Rózsafüzér Királynője napján, október 7-én együtt ünnepelt Kolozsvár katolikus közössége. A városért, valamint e település környékéért és annak minden lakójáért kérték a Boldogságos Szűzanya közbenjárását és oltalmát.
A legszentebb áldozat bemutatása előtt a szentségimádásban Bőjte Csongor, a Szent Mihály-plébánia segédlelkésze segített ráhangolódni a mindennapjainkban, minden pillanatunkban, örömeinkben, nehézségeinkben, de most is jelen levő Istenre, aki kegyelmei által minden egyes személy segítségére siet. A gondviselő Isten égi édesanyát rendelt az emberiség számára, aki Szent Fiához vezetve, az ő követésére és tiszta gyermeki érzelmekre tanít a szeretetben. A jelenlévők mint Szűz Mária gyermekei az előimádkozóval kérhették az ő égi pártfogását és segítségét: Mária, légy a mi menedékünk!
A szentségi áldást követően hamarosan megkezdődött a közös áldozatbemutatás. A bevezetőben László Attila kolozsvári főesperes az imádságos lelkülettel egybegyűltekhez szólva megállapította: ,,Talán nincs még egy ima, ami annyi kegyelmet esdett e földre, mint a rózsafüzér imádság.” Általa tudatosíthatjuk Szűz Mária ,,Istennel élő, személyes, bizalmas és mindent meghatározó kapcsolatát”. A Szentleckében, a Szűzanyát tevékenyen, mint az apostolokkal együtt imádkozót, míg az evangéliumban, mint az égiekre figyelőt és engedelmeskedőt láthatták a jelenlevők. Csibi Levente gyakorlati éves papnövendék tanúságtételében az Istenanya tanítói tevékenységére irányította figyelmünket, aki azon munkálkodik, hogy szeretettel rávezesse az embert Isten imádására, az ő szeretetére. Meggyőződéssel vallotta, hogy Mária ,,mindannyiunkat személyesen szeret”. Ezért mint szeretett gyermekeit rá szeretné nevelni ,,a szívbeli, lélekből eredő, igazi imádságra”. Hangsúlyozta: Szűz Mária feladata nem az Isten büntetésének emberekről való elhárítására szorítkozik, hanem hogy anyai gondoskodásának szeretetével vonja be gyermekeit az Atya szeretetébe. Így Mária ,,közelebb vezet Szent Fiához és szeretettel érzékennyé tesz a Szentlélek befogadására”. Az isteni légkörben megtanulhatunk ,,együtt élni önmagunkkal, embertársainkkal és Istennel”. Az imádságot a légzéssel tette hasonlóvá, ahol a ,,szív és a lélek tölti be a tüdő szerepét”. Az Istennel folytatott beszélgetésben ,,az ember képessé válik Isten kegyelmeinek befogadására.” A rózsafüzér imádság ,,ritmikus, dinamikus jellege képes arra, hogy az embert bevonja az Isten légkörébe” és így az ő közelébe tartsa. Végighaladva a tizedeken Jézus élete tárul elénk fogantatásától feltámadásáig. ,,Jézus és Mária szíve egymással teljesen összhangban van.” Mária életével az Istennek való önátadásra ad példát. Az ő szíve nyitottá vált Isten szeretetének befogadására. A rózsafüzér imádkozása által Mária és Jézus életén keresztül bensőséges kapcsolatba kerülünk Istennel. Ezt a mély kapcsolatot a gonosz nehezen tudja kikezdeni, mert a szív Isten kegyelmeinek befogadására nyílik meg. Általa Jézus és égi édesanyánk biztonságot nyújtó szeretetében lehetünk. A papnövendék szorgalmazta a rózsafüzér gyakori imádkozását.
A könyörgésekben a rózsafüzér imádság iránti szeretetért, a háborúk megszűnésésért, a bűnök bocsánatáért, Isten és a Szűzanya iránti szeretetünk elmélyüléséért fohászkodtunk.
