Magnificat! Mindenért hála. Jakubinyi György ny. érsek könyvei

0
215

A Verbum kiadó az elmúlt héten kilépett a szerkesztőség, kiadóhivatal falai közül. Körútjáról olvashatták a bőséges képes beszámolót, valamint kiadónk ünnepi könyvheti standját is megmutattuk, s egy rövid Facebook-bejegyzésben jeleztük: a könyvheti bemutatót is megtartottuk, Jakubinyi György ny. érsek Magnificat! Adalékok egy önéletrajzhoz című kötetét ismertettük. (Jakab Gábor ismertetőjét az írás végén olvashatják.) Ez utóbbi eseményről és utórezgéseiről szubjektív jegyzet formájában olvashatnak az alábbiakban.

Idén a Verbum kiadó is bekapcsolódott a kolozsvári könyvforgatagba, tanúságot tett és felmutatta a szélesebb közönség számára, hogy a felekezeti könyvkiadás a „világi” kiadványokkal egyenrangú, különösen ha azt igényesen végzik. Mint ahogy, merem állítani, a Verbum kiadó törekszik arra, hogy kiváló szerzőktől igényesen megírt és igényesen megszerkesztett kiadványokat adjon ki. Olvasóink kedvéért itt röviden azt is megjegyzem: tévhit, hogy egy jó szerző kézirata már kiadásra kész! A legkiválóbb kéziratnak is szüksége van egy szerkesztő és egy korrektor szemére: előbbi segít a szerzőnek olyan apró részletek egybefésülésében, amit egyetlen író sem tud a saját szövegén elvégzeni, mert nem látja külső szemmel. Utóbbi az elírások, nyelvi tisztaság terén „fésüli” a kéziratot. Mindez együtt eredményez aztán a szerzőre és a kiadóra is jó fényt vető kiadványt. Ilyenekkel szerencsére a Verbum kiadó bőven büszkélkedhet, igen megtisztelő, hogy főpásztorok kiadványaikat a kiadóra bízták és bízzák, de nem is csak az elöljárók, több pap, világi kutató is írt olyan anyagot, ami büszkesége lehet bármely kiadónak. Neveket, címeket azért sem sorolok, mert az évek során több ilyen volt, a verbumkiado.ro oldalon utána lehet nézni.

Jakubinyi György érsek nyugdíjba vonulása után írta meg, állította össze főpásztori éveinek krónikáját, illetve gyermek- és ifjúkora, hivatása történetét, tapasztalatait is összegezve. Mint tapintatos ember, ugyanakkor kínos, másokra rossz fényt vető eseményeket nemigen közölt, elve, hogy élőkről nem, s halottakról még kevésbé ír negatívumot. Magnificat! című kötete így is lebilincselően érdekes olvasmány, emellett különféle kutatások kiindulópontjául szolgálhat a sokféle, adatgazdag táblázat, összesítés, amelyeket a könyv második felében közöl. A kiadó kis székelyföldi körútja során Ferencz Antal igazgató minden helyszínen megosztotta a számára legérdekesebb részeket, a könyvben megírt történetek egyikét-másikát. Kolozsváron a 11. Kolozsvári Ünnepi Könyvhét keretében június 10-án pedig Jakab Gábor nyugalmazott főszerkesztő és még aktív plébános ismertette a kötetet, annak legizgalmasabb, a katolikus egyház mindennapjaiban nem járatos olvasónak is érdekes fejezeteit. A könyvet ismertető egykori főnököm javaslatára a romániai pápalátogatásokról szóló fejezetből olvastam fel a jelenlevőknek, külön is kiemelve Jakubinyi érsek korábbi, tanári gyakorlatából, tudósi alapállásából és személyes stílusából adódó részletgazdagságot, minden esemény mögötti hatalmas asszociációs anyagot, ugyanakkor a finom humort.

A könyvbemutató után Gyulafehérvárra indultunk, a szentelendő kispapok bemutatkozó videóit elkészítendő, egyben pedig Jakubinyi György nyugalmazott érsek legfrissebb, a Verbum kiadónál megjelent kis füzetéből (Öreg ember imája a Bibliában) a tiszteletpéldányokat vittük s adtuk át a szerzőnek. Alig két órával a felolvasás után élőben hallhatta kis küldöttségünk a nyugalmazott érsek mondataiban mindazokat a stílusjegyeket, amelyeket a kolozsvári könyvbemutatón a közönség figyelmébe ajánlottunk.

Hálából csekély szolgálatunkért a nyugalmazott érsek dedikálva ajándékozott nekünk a könyveiből, a ferencesek jóvoltából megjelent Ferenc nevű szentekről szóló kiadványból is, és személyesen kalauzolt végig Márton Áron püspök szobáiban, sok személyes emlékkel fűszerezett, rögtönzött bemutatót tartva. Majd a kápolnában zárult a rövid bemutató: egy ereklyékkel, emléktárgyakkal teli kis szekrény a püspöki kápolna új berendezési tárgya, erről egy külön írásban számolok majd be, hiszen egészen lenyűgöző emléktárgyak, szentek ereklyéi láthatóak ott, amelyeket Gyulafehérvárra látogatva érdemes másoknak is megcsodálni.

