Ma Isten szolgája nagy püspökünk gondolataival Márton Áron halálának 43. évfordulójára emlékezünk.
A hit nem egyszerű dolog. Nem annyiból áll, hogy elfogadunk néhány kinyilatkoztatott igazságot, hanem igényli az egész embert. Az egész ember totális válasza Isten felszólítására, melyet hozzá intézett az olvasott vagy hallott ige által.
A kinyilatkoztatás nem az égből hull közvetlenül, hogy kívülről és felülről transzcendens titkokat közöljön. Az Isten a világból és az emberi élet valóságaival szól az emberhez.
Az emberi lét eseményei és a helyzetek az ember tudomására hozzák, hogy számára az Isten kinyilatkoztatott igazsága nem távoli és idegen valami, hanem az ő életét, legszemélyesebb cselekedeteit és értékelését érinti. Ezért a keresztény üdvösség üzenete csak akkor hathatja át a hívő tudatát, ha az igehirdetés fel tudja fedni a hit valóság-közelségét, észre tudja vétetni Ist¹en jelenlétét és tekintetét az emberi lét és élet valóságainak a legbelsőbb magjában…
A földi hatalmaknak a szokása a kényszer alkalmazása, a szolgai meghódoltatás, az ember megalázása. Istennek nincs erre szüksége. Az embert a szabadság nagy kiváltságával és a szabad személy méltóságával ruházta fel, és tiszteletben tartja ezt a méltóságát. Segíti az embert az igazság és az élet igaz útjának a felismerésében, de rábízza, hogy Istenhez, Teremtőjéhez való viszonyát szabad elhatározás, értelmi belátás alapján rendezze.
Azokat pedig, akik Krisztus igájának járompálcájáþ kitörték, megkérdezi, hogy abban, amit ehelyett magukra vettek, hogy érzik magukat.
Forrás: A hit kérdései. (Márton Áron: Keresztség, hit. Márton Áron hagyatéka 3.)
