Elhunyt Szabó Ferenc jezsuita szerzetes

0
345
Szabó Ferenc gyémántmiséjén, 2022. augusztus 6-án. Fotók: Thaler Tamás/Magyar Kurír

Szentségekkel megerősítve, 91 éves korában Borgia Szent Ferenc jezsuita rendi emléknapján, október 3-án, hétfőn délelőtt elhunyt Szabó Ferenc SJ, író, költő, műfordító, teológus, a Vatikáni Rádió magyar adásának egykori szerkesztője és vezetője. Erdély-szerte ismerték, szerették őt, kedvelt előadó volt, mindig szívesen jött irodalmi, teológiai konferenciákra, beszélgetésekre. Látogatásai, előadásai, publikációi, nem utolsó sorban pedig baráti figyelme révén az erdélyiek emlékezetében is megmarad. Több mint hatvan éve, 1962. augusztus 6-án, Urunk színeváltozásának ünnepén szentelték pappá. Nagy szerepe volt abban, hogy a II. vatikáni zsinat tanítása eljusson Magyarországra.

Szabó Ferenc jezsuita szerzetes közel negyed évszázadig vezette a Vatikáni Rádió magyar adását, így jelentős részt vállalt abban, hogy ablakot nyisson a világegyházra, a II. vatikáni zsinatra, a teológiai küzdelmekre. „Amitől annyira tartottál és amit annyira vártál, íme eljött, elérkezett! Szavaddal élve »Csöppnyi földi fényedet« nemhogy kioltotta, aki teremtett, hanem türelmes és jóságos Megváltód »csillagporként most fölsziporkáztat«. Köszönünk téged Ferenc atya, Feri bátyánk a jó Istennek, hogy gazdag és termékeny élettel áldott meg, Te pedig vasakaratú szorgalommal sáfárkodtál a rád bízott talentumokkal” – emlékezik a szerzetesre Vértesaljai László SJ, a Vatikáni Rádió magyar adásának vezetője nekrológjában.

Haláláról a Jézus Társasága Magyarországi Rendtartományának tájékoztatása alapján az MTI is beszámolt. Szabó Ferenc jezsuita szerteágazó életrajzát a hírügynökség összeállítása alapján ismertetjük.

Szabó Ferenc a Zala megyei Kálócfán született 1931-ben paraszti családban. 1950-ben érettségizett, majd egy-egy évet tanult az egri és a szombathelyi papi szemináriumban. A jezsuita rendbe a szerzetesrendek 1950-es feloszlatása után, már az illegalitásban lépett be 1953-ban. Budapesten francia és magyar irodalmat tanult az Idegen Nyelvek Főiskoláján, majd az Eötvös Loránd Tudományegyetem bölcsészettudományi karán.

Az 1956-os forradalom leverése után, novemberben elöljárója kérésére távozott az országból. Rendi tanulmányait a belgiumi Eegenhoven jezsuita főiskoláján végezte 1957 és 1963 között, közben 1962-ben Brüsszelben pappá szentelték. 1966-ban teológiai doktorátust szerzett a párizsi Institut Catholique-on, disszertációját Szent Ambrus krisztológiájából készítette.

1967-től a Vatikáni Rádió magyar műsorának szerkesztője, majd 1972-től vezetője lett. Római évei alatt filozófiai, teológiai és irodalmi ihletettségű munkáival a nyugati szakirodalomtól elzárt magyarországi hallgatók és olvasók számára hozzáférhetővé tette a kortárs szellemi élet legértékesebb irányzatait. Emellett nagy szerepe volt abban, hogy a II. vatikáni zsinat tanítása eljusson Magyarországra.

Húszéves rádiószerkesztői, kultúraszervezői munkája során valóságos intézménnyé vált az emigráns és az Olaszországba látogató magyarság körében. Több pápával személyesen találkozott, tolmácsa volt a Vatikánba érkező magyar politikai vezetőknek, és 1991-es magyarországi látogatása előtt ő segítette II. János Pált a magyar kiejtés elsajátításában.

1992-es hazatérése után a Távlatok című jezsuita folyóirat főszerkesztője lett. 1993–1994-ben a Magyar Rádió felügyelőbizottságának, 1994-től pedig a Magyar Katolikus Püspöki Kar médiabizottságának tagja volt. 2000 és 2005 között a Pázmány Péter Katolikus Egyetem kommunikáció szakán óraadó tanárként adott elő, 2011-ig a váci Apor Vilmos Katolikus Főiskolán tanított.

Rendkívül termékeny író volt, számtalan filozófiai, teológiai, irodalomkritikai tanulmány, monográfia, műfordítás és költemény fűződik nevéhez. Kiemelkednek közülük a Pázmány Péterről és Prohászka Ottokárról, a francia egzisztencialistákról írt művei, verseskötetei, valamint a magyar, köztük üldözött jezsuiták életéről szóló Anima Una-könyvsorozata.

1991-ben Pro Cultura Hungarica emlékplakettet kapott, 1996-ban a Magyar Pen Club Illyés Gyula-díjjal tüntette ki műfordítói munkásságáért. Irodalmi tevékenységét 2001-ben Stephanus-díjjal, újságírói pályafutását 2002-ben Táncsics Mihály-díjjal ismerték el. 2007-ben a Széchenyi Társaság díját, egy évre rá Pro Cultura Christiana-díjat, 2011-ben Magyar Örökség Díjat, 2012-ben Mindszenty-emlékérmet és Prokop Péter-díjat, 2016-ban a Magyar Érdemrend tisztikeresztjét, 2019-ben a Hit Pajzsa-díjat, 2020-ban pedig Fraknói Vilmos-díjat kapott.

Szabó Ferenc augusztus 6-án ünnepelte pappá szentelésének 60. évfordulóját.

Temetésének időpontját a rendtartomány később közli.

Forrás: MTI