A szentmise záróáldása után, a tanúságtevést megszívleve az ünneplők rózsafüzért fontak a rózsafüzér-társulati tagok vezetésével. Kovács Árpád kisbácsi plébános az imába való elmélyülést elősegítve gondolatokat és szándékokat fogalmazott meg. Így imáinkban Mária segítségét és közbenjárását kértük: Isten akaratának készséges elfogadásáért; az evangélium hirdetéséhez minden nemzet számára; egyéni és nemzetek közötti igazi békéért; a kapott kegyelmek elfogadásáért és befogadásáért; idősekért, betegekért, szenvedőkért, haldoklókért; keresztjeink elviseléséért. A rózsafüzért záró gondolatokban különösen imádkoztunk azokért, akiket nem engednek megszületni és az élet evangéliumának hirdetéséért. Az élet Istentől kapott ajándék, melynek során Istent dicsőíthetjük életünk utolsó pillanatáig, ameddig Teremtőnk akarja.
Az rózsafüzér elimádkozása után békességgel indult az imában összeforrott közösség a Szent Mihály-templom körüli körmenetre: elöl a feszület, utána a papság, a Mária-szobor és a hívek. A templomból való kilépéskor gyertyával ajándékozták meg a körmenetre indulókat, melyek hamar életre keltek, és lángjukkal dicsőítették Istent, világosságot víve az őszi sötétségbe. Ha a szél fuvallata miatt ki-ki aludt némely gyertya fénye, olyankor mindig akadt segítség a sorban mellette állótól, az imában összekovácsolódott testvértõl. Geréd István és Márton Szabolcs kántorok kihangosítók segítségével a hosszú sorban kígyózó ünneplők egy szívvel-lélekkel énekelték a Mária-énekeket. A templomot megkerülve visszatértek a főbejárat elõtti térre.
Kovács Árpád plébános ünnepi áldást kért a mindenható Istentől a Boldogságos Szűz Mária, a Rózsafüzér Királynője, a Magyarok Nagyasszonya közbenjárásával a jelenlevőkre, a városra, a családokra. A kolozsvári főesperes-plébános örömmel köszönte meg az Isten közelségébe vonzó együttimádkozást. Kérte a Mindenhatót, hogy mindazt a kegyelmet, amiért fohászkodtunk adja meg e városnak, s benne minden lakójának.
Máriát, Üdvözítőnk Szent Anyját áldotta az ünnepléstől búcsúzó sokaság. A ragyogó arcú Máriát az előbb köszöntők gyertyafényüket még egy ideig védelmezték, majd rendre el-el fújták, de a túlcsordulásig telített lélekben tovább égett az Isten vonzásába szeretettel feltelt ember belső mécsese a hit lángjával. Rózsafüzér Királynője, könyörögj a kincses városért, a környező településekért, hogy a hit lángja megmaradjon a keresztény közösségekben, hogy még sokszor és sokan megtapasztalhassuk Isten jóságát, szeretetét és az éltető és élő közösség erejét!
E napot a történelem során elõször 1572-ben ülték meg Győzedelmes Nagyasszony néven. Az ünnepet V. Piusz pápa rendelte el, mint a keresztények megsegítésének napja. Ilyenkor a keresztény seregekből alkotott Szent Liga győzelméről emlékeznek, melyet 1571. október 7-én aratott az oszmán flotta felett. A csata alatt az akkori pápa és környezete mélyen imádkozta a rózsafüzért. Ezért a diadalt imameghallgatásnak tulajdonították. Az ünnepet az egész egyházra 1716-ban terjesztik ki, hálából, mert augusztus 5-én, Havasboldogasszony napján Savoyai Jenő csapatai Péterváradnál sikert aratnak a török csapatok felett. 1913-ban visszakerül az emléknap október 7-re, X. Piusz pápa redelkezése szerint.
Bíró Jolán-Ilona
