Egyházmegyéinkben több helyen is papszenteléseket ünnepelnek közösségeink az elkövetkező hetekben. Jakab Gábor Jakubinyi György ny. érsek könyvének ismertetőjében felidézi a nyugalmazott főpásztor papi hivatással kapcsolatos meglátásait, aki négy különböző esetet különböztet meg (ennek részleteit a belinkelt cikk végén találják). A (papi) hivatással kapcsolatban egy további lehetőséget mutatnék be a saját életemen keresztül, rávilágítva arra, hogy Isten milyen sokféleképpen adhat hivatást az embernek.
Vallásos közegben nevelkedtem, a plébánia, a papok és a közösség közelében, és sokévnyi ministrálást követően bennem is felmerült a papi hivatás gondolata. A hivatásomat két lépcsőfokban találtam meg, ami – amint azt a jelen cikk is igazolja – végül nem a papság útja lett. Az első lépcsőfok: középiskolában intenzív matematika–informatika osztályba jártam, ahol versenyszinten műveltem a humántudományok mellett (hittan, magyar nyelv és irodalom) a reáltudományokat is (matematika, informatika, fizika…). A pályaválasztáskor komoly dilemma előtt álltam, hogy merre tanuljak tovább. Nagyon jól emlékszem a pillanatra, amikor ezzel a kérdéssel a szívemben sétáltam a Küküllő partján, isteni sugalmazást éreztem, amit röviden így összegeztem akkor magamnak: inkább emberekkel, mintsem gépekkel szeretnék dolgozni. Így további morfondírozás után újságírás szakra iratkoztam, majd egy évvel később a kolozsvári Római Katolikus Teológia Karra is felvételt nyertem.
Bár így a „szakmai” irányom megvolt, a papi hivatás kérdése még mindig foglalkoztatott. Mivel úgy éreztem, sehogy sem jutok dűlőre, kerestem az olyan egyházi és lelki programokat, amelyek rávezetnek a helyes döntésre. Ugyanebből a megfontolásból éppen egy megkülönböztetés kurzuson vettem részt, amelynek kimondott célja az volt, hogy hasonló nehéz helyzetekben az ember felismerje Isten akaratát. Ezen az alkalmon következett be a második lépcsőfok és elhívás, de meglepő módon nem a kurzus „tudásanyaga” nyomán – egy áldott állapotban lévő hölgy is résztvevője volt a kurzusnak, és az ő jelenlétének a hatására éreztem azt az egyértelmű és minden kétséget kizáró hívást, amit Isten a szívemre helyezett: apa és férj szeretnék lenni.
Azóta teljes békével a szívemben kitartottam a szakmai pályaválasztásom mellett, ugyanakkor egy csodálatos nő férjeként és egy nagyszerű kisfiú édesapjaként élem a családi hivatásomat. Isten sokféleképpen hív bennünket. Csak oda kell figyelnünk a hívására!
Az írás megjelent a Vasárnap 2022/25-ös számában.
