Az átváltoztatás után a pap az eucharisztikus imádság során e hét nő nevét említi, akik fontos szerepet játszottak a korai egyházban.
Amikor a pap az I. eucharisztikus imádságot (más néven a „római kánont”) választja, az átváltoztatás szavainak kimondása előtt és után felolvassa a szentek rövid listáját. Ez az ősi lista az évszázadok során alig változott. Az első lista kiemeli a Boldogságos Szűz Máriát, Szent Józsefet, a tizenkét apostolt és a korai egyház tizenkét másik szentjét. Az átváltoztatás után a pap felolvas egy másik, 15 szentből álló listát, amelyben hét nő is szerepel. Kik ezek a nők, akikkel kapcsolatban úgy döntött az egyház, hogy megemlíti őket a mise szövegében, a szentmisében, ami „a keresztény élet forrása és csúcspontja”?
Hét szent nő
Szent Felicitász – fiatal, állapotos rabszolgalány a 2. századból, keresztény hite miatt a rómaiak üldözték, és Szent Perpétuával együtt halálra ítélték, egy amfiteátrumban haltak meg a nyilvános cirkuszi játékok során.
Szent Perpétua – karthágói nemesnő volt, azért került Felicitásszal egy börtönbe, mert nem volt hajlandó megtagadni keresztény hitét. Haláláig naplót vezetett, amelyben leírta élményeit. Ez a beszámoló halála után évszázadok óta nagy népszerűségnek örvend.
Szicíliai Szent Ágota – fiatal lány volt, aki már korán Jézust választotta házastársának. A 3. században azzal vádolták, hogy keresztény, emiatt börtönbe zárták. Több kínzás után meghalt. Az egyház kezdeti időszakában nagy tisztelet övezte, úgy tartották, hogy közbenjárása egy évvel halála után megvédte olasz szülővárosát, Cataniát a vulkánkitöréstől, az Etna ,,haragjától”.
Szent Lúcia – a 3. században született Lucia fiatalon szüzességét Krisztusnak szentelte, de édesanyja nem tudott erről, és elintézte, hogy férjhez menjen. Lucia magánfogadalmára hivatkozva visszautasította a házasságot, a férfi pedig, akivel össze akarták adni, keresztény létére feljelentette. Ez szörnyű mártíromsághoz vezetett, amelynek során Lucia szemét kivájták, majd megölték. Tisztelete gyorsan elterjedt egész Európában, különösen Skandináviában.
Szent Ágnes – a 4. században Rómában élt gazdag és jómódú szülők gyermekeként. Ő is Istennek szentelte magát, és nem volt hajlandó férjhez menni. 12 éves korában megölték, mert nem ment férjhez és keresztény volt. A neve „bárányt” jelent, évente az ő ünnepén a pápa megáld egy pár bárányt, majd azokat nagycsütörtökön megnyírják, gyapjukból készítik a palliumot, amelyet az új metropolita érsekek kapnak.
Szent Cecília – Ágneshez, Lúciához és Ágotához hasonlóan Cecília is egy 2. századi nemes leány volt, aki szüzességét Istennek szentelte. Kényszerítették, hogy férjhez menjen, de őrangyala megvédte, segített megőrizni tisztaságát. Végül keresztény hite miatt kivégezték. Zenei tehetsége miatt a zene védőszentjeként ismert.
Szent Anasztázia – a 4. századi római özvegy férje halála után életét jótékonysági tevékenységnek és keresztény hite gyakorlásának szentelte. Diocletianus üldözése során hitbéli meggyőződése miatt megölték. Ünnepnapja eredetileg december 25-én volt, szokás volt karácsonykor kis ünnepséggel megemlékezni róla.
Forrás: Philip Kosloski / Aleteia
(bm)
