Idén öt végzős diák részesült abban a megtiszteltetésben, hogy a csíksomlyói pünkösdi búcsú fontos jelképeit, a labarumot, valamint a kisbazilika jelvényeket a nyeregbe vigye: Urkon Dávid (Csíkszereda), Bíró L. Balázs (Csíkszenttamás), Bíró E. Balázs (Csíkszereda), segítőik: György Bálint (Csíkbánkfalva) és Kovács Nimród (Csíkszereda).
Mind az öten a csíkszeredai Segítő Mária Római Katolikus Gimnázium 12. osztályos tanulói, akik tanulmányaik mellett aktív részesei az iskola közösségi és lelki életének is.
„Elengedhetetlen számomra a hit”
Urkon Dávid a gimnázium teológia osztályának tanulója. Csíkszeredában született és nevelkedett, és már most egyértelmű számára, hogy az érettségi után is ebbe az irányban szeretne továbbtanulni. Pap szeretne lenni.
Számára a hit nem kiegészítője az életnek, hanem annak alapja: „Elengedhetetlen. Nem is tudnám elképzelni az életemet hit nélkül.”
A családi háttér mellett az iskola szerepét is kiemeli, amely megerősítette benne a hitét: „Vallásos családban nevelkedtem. De az iskola is nagyon sokat segített ebben, hogy ez megerősödjön és elmélyüljön bennem” — fogalmazott.
A labarum vivése számára megtisztelő feladat volt. Elmondása szerint számított rá, hogy esélyes lehet, de nem volt biztos benne, hogy őt választják:
„Meglepett mindenesetre, de volt bennem egy olyan érzés is, hogy nem vagyok erre méltó, vagy alkalmas, mert vannak olyanok, akik többet tettek az iskoláért, több helyen képviselték, aktívabbak voltak. De alapvetően örülök, hogy rám esett a választás.”
Fontos ugyanakkor számára az is, hogy az emberek hogyan gondolnak erre a szolgálatra:
„Fontos számomra, hogy ha elolvassák ezt a nevet, ne azt mondják, hogy képmutató vitte, hanem lássák, hogy törekszem arra, hogy amit az iskola képvisel, azt próbáljam megtartani és az a hétköznapi életben is megélni.”
„A közösség adott alapot ahhoz, hogy emberré váljak”
Bíró L. Balázs Csíkszenttamásról származik, jelenleg a gimnázium társadalomtudományok osztályában tanul. Érettségi után Kolozsváron szeretne továbbtanulni, menedzsment szakon. Mint mondja, számára az iskola kiválasztásánál is a közösség volt az egyik legfontosabb szempont.
A hitet a családból hozza, és úgy látja, ez végigkíséri a mindennapjaikat is. Egy hasonlattal így fogalmaz: „A családunkban a hit szerepét legjobban a kenyér kovászához tudnám hasonlítani: a kovász a kenyérnek csak kis százalékát teszi ki, mégis olyan plusz minőséget és ízt ad, amit minden morzsájában érezni lehet.”
A csíksomlyói búcsúhoz és a labarum vivéséhez is erősen kötődik az iskola közössége. Elmondása szerint a középiskolás évek alatt nemcsak tudásban, hanem emberileg is sokat fejlődött:
„A középiskolás éveim alatt fejlődtem talán a legtöbbet, és ezt nem fizikai értelemben mondom. Egy növénynek sem elég csak a napfény vagy a táptalaj, és egy embernek is rengeteg mindenre szüksége van ahhoz, hogy igazán emberré váljon. Számomra az osztályterem és az iskolaközösség olyan alapot és környezetet nyújtott, amelyre tudtam építeni, ahol fel tudtam nőni, magamra találni és emberré válni az elmúlt négy év alatt.”
A labarum hordozását számára ez a közösségi háttér teszi igazán jelentőssé. Nemcsak megtiszteltetésnek tartja, hanem felelősségnek is, amely a közösség felé való visszajelzés:
„Hogy én fogom behozni a labarumot, az elsősorban hatalmas megtiszteltetés, hiszen ez a búcsú egyik fő szimbóluma, ugyanakkor egy nagy megerősítés is számomra, ami arra ösztönöz, hogy még többet tegyek a közösségért.”
A közösséghez való viszonyát egy Pilinszky-idézettel is összefoglalta:
„Nem az a fontos, hogy a világ mit tesz velünk, hanem az, hogy mi mit teszünk egymásért.”
Az első pünkösdi búcsús élménye talán 11–12 éves korában volt, amikor lőször indult gyalog a búcsúba: „Felcsíkon hagyomány, hogy a falun áthaladó kereszteket harangszóval üdvözlik, és minket is így fogadtak, amikor a szomszédos faluba értünk. Akkor kezdtem igazán átérezni, hogy milyen különleges élmény részese vagyok.”
