Mennyi szépség, mennyi figyelmesség veszi körül azt, aki éppen megszületett, aki eljött közénk, mert szeret minket! Eljött hozzánk az Isten Fia, Jézus Krisztus. Assisi Szent Ferenc, amikor ezt megértette, jászlat készített, állatokat és embereket gyűjtött össze, hogy miközben olvassa az evangéliumból Jézus történetét, jobban megértsék születésének körülményeit, és jobban átéljék Jézus születésének csodálatos valóságát.
Megértette, hogy „az Ige testté lett”, emberré lett, mert találkozni akart az emberekkel, meg akarta osztani az emberi sorsot… és meg akarta azt tölteni igazi emberséggel. Isten szeretetkapcsolatban akar lenni az emberrel. Ez a keresztény vallás lényege.
Amikor a hitvallásban mondjuk: „Értünk, emberekért, a mi üdvösségünkért leszállott a mennyből. Megtestesült a Szentlélek erejéből, Szűz Máriától, és emberré lett”, jó, hogyha ezt személyesen, szívünkkel és értelmünkkel átélve mondjuk: értünk, értem lett emberré, eljött, hogy velem (is) találkozzon. Álljunk meg néhány pillanatra, legyenek ezek a pillanatok a vele való találkozás pillanatai.
Gyermekké lett, hogy merjünk hozzá közeledni. Ő az Isten Igéje, Isten szava az emberekhez, és azóta is szól hozzánk a Szentírás igéi, szavai által. Tovább olvassuk az evangéliumban: „övéi közé jött, de övéi nem fogadták be” (Jn 1,11). Ez az ember tragédiája: visszautasítja Isten közeledését, nem akar Istennel szeretetkapcsolatban lenni. A visszautasítás megsebzi a kapcsolatot.
Az első ember bűne pontosan az, hogy nemet mond Isten szeretetére. Ennek pedig az lesz a következménye, hogy a férfi elkezdi vádolni a feleségét, a feleség pedig a kígyót. Nemcsak Istennel való kapcsolatuk romlik meg, hanem az egymással és a természettel való kapcsolatuk is. Ez így van ma is: nem lesz béke az emberek között mindaddig, amíg az ember nem akar Istennel szeretetkapcsolatban élni.
Az Istennel való szeretetkapcsolat megtaníthatná, hogy milyen viszonyban legyen embertársaival. Ha viszont nem fogadja be az isteni szeretet erejét, egyedül nem lesz képes szeretni azokat, akiket nehéz szeretni. Ha nem fogadja be az isteni szeretetet, háborúság lesz a szívében. És minden háború az emberi szívből indul el.
Isten szeretete, amely gyermekként jön közénk, szelídségre és kedvességre nevel. Ne utasítsuk vissza Istennek az üzenetét, igéjét. Engedjük, hogy alakítsa át szívünket, hogy szeretetoázissá alakuljanak családjaink és közösségeink, és hadd énekelhessük felszabadult szívvel az angyalokkal együtt: „dicsőség a magasságban Istennek és békesség a földön a jóakaratú embereknek!” (Lk 2,14).
És milyen az, amikor valakik befogadják őt?
Láttuk az első karácsonykor, hogy azok, akik befogadták, Mária, József, a pásztorok mind eltelnek örömmel, akkor is, ha az isteni gyermek nyomorúságos körülmények között kellett hogy a világra jöjjön.
A tanítvány megkérdi mesterétől: Hogyan fogadjam be az Urat, amikor közeledik felém? Egyáltalán miről veszem észre közeledését? És hogyan lehet kapcsolatot építeni vele?
A mester válaszol: Gondold át, hogyan is volt, amikor először hívtak randevúra. Fontos, hogy te is akartad azt a randevút, vágytál rá, vártad. Figyelmes voltál minden jelre, minden gesztusra, amelyik azt jelenthette, hogy ő akar veled kapcsolatot építeni. Kerested az adódó alkalmat, hogy megszólíthassátok egymást. És jóllehet nagyon sok tennivalód volt, találtál időt a találkozásra és a kapcsolat építésére.
Tanítvány: És én hogyan keressem az alkalmat, hogy találkozzak a jó Istennel?
Mester: Időzz el a betlehemi jászol előtt. Vegyél magadnak időt, hogy alaposan szemügyre vedd azt a módot, azokat a körülményeket, ahogyan ő eljött hozzád. Beszélj hozzá. Válaszolni fog. Amikor elmész a jászoltól, kezdjél mélyebben arra figyelni, ami veled történik. Lehet, hogy azokban a történésekben fel fogod fedezni irántad való szeretetének gesztusait. Rajtad lesz a sor, válaszolj.
Testvéreim, a születés egy kezdet. Mennyire nagy és fontos kezdet a családnak, amikor gyerek születik. És mennyire nagy és fontos az a pillanat, amikor Jézus megszületik az ember szívében. Várakozzunk rá kreatívan!
Pál József Csaba temesvári megyés püspök
Az írás megjelent a Vasárnap 2025/51–52-es számában.
