Az Assisi Szent Ferenc-bazilika felsőtemplomában található freskósorozat utolsó része egyben a legenda lezárását is jelenti. Bár létrejöttét a művészettörténeti hagyomány Giotto di Bondone nevéhez fűzi, a kortárs kutatások Szent Cecília Mesterének alkotásai közé sorolják a huszonhatodik és huszonhetedik festményekkel együtt. A sorozat utolsó három freskója Szent Ferencnek a halála utáni csodáit jeleníti meg. Ezek közül a legutolsó festmény fókuszában – amelyet az alábbiakban mutatunk be – egy Alvito, vagy a forrásokban gyakran Péternek nevezett férfi áll, akit eretnekséggel vádoltak. A tivoli püspök börtönbe záratta, de a legenda szerint Szent Ferenc ünnepének előestéjén Péter megbánta bűneit, és a szent közbenjárásáért imádkozott, amikor maga Szent Ferenc jelent meg számára, összetörte láncait, és kiszabadította őt.
A kompozíció két, egy időben zajló eseményt sűrít össze: a nézői jobb oldalon látható Alvitót, amint bűnbánóan és imádkozva lép ki börtönéből, valamint az ő láncait vizsgáló őröket, továbbá a nézői bal oldalon a tivoli püspököt és kíséretét, amint megdöbbenve tapasztalják a természetfeletti szabadulást. Bár az alkotás sajnos sérült a térségben előforduló földrengések miatt, a fény szakralitása a képen még ma is erőteljesen érzékelhető. A fény itt a csoda spirituális jellegét erősíti föl: kiemeli a bűnbánó eretnek alakját, szimbolizálva a sötétségből a világosságra, azaz a bűnből a teljes igazságra való eljutást.
Összességében A bűnbánó eretnek szabadulása címet viselő alkotás méltó befejezése Assisi Szent Ferenc történetének. Bár a kivitelezés nem föltétlenül Giotto saját kezét dicséri, mégis tökéletesen illeszkedik – vagy illeszkedni látszik – az ő művészeti programjába. A teljes festménysorozat ugyanakkor többletértelemmel is bír. Szent Ferenc élete ugyanis – az ábrázolás szerint – nemcsak az élet és halál határait lépi át, hanem rámutat a szent nagyságára is, aki érdemei révén képes szabadulást kiesdekelni az őt kérő személyek számára még a legkilátástalanabb helyzetekből is.
Portik Noémi, M. Klarissza nővér
