Hám János nemcsak papjait buzdította áldozatos szolgálatra, hanem szerzetesközösséget is alapított, a Szatmári Irgalmas Nővérek Kongregációját, hogy Isten szeretete láthatóvá váljon a tanulók, a betegek és a szegények szolgálatában. Hám János életpéldája ma is arra hívja a híveket, hogy ne elégedjenek meg a felszínes élettel, hanem újra felfedezzék az Istennel való élő kapcsolat fontosságát. A záró gondolat egy erőteljes képpel érzékeltette: ahogyan a napsugár ragyogást ad a kristálynak, úgy alakítja át Isten kegyelme is az ember lelkét, amennyiben az ember hajlandó együtt dolgozni Istennel. Ezt Isten Szolgája Hám János püspök megtette.
A szentmise végén a ministránsok és a jelen lévő papság levonult Hám János püspök sírjához, a székesegyház mellékoltárához, ahol elimádkozták azt az imádságot, amelyet a szatmári egyházmegye minden templomában elimádkoznak a szentmisék végén.













