Ferenc pápa 2025-ös nagyböjti üzenetében arra hívja a híveket, hogy együtt utazzunk a reményben, és a közelgő nagyböjti időszakot kihasználva tegyük fel magunknak a kérdést, hogy valóban készek vagyunk-e meghallgatni Isten hívását, hogy megváltoztassuk az életünket.
Ferenc pápa böjti üzenetének központi témája az „Utazzunk együtt a reményben” mondatban foglalható össze, amely kapcsolódik a jubileumi év tágabb témájához (A remény zarándokai). A pápa elmélkedése a megtérésre összpontosít, és három kulcsfontosságú dimenzióban bontakozik ki: az utazás fontossága, az együtt utazás és a reményben való utazás.
Hitéletünk a megtérés utazása
Felidézve Izrael népének bibliai kivonulását Egyiptomból az ígéret földjére, a pápa emlékeztet bennünket arra, hogy a mi életünk is egy utazás – amelynek Isten felé kell irányulnia. Ez az út nem pusztán metaforikus, hanem magában foglalja a megtérésre való állandó felhívást, „hogy magunk mögött hagyjuk a bűn alkalmait” és az emberi méltóságunkat lealacsonyító helyzeteket. Ferenc pápa ezért arra buzdítja a híveket ebben a böjti időszakban, hogy vizsgálják meg saját életüket: aktívan haladnak-e a lelki megújulás útján, vagy visszatartja őket a félelem és a reménytelenség, vagy vonakodnak kilépni a komfortzónájukból?
Párhuzamot vonva a héber népnek „a rabszolgaságból a szabadságba vezető fáradságos útja” és a mai migránsok és menekültek helyzete között, a pápa arra hív minket, hogy használjuk ezt az időszakot arra, hogy átgondoljuk, milyen módon viszonyítjuk saját életünket azok küzdelmeihez, akik „a nyomorúság és az erőszak helyzeteiből menekülni kényszerülnek egy jobb élet keresése érdekében”, és „így fedezzük fel, mit kér tőlünk Isten”. Ez – írja – „jó »lelkiismeret-vizsgálat« lenne mindannyiunk számára, akik vándorolunk”.
„Nehéz úgy gondolni a bibliai kivonulásra, hogy ne gondolnánk azokra a testvéreinkre is, akik napjainkban a nyomor és az erőszak elől menekülnek, hogy jobb életet keressenek maguk és szeretteik számára. Az első hívás a megtérésre tehát abból a felismerésből fakad, hogy mindannyian zarándokok vagyunk ebben az életben”.
Együtt utazás: meghívás a szinodalitásra
A nagyböjti üzenet egyik alapvető szempontja a közösségiség és a szinodalitás hangsúlyozása – az a gondolat, hogy a keresztényeknek együtt kell járniuk, nem pedig egymástól elszigetelten. Ferenc pápa emlékeztet bennünket: „A Szentlélek arra ösztönöz bennünket, hogy ne maradjunk önmagunkba zárkózva, hanem folytassuk az Isten és testvéreink felé tartó haladásunkat.” „Együtt utazni – írja – azt jelenti, hogy megszilárdítjuk azt az egységet, amely Isten gyermekeinek közös méltóságán alapszik (…) anélkül, hogy bárkit is hátrahagynánk vagy kirekesztenénk.”
A szentatya ismét arra hívja a híveket, hogy gondolkodjanak el azon, képesek-e együtt járni másokkal a családban, a munkahelyen és közösségekben, ellenállva az önmagukban való elmerülés kísértésének. Befogadóak vagyunk-e másokkal szemben? Befogadjuk-e azokat, akik kirekesztettnek érzik magukat? „Kérdezzük meg magunktól az Úr jelenlétében, hogy püspökökként, papokként, felszentelt személyként és laikusokként Isten országának szolgálatában együttműködünk-e másokkal. Befogadónak mutatjuk-e magunkat konkrét gesztusok által is a közeliek és a távoliak felé egyaránt? Vajon éreztetjük-e másokkal, hogy egy közösség részei vagyunk, vagy távol tartjuk őket?”
A reményben való utazásra való felhívás
A nagyböjti út harmadik alapvető dimenziója a remény, amely Isten üdvösségre és örök életre vonatkozó ígéretében, Jézus feltámadásában, a bűn és a halál feletti győzelemben teljesedett be. Ez a remény nem elvont, hanem konkrétan meg kell élni. Ferenc pápa arra hív minket, hogy vizsgáljuk meg, valóban bízunk-e Isten irgalmában. Hiszünk-e az ő megbocsátásában, vagy ehelyett az önbizalom csapdájába esünk? És megéljük-e konkrétan azt a reményt, amely „az igazságosság és a testvériség iránti elkötelezettségre ösztönöz bennünket, a közös otthonunkról való gondoskodásra, mégpedig úgy, hogy senki ne érezze magát kirekesztettnek”?
Avilai Szent Terézre hivatkozva az üzenet arra buzdítja a híveket, hogy maradjanak éberek és türelmesek, megértve, hogy Isten ígéretei az ő idejében beteljesednek. „Ez volt Avilai Szent Teréz imája: »Reménykedj, ó lelkem, reménykedj! Nem tudod sem a napot, sem az órát. Légy figyelmes, mert minden gyorsan elmúlik, még akkor is, ha türelmetlenséged kétségessé teszi azt, ami biztos, és a nagyon rövid időt hosszúvá változtatja.«”
A pápa azzal zárja üzenetét, hogy a reménynek ezt az útját Szűz Mária, a remény anyja közbenjárására bízza, és imádkozik, hogy kísérje a húsvét örömének ünneplésére készülő híveket.
Lisa Zengarini / Vatikáni Rádió. Fordította: D. G.