Ezek az élmények máig meghatározóak számára. A mostani feladatot is egyfajta megerősítésként éli meg, amely erőt ad a jövőre nézve:
„Ez számomra visszajelzés és megerősítés, amely rengeteg erőt ad… segít majd abban, hogy a problémákat megoldjam, és még jobban el tudjam kötelezni magam amellett, amit eddig is fontosnak tartottam.”
„Stabil háttér számomra a hit”
Bíró Balázs Csíkszeredában él, és a gimnázium 12. osztályos tanulója, a társadalomtudományi osztály végzőse. Érettségi után a kolozsvári Babeș–Bolyai Tudományegyetemen szeretne továbbtanulni pszichológia szakon.
A hitről úgy beszél, mint biztos támaszról a mindennapokban: „Számomra a hit a mindennapokban egy stabil háttér, hiszen ott van Isten, akihez mindig tudok fordulni, kérni a segítségét, és elmondani neki a problémáimat.”
Az iskola kiválasztásánál a közösség volt az egyik legfontosabb szempont számára. Mint mondja, már nyolcadikban is ezt hallotta az intézményről: „Itt egy nagyon szerető közösség van, ahol támogatják egymást és összetartanak.”
Hozzátette, hogy a gimnázium nemcsak közösséget adott számára, hanem a hitében is segítette a fejlődésben.
A kisbazilika jelvényének hordozásáról elmondta, hogy meglepetésként érte a felkérés:
„Amikor megtudtam, hogy én viszem a kis bazilika jelvényét, őszintén meglepődtem, hiszen sokan vannak ebben az évfolyamban, akik ugyanúgy megérdemelnék.”
Családja is büszkén fogadta a hírt, édesanyja szerint számítottak arra, hogy ilyen szerepet kap „Édesanyám azt mondta, hogy számított erre, és örül, hogy végre megjutalmazzák a munkámat” — folytatta.
Balázs számára ez nemcsak megtiszteltetés, hanem egy olyan élmény is, amely később is vele marad:
„Ez egy megtiszteltetés… és amikor az elkövetkezendő években látom majd, hogy mások is a kisbazilika jelvényét viszik, mindig eszembe fog jutni, hogy egyszer én is ott voltam.”
A három fiatalt a csíkbánkfalvi György Bálint és a csíkszeredai Kovács Nimród fogja segíteni.
Bálint úgy fogalmazott, hogy amikor ezt a feladatot kapta, egyből az a gondolat jutott eszébe, amely szerint mindig is élt: „Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne” – idézte Tamási Áront. Úgy gondolja, hogy pünkösdi búcsú alkalmával kapott feladata méltó és szép lezárása ennek az időszaknak, amelyet végig Isten szeretete és melegsége kísért.
Nimród szerint nagy megtiszteltetés, hogy részt vehet a kordonmunkában, ugyanakkor felelősségteljes feladatnak is érzi ezt a szolgálatot. Elmondása szerint büszkén vállalta a faciger (segítő) szerepét, mert szeretne segíteni diáktársainak, és méltó módon hozzájárulni a búcsú különleges hangulatához, erősítve a közösség összetartását és ünnepélyességét.
A hagyomány eredete
Az iskola lelki vezetője, Simó Gáspár szerint az iskola csíksomlyói szerepvállalása a ferences múlthoz kötődik. Elmondása szerint az intézmény a ferences kolostor mellett jött létre, és története egészen 1661-ig vezethető vissza, amikor a kolostort és a mellette működő iskolát feldúlták és felégették.
„A mi iskolánk a ferences kolostor mellett született meg” – fogalmazott.
A mai formájában az iskola 1991-ben indult újra, és ezzel együtt erősödött meg ismét a csíksomlyói búcsúhoz kapcsolódó szerepe is. A kezdeti években még Márton Áron Gimnázium diákjai vitték a labarumot, később ez a feladat a Segítő Mária Gimnázium végzőseihez került.
A lelki vezető hangsúlyozta, hogy a jelképek hordozása azoknak a diákoknak jár, „akik valláserkölcsi szempontból példamutatóak, hitvalló életet élnek, és tanulmányi eredményeikben is kiválóak”.
Tamás Levente igazgató elmondta, hogy az iskola a csíksomlyói búcsún több szolgálatot is vállal: a diákok részt vesznek a kordonoknál, a szentségkiszolgáltató helyek kijelölésében, valamint a kegyszobornál is segítenek.
„A leglátványosabb feladat a csíksomlyói pünkösdi jelvények hordozása, mint a labarum és a kisbazilika jelvény” – tette hozzá.
Elmondta, hogy a végzős diákok ezt a feladatot nemcsak elfogadják, hanem sokszor már várják is, hiszen egy életre szóló megtiszteltetésről van szó, amely az egész évfolyam számára üzenetet hordoz.
