Kovács Gergely gyulafehérvári érsek vezetésével római jubileumi zarándoklatra indult az érseki hivatal munkatársi közössége és a hét során bejárják Róma nevezetességeit. Kedd reggel részt vettek a Szent Péter-bazilika magyar kápolnájában tartott szokásos heti szentmisén, majd a bazilika kupolájából csodálták meg az Örök Város panorámáját. Ketten közülük betértek a Vatikáni Rádióba és megosztották az élményeiket.
Szeretettel köszöntöm a gyulafehérvári érsekség munkatársainak római zarándokcsoportját, élükön Kovács Szabolcs érseki titkárral. Először is, mit jelent ez a „munkatársi zarándoklat…”?
A zarándoklatunk célja mindenekelőtt a munkaközösségünk építése, összerázása. Nagy lehetőség ez számunkra, hogy ne csak társulatként, hanem közösségként legyünk itt az Örök Városban, és hogy munkatársakkal és barátokkal együtt imádkozzunk, mert a közös imádság mindig jobban meghallgatást nyer Istennél, mint a személyes ima. Ez egy lehetőség számunkra, hogy itt Rómában együtt lehessünk, és így jobban megéljük a szentévet, meglátogathatjuk a pápai bazilikákat, átmehetünk a szent kapukon. Mindez olyan lehetőség számunkra, ami összeköt, hogy egyre jobban szolgálhassuk a jó Istent és egyházunkat.
Hogyan történt a munkatársak meghívása, kiválasztása?
Igazából Gergely érsekünk ötlete volt, hogy milyen jó lenne, ha a szentévben mint munkaközösség elzarándokolhatnánk Rómába. Meg volt adva a lehetőség, hogy aki szeretne, az csatlakozzon hozzánk. Mindenki kapott meghívást, vagyis a gyulafehérvári érseki iroda, a kúria munkatársai. Összesen 37-en vagyunk, ebből 34-en eljöttünk.
Akkor szinte teljes az „osztálylétszám”! Hogy látja ezt egy művészettörténész, Hegedűs Enikő, az érsekség egyházművészeti referense?
Számunkra Rómába elzarándokolni nagy lehetőség és öröm. Voltak olyanok, akik először vannak Rómában, sőt először repültek, tehát nagy élmény önmagában, plusz még ez a szentév. Olyan helyeken járunk, ahol szinte kézzel foghatjuk a szentek nyomait, a jelenlétét, és ez mindenképpen élmény mindannyiunk számára.
Rómába zarándokolni bármikor kegyelem, de most éppen egy szentévben élünk. Szabolcs, hogyan készültetek erre a jubileumi zarándokútra?
A szentév nem gyakori, ezért mi papok az érsekségen többször beszéltünk erről, hogy milyen fontos lenne, hogy a lelkünkben felélesszük azokat a zsidó és keresztény hagyományokat, melyeket elhanyagoltunk a hétköznapok során. Most akkor egészen más egy római zarándoklattal erre készülni. Próbálkoztunk, szervezkedtünk, hogy ez mindenkinek felejthetetlen élmény és lelki gyarapodás legyen. És akkor így közösen az érsekkel és a püspökkel megpróbáltuk, hogy minden a helyén legyen lelkileg, a szállással és a programokkal kapcsolatosan.
Mik ennek a zarándokútnak a pillérei, Enikő?
Még annyival kiegészítem Szabolcs szavait, hogy az érsek vezetett minket idáig, a program összeállításán túl ő volt az „idegenvezetőnk”, és így a négy nagy bazilika meglátogatása és a szent kapuikon való átlépés voltak a „pillérek”, de útközben is, amire lehetett, felhívta a figyelmünket, és így valóban a szentek nyomában járhattunk. Ma voltunk a Szent Péter-bazilika magyar kápolnájában, és a magyar szentek és boldogok közt különösen erős élmény volt számomra elmondani a boldoggáavatási imát Márton Áronért, és reméljük, hogy nemsokára ő is a boldogok közt lesz.
Mit reméltek, mit vártok ettől a zarándokúttól, Szabolcs?
Szent Ignác mintájára különösebb elvárás nélkül jöttem, így szabadsággal élem meg azt, hogy „lepjen meg” a jó Isten mindnyájunkat, és kinek-kinek adja meg azt a kegyelmet, hogy felfedezhesse saját személyes életében, hogy mit ajándékozott neki ez a zarándoklat.
Tehát az esemény nem annyira kívül történik, hanem bennünk, és erre oda kell figyelnünk. Egy művészettörténésznek mit jelent Róma utcáin sétálni, ahol a történelem jelen lévő valóság minden egyes századból?
Róma mindig lenyűgöző, és az fogalmazódott meg bennem, hogy tulajdonképpen mindaz, ami kétezer évvel ezelőtt megépült, aminek a romjait láthatjuk, illetve ahogy a századok egymásra épültek, ugyanazt tapasztalhatjuk meg a „provinciában”, tehát Gyulafehérváron is, hiszen az érseki székhely a régi római falakra épült, itt is megvan ennek a lenyomata, és valahogy egy-egy ilyen út ennek a kapcsolatnak lelki, művészeti és egyházi megerősödése.
Hogy szeretnétek meghosszabbítani otthon ezt a zarándokutat, mi lesz utána, hogyan adjátok tovább, Szabolcs?
Remélem, hogy fogunk egy napot arra szentelni a munkatársakkal, hogy kiértékeljük, kivel mi történt belül a zarándoklat során. Mert hiszen az ember néha telítődik, és amikor hazaér egy zarándoklatról, akár egy kirándulásról, sok minden dolog azután éled fel újra benne. Milyen szép is lenne, hogy hazatérve majd tudnánk egy olyan napot tartani, amikor közösen leülünk, és imádságban kiértékeljük egymás kölcsönös tapasztalatait. S minthogy belül történik a zarándoklat, ki tudja hogy a jó Isten kit s hogyan lepett meg a zarándoklat alatt, és akkor be tudjuk tenni azt a közösbe .
Vértesaljai László SJ / Vatikáni Rádió