Fotó: Bodó Márta, Cziple Hanna Gerda, Laczkó Vass Róbert

Jakab Gábor: Egy nem mindennapi könyv margójára

Életemben még nem olvastam olyan könyvet, amely annyi megjegyzésre érdemes személynevet, történelmi eseményt és helyet, illetve történelmi dátumot tartalmazott volna, mint Jakubinyi György nyugdíjas érsek Magnificat! (Magasztalja lelkem az Urat Lk 1,46) című kötete. Nos, az alcímben ő mégis mindezt szerényen csak „adalékoknak” nevezte.
Valójában a hosszú évtizedek során általa gondosan lejegyzett és összegyűjtött anyagnak a közérdekű, alapos és részletes feldolgozása, illetve közzététele ez a könyv, és nem kis humorral megírt kordokumentum, amely persze a gyulafehérvári főegyházmegye életét átfogó hiteles összegző írás is egyben. A nagyobb terjedelmű „előszó” és a mindössze néhány mondatból álló „kitekintő” (zárszó) közötti 300 oldalas szövegtestben olvasható az ő tulajdonképpeni „önéletrajza” ilyen alcímek alatt: gyökereim, iskoláim, a papi hivatás. Ezt követik a Rómában, Szatmáron és Gyulafehérváron eltöltött kispapi/papi, illetve tanári évek. Majd a segédpüspökként, örmények apostoli kormányzójaként és gyulafehérvári érsekként eltöltött eszendők. Közben két külön fejezetben a Szűzanyához és a Kis Szent Terézhez fűződő bensőséges kapcsolata rajzolódik ki az olvasó szeme előtt. A második részben pedig felelevenítődnek a pápákkal való személyes találkozásai, zarándokútjai, a személyesen átélt boldoggá és szentté avatások lelki élményei, valamint a rendszeresen megszervezett osztálytársi találkozók és az általa vezetett lelkigyakorlatok.
„Szülővárosom a „szőke” Tisza partján fekszik, írja, a Tisza, az Iza és a Róna összefolyásánál. Talán ezért is „sziget”, mert folyók veszik körül”, amelyek az ugyancsak máramarosszigeti Nobel-díjas Elie Wiesel megfogalmazásában „mind a tengerbe ömlik, s a tenger még sem telik meg”.
Egy a hajdani kommunista diktatúrában vallató szekustiszt vádaskodásaira reagálva, aki szerint előadótanárként Jakubinyi az állam által előírt „polgári nevelést nem veszi komolyan és tréfálkozik”, a kihallgatás után tett írásos nyilatkozatban így válaszolt: „Én máramarosi gyerek vagyok, partiumi magyar, négy nyelvet beszéltek gyermekkoromban szülővárosomban, Máramarosszigeten: magyar, román, rutén/ukrán és jiddis/zsidó… Szó sincs arról, hogy a román népet nem szeretném.” Aztán meg évtizedekkel később, Ferenc pápát köszöntő csíksomlyói köszöntésében is újra megjelent, más formában, ez az elem: „Szentatya, itt köszöntik az erdélyi négy római katolikus egyházmegye: Gyulafehérvár, Nagyvárad, Szatmás és Temesvár hívei és püspökei, többségben magyarok és székelyek… Áldjon meg minket a fogadalmi kereszt felirata szerint: Isten! Tarts meg minket őseink szent hitében és erényeiben.”
Saját bevallása szerint felszentelt papként sokat elmélkedett a papi hivatásról és e tekintetben egymástól négy jól megkülönböztethető lehetőséget állapít meg a könyvben: 1. Valakinek van hivatása, és Isten kegyelmével ki is tart. 2. Valakinek van hivatása, de elveszíti azt, akár a kispapi élet alatt, akár papi élete folyamán, mert nem élt a kegyelmi eszközökkel. 3. Valakinek nem volt hivatása, erre rájön a hat-hét év előkészülete alatt, elhagyja az intézetet, és a „világban” keresi Isten akaratát. 4. Valakinek nem volt hivatása, mégis elnyerte a papságot, és következik a tragédia: személyi és plébániai.
A szép kivitelű kötet „kitekintés” című záró soraiban ez a megkapó vallomás olvasható: „A jövőre vonatkozólag nem tudok semmit írni. Csak Pietrelcinai Szent Páter Pió imáját mondom: Ó, Uram, múltamat irgalmadba, jelenemet szeretetedre, jövőmet gondviselésedre bízom.
Gyönyörű befejezés!
A könyvet minden jószándékú és őszintén érdeklődő embernek szerettel ajánlom.