A Szent Péter téren tartotta meg Ferenc pápa a szokásos szerdai általános kihallgatást, tovább folytatva az igehirdetés apostoli lendületéről szóló katekézisét. Ezúttal az igehirdetés öröméről szólt, melynek alapja a feltámadt Úrral való személyes találkozás, amire a mai megpróbált világ is soha nem látott módon vágyakozik. A szentatya az Evangelii gaudium kezdetű apostoli buzdítás nyomán kezdte el összefoglalni az evangelizáció iránti szenvedélyről és a hívők apostoli buzgóságáról tartott katekézissorozatát.
Miután találkoztunk az evangélium hirdetésének több tanúságtevőjével, azt javaslom, hogy az apostoli buzgóságról szóló katekézissorozatot négy pontban foglaljuk össze, melyek alapja az Evangelii gaudium apostoli buzdítás, ami éppen ebben a hónapban lesz tízéves. A négy téma közül az első, melyet ma szemlélünk meg, arra a magatartásra vonatkozik, amelytől az egész evangelizáció lényege függ, ez pedig az öröm – kezdte beszédét Ferenc pápa. Visszautalt a katekézis előtt felolvasott evangéliumi szakaszra, mely az angyaloknak a pásztorokhoz intézett karácsonyi üzenetét mondta el, hiszen ők „nagy örömöt” (Lk 2,10) hirdettek. És hogy mi ennek a nagy örömnek az oka? Egy jó hír, egy meglepetés, egy jó esemény? – kérdezte a pápa. Nem, annál sokkal több, egy személy: Jézus! Jézus maga az öröm! – adta meg a választ a szentatya. Ő az emberré lett Isten, aki eljött hozzánk. A kérdés tehát nem is az, hogy vajon hirdetjük-e őt, hanem az, hogyan miként hirdetjük meg ezt a nagy örömöt. Mert vagy örömmel hirdetjük Jézust, vagy nem hirdetjük, mert Jézus hirdetésének egyéb módja – öröm nélkül – nem képes elhozni Jézus tényleges valóságát.
Az evangélium öröm, mosolyra indít, mert megérinti a lelket az örömhírrel
Ez az oka annak, hogy egy rosszkedvű keresztény, egy szomorú keresztény, egy elégedetlen keresztény, vagy ami még ennél is rosszabb, egy sértődött és haragos keresztény nem hiteles. Ferenc pápa ezután rögtönözve fejtette ki a gondolatait. Ha valaki Jézusról így beszél, senki nem fog neki hinni! Felidézte a pápa, hogy egyszer valaki azt mondta neki, amikor az ilyen keresztényekről volt szó, hogy ezek kifejezéstelen arcú, „fapofájú” keresztények! Mert az öröm elengedhetetlen! Éppen ezért fontos, hogy figyeljünk az érzéseinkre. Az evangelizáció ingyenes alapon történik, mert a teljességből fakad, nem pedig kényszerből. Amikor azonban az ember ideológiák alapján evangelizál – meg lehet próbálni, de ez nem megy – akkor az már nem evangelizálás, sem nem evangélium. Az evangélium nem ideológia: az evangélium egy meghirdetés, az öröm hirdetése. Az ideológiák hidegek, mindegyik ideológia. Az evangéliumban azonban benne van az öröm melegsége. Az ideológia nem tud mosolyogni, az evangélium ellenben mosoly, mosolyra indít, mert megérinti a lelket az örömhírrel.
Krisztus mindig fiatal, ő az új dolgok állandó forrása
Ha Jézus születése a történelemben és az életben is az öröm kezdete, akkor gondoljunk arra, mi is történt az emmauszi tanítványokkal, akik az örömtől nem tudtak hinni. Miként a többi tanítvány, amikor együtt voltak az utolsó vacsora termében és elment hozzájuk Jézus, nem tudtak hinni neki az örömtől. Az öröm Jézus feltámadásának az öröme. A Jézussal való találkozás mindig örömet okoz nekünk, és ha ez nem történik meg velünk, akkor az nem egy igazi találkozás Jézussal.
Az esemény, amit Jézus a tanítványokkal tesz, azt mondja nekünk, hogy elsőként a tanítványokat kell evangelizálni, tehát minket, keresztényeket kell először evangelizálni. Ez ugyanis nagyon fontos! – hangsúlyozta Ferenc pápa. Belemerülve a mai gyorsan változó és zavaros légkörbe, azt vehetjük észre, hogy a hitet egy finom lemondó érzéssel éljük meg, és így meg vagyunk győződve arról, hogy az evangélium már nem érdemesül meghallgatásra és nem is éri meg többé, hogy elkötelezzük magunkat annak hirdetésére. Még az is megkísérthet bennünket, hogy hagyjuk, hogy „mások járjanak csak a maguk útján”. Ellenben éppen ekkor kell visszatérnünk az evangéliumhoz, és felfedezni azt, hogy Krisztus „mindig fiatal, és hogy ő az új dolgok állandó forrása” (Evangelii gaudium, 11).
Jézus Krisztussal mindörökre megszületik és újjászületik az öröm
Így a két emmauszi tanítványhoz hasonlóan mi is olyan lelkesedéssel térünk vissza a mindennapi életbe, mint aki kincset talált. Ők ketten örültek, mert rátaláltak Jézusra, aki megváltoztatta az életüket. Felfedezik, hogy az emberiség soraiban bőven vannak testvérek, akik a remény szavára várnak. Így ma is várja az ember az evangéliumot, mint minden kor embere, szüksége van arra még a mai programozott hitetlenség és intézményesült evilágiság kultúrájában, sőt, éppen a vallásos fogékonyság tereit elhagyó mai társadalomnak van szüksége Jézusra! Itt van tehát a kedvező pillanat Jézus hirdetésére. A pápa ezért megismételte az Evangelii gaudium apostoli buzdítás szavait: „Az evangélium öröme betölti azok szívét és egész életét, akik Jézussal találkoznak. Azokét, akik engedik, hogy Jézus megmentse őket, megszabadítsa őket a bűntől, a szomorúságtól, a belső ürességtől és az elszigeteltségtől. Jézus Krisztussal mindörökre megszületik és újjászületik az öröm.
Még ma újítsuk meg a Jézus Krisztussal való találkozásunkat!
Végezetül azt kérte a szentatya, ne felejtsük el, ha közülünk valaki nem érzékeli ezt az örömet, akkor kérdezze meg magától, hogy vajon találkozott-e Jézussal? Egy benső örömmel. Az evangélium mindig az öröm útján halad, ez a nagy hír. A pápa arra kér minden keresztényt, bárhol is legyen, hogy még ma újítsa meg a Jézus Krisztussal való találkozását”. Ma mindnyájan szánjunk egy kis időt rá és gondolkodjunk el: „Jézusom, te bennem vagy: minden nap találkozni akarok veled. Te egy személy vagy, nem egy eszme. Te társam vagy az úton, nem pedig egy program. Te vagy a szeretet, mely oly sok problémát megold. Te vagy az evangelizáció kezdete. Te vagy Jézus, az öröm forrása! Ámen – zárta szerdai katekézisét Ferenc pápa.
P. Vértesaljai László SJ, Vatican News
