Rozsdaoldás a Vadárvácskában

0
151

Nyomokat hagyott a járvány az emberi kapcsolatokban. A szabad találkozást már nem korlátozzák kívülről, de a régifajta együttlétekhez még vissza kell szokni. Igény van rá – bizonyítják azok a szépkorúak, akik Remetéről, Gyergyószentmiklósról és Alfaluból indulva a Bucsin-tetői Vadárvácskában találkoztak.

A Gyulafehérvári Caritas idős csoportjaiban köztudott, hogy a nyárnak része a kiruccanás, minden esztendőben többször is találkoznak a különböző településen foglalkozásokra járók. A kirándulások is sokfélék, van, amikor hosszabb útra mennek, látványosságokat néznek, és van, amikor rövidebb az út, és az emberek egymáshoz kerülnek közelebb. Ilyenkor találkozik a remetei idős az alfalvi katonatársával, a gyerószentmiklósi pedig az egykori munkatársaival, akikkel nehéz éveket húzott le a gyárban. Emlékeket idéznek és élményeket gyűjtenek – ez történt június 23-án is, amikor csoportvezetőik, a Caritas két munkatársa, Péter Róbert és Árus Zsuzsanna volt a kísérőjük. Az ő szemüvegükön láthatunk rá az együttlétre, amelyen huszonegy alfalvi, huszonöt remetei és tizenegy szentmiklósi szépkorú volt együtt.

Autóbuszokkal érkeztek a Vadárvácskába, ahol a házigazda fogadta és ismertette a nemzetközi alkotótáborok színhelyét, aztán az egymással való ismerkedésre teremtettek alkalmat a szervezők, hogy akik még nem találkoztak, mostantól ne legyenek egymás számára idegenek. A személyes ismerkedés mellett a csoportok összetartásából és tehetségéből is ízelítőt kaphattak kölcsönösen, mert egy-egy énekes-verses összeállítással, vagy vicces jelenettel álltak közönség elé a különböző településekről érkezettek. Közös étkezés és jóízű beszélgetés zárta délután az együttlétet. Ezt követően a két csoportvezető is kiértékelhette a tapasztaltakat összehasonlítva a járvány előtti hasonló találkozásokat az első, járvány utáni több csoportos együttléttel. Péter Róbert összegzett: „A hosszú maszkviselős időszak után nehezebben énekelnek az emberek. Nem gyakoroltak az utóbbi években, nem is tudtak-mertek közösségbe járni. A maszkos világ és a korlátozások miatt rozsdásodtak így be. De ez a találkozás egy löket volt, a csoportok kiálltak és egymásnak énekeltek, aztán már mindannyian énekeltek, a régi ismerősök mertek találkozni, és kértek, hogy erről fényképet is készítsek. Oldogatták a rozsdát.”

A rozsdaoldás folytatódik, ha a külső körülmények nem szabnak ennek gátat. A csoportok sorban szerveznek kirándulásokat, ősszel pedig, az idősek napját a terv szerint nagy társaságban ünneplik, együtt lesznek Remetén a közösségi házban.

Balázs Katalin

Forrás: Caritas