A Szatmári Római Katolikus Püspökség Kórházpasztorációs Irodája 2014 óta szervezi meg a Keresztény Orvosok Találkozóját, amely a lelki töltekezés mellett az orvosok, egészégügyