Egy különleges sorozatot készített Szent Ferenc tranzitusának 800. évfordulójára a székelyudvarhelyi Portik Noémi, M. Klarissza ferences nővér. Portálunkon Szent Ferenc életének jeleneteit mutatta be 28 héten át Giotto di Bondone freskósorozata alapján. A Szent Ferenc élete freskósorozat lejárta után Klarissza nővért kérdeztük képzőművészetről, műértelmezésről, kedvenc festőjéről és magáról a sorozatról is.
Mit jelentett önnek a Szent Ferenc élete freskósorozatról írni?
A Giotto di Bondone által alkotott freskósorozat elemzése egy lelki út volt számomra. Hétről hétre elmélkedhettem egy-egy képen, rácsodálkozva arra a tiszteletre, amelyet Giotto Szent Ferenc iránt tanúsított. Különleges volt azért is, mivel miután elkezdtem a sorozat elemzését, alkalmam nyílt fizikailag is megtekinteni a művet Assisiben. Tudatosan időt szenteltem minden egyes kockának, hogy emlékezetembe véssem azokat. Így az elemzésekhez hozzáadódott a saját megélésem is.
Melyik volt a kedvenc festménye? Miért épp az, ami?
Nem tudnék egyetlen festményt kiemelni. Viszont van egy pár, amely egészen újként hatott rám, ezek a sorozat végén találhatóak, amelyek Szent Ferenc legendáit és csodáit jelenítik meg, amelyek a halála után történtek. Számomra ezek a tisztelet tanúbizonyságai. Mintha Szent Ferenc műveihez hasonlóan Giotto is azzal szerette volna fokozni a tiszteletét, hogy újra és újra elmondja a festményei által, hogy mennyire közel is állt Ferenc Krisztushoz.
Miért éppen erre a sorozatra esett a választása?
Tavaly felkérést kaptam Urbán Erik ferences provinciálistól, hogy része legyek egy munkacsoportnak, amely a Szent Ferenc éve alatt különböző programokat szervez, és közelebb viszi az emberekhez az ő személyét. Ebben a munkacsoportban született meg az ötlet a sorozat megírásával kapcsolatban, amit szívesen is vállaltam.
Ki a kedvenc festője és miért?
A kedvenc festőim Michelangelo és Munkácsy Mihály. Bár korban és stílusban is nagyon távol állnak egymástól, munkásságuk tele van élettel és erővel. Ez az erő, amely megragad minden műalkotásban.
Régen a templomi festészetet Biblia pauperumként, azaz a Szegények Bibliájaként emlegették, hiszen a liturgiák latinul zajlottak, amelyeket az emberek többsége nem értett, így a falakra és üvegablakokra festett történetekből merítkeztek. Ma, amikor értjük a szentmisék nyelvét, ön szerint mit adhatnak hozzá a képek a miseélményeinkhez vagy a lelki életünkhöz?
A mai festészet szerintem akkor tud többletet adni, ha kapcsolódik emberségünkhöz, de egyben fel is emel. A kortárs egyházművészetnek szerintem ez lehet az egyik célja. Természetesen úgy, hogy mindenkor Krisztus szépségét tekinti mércének, aki halálával és feltámadásával felemelte az emberi természetet.
Milyen képértelmezési szempontokat javasol laikusok számára?
Szerintem a legjobb, ha nem akarjuk értelmezni az alkotásokat, hanem hagyjuk, hogy a szívünket megérintsék és vezessenek bennünket. A művészet ugyanis sosem csak az értelmet szólítja meg, hanem az ember teljes figyelmét kívánja.
Mit kedvel leginkább, és miért tartja fontosnak a képzőművészeteket, kiemelten a festészetet?
A képzőművészet számomra az alkotó élet útja. Egy olyan valóságot érint az alkotó ember, amely leginkább a teremtéshez áll közel. Amikor létrehozunk egy addig nem létező valóságot, akkor a Teremtő Isten társaivá leszünk, aki a legnagyobb művész. Van az a mondás, hogy aki énekel az kétszeresen imádkozik. Úgy gondolom, hogy alapvetően ez minden igazi művészetre igaz.
Fotó: Portik Noémi, M. Klarissza nővér személyes archívuma
