A magyar kultúra közös kincsünk, amely összeköt

0
378
Fotó: Ozsváth Judit

A magyar kultúra napját Kolozsváron zenével, irodalommal ünnepelték a Szent Mihály-templomban és a plébánián. Magyarország kolozsvári főkonzulátusa koncertet, a Szent Mihály-plébánia nőszövetsége zenés irodalmi beszélgetést szervezett.

A Szent Mihály-templomban Magyarország kolozsvári főkonzulátusa a Nemzeti Tehetség Központtal és a kolozsvári Szent Mihály-plébániával közösen koncerttel ünnepelt január 21-én, vasárnap az esti szentmisét követően. Szanyi Bettina (koboz, ének) és Deák Juli (fuvola, szaxofon) koncertje a népi kultúra századain vezette végig és nyűgözte le hallgatóságát.

A magyar kultúra napján, január 22-én, hétfőn délután a kolozsvári Szent Mihály-plébánia nőszövetsége tartalmas és bensőséges rendezvényt szervezett az egyházközség főtéri restaurált hittantermében, amely – annak ellenére, hogy aznap délután több ünnepi eseményt is rendeztek – megtelt a számos érdeklődővel. A meghívottak Cseh Katalin költő és Albert Csilla színművész voltak, velük beszélgetett el Bodó Márta, a Keresztény Szó és a RomKat.ro portál felelős szerkesztője.

László Attila főesperes, a rendezvény házigazdája többek között elmondta, hogy sok örömöt, de nehézségeket is jelent számára magyarként Kolozsváron lenni és szolgálni. Rámutatott: azért vagyunk magyarok, mert a jó Isten ezt megengedte. Ő adott létet, múltat és reméljük, jövőt is.

A kultúra az emberek együttéléséből teremtődött. Ha pedig elválasztódik Istentől – amire mostanában egyesek törekednek – esztelenség teremtődik, ami semmi jót nem hoz a világnak. Ezért szükséges és jó, hogy hangot adjunk annak, ami érték.

Bodó Márta bevezetőként elmondta: a kultúrát valamennyien folyamatosan formáljuk, például mesélve, továbbmesélve, vagy akár mozaikként építve. Hangsúlyozta: hiszünk abban, hogy van egy értékes kultúránk, amit örökségként kaptunk és amit tovább kell adnunk. A kultúrának a kereszténység tápláló gyökere. Bemutatta a két kultúraformáló meghívottat: Cseh Katalin magyartanárként tevékenykedett, valamint versköteteket publikált, Albert Csilla a kolozsvári színház társulatának tagja, sok emlékezetes előadás szereplője. A beszélgetés során kibontakozott a kultúrához való viszonyulásuk, ahogyan a gyermeki tudatba a hit, az ima szavain keresztül megérkezett, majd ott, a lélekben formálódva odáig növekedett a családban, iskolában elvetett mag, hogy maguk is részt, szerepet vállaltak a kultúra terjesztésében, gazdagításában.

Ezen az estén Cseh Katalin megosztott a hallgatósággal emlékeket, élményeket, hangulatokat, elmondta: ebből ,,az emlékbazárból” születnek az írások. Mivel tanította és mindmáig tanítja a látássérült gyermekeket is, megosztott néhány kedves benyomást e szoros, családi kötelékszerű lelki kapcsolatról, ami e gyerekek és közte teremtődött, hiszen Világtalan világosság címmel könyvet is írt e diákjairól. Legújabb, Öröknyár című kötete nagynénje testi-szellemi leépülését örökítette meg érzékenyen és nagy tapintattal.

Albert Csilla gyermekkori emlékeket idézett: a csíki nagyszülőkkel közösen mondott imák benne elraktározódott hangszíneit, ritmusát, amely belé vésődött, a litániák, a rózsafüzér imádság zeneiségét. Visky Andrást idézte, aki egy darabjában írja: a hangunk mi vagyunk, a hang Isten jelenléte bennünk. A hang elárulja a helyünket is, ezért figyeli mind a székelyföldi, mind a kolozsvári hangképzést. Hangunk elmond rólunk valamit, jellemez minket. Kolozsvári munkája kezdetei kapcsán arról a megilletődöttségről beszélt, amit a színházhoz kerülve, a nagyokkal — Senkálszky Endre, Csíky András, Panek Kati — egy színpadon játszva érzett: a kultúra oszlopai voltak, szinte árasztották a színházművészetet, torokszorító érzés a nyomukban járni, folytonos törekvés az ő színvonalukra felnőni.

Az otthonosság témája is szóba került, ennek kapcsán mondta Albert Csilla: ,,ha Kolozsvár befogad, akkor kolozsvárinak tartom magam, viszont ragaszkodom Csíkhoz”. Cseh Katalin sem Kolozsvár szülöttje, ahogy a hallgatók közt is többen diákéveik után váltak kolozsvárivá: ez a közös pont sokakban mozdított meg emlékeket.

A magyar kultúra napi rendezvény kötetlen, őszinte beszélgetése során Albert Csilla néhány Cseh Katalin tollából született verset is felolvasott. A rendezvényt Török Szilvia zenepedagógus és tanítványai, a Sigismund Toduţă Zeneiskola 9. osztályosai, Szabados Erős Rózsa, Halász Tünde és Halász Márk előadta dalok tették teljessé.

Az ünnepséget akár farsangi együttlétnek is mondható szeretetvendégség – a nőszövetségi tagok által kínált fánk, sütemény, szendvics és bor – zárta.

Fodor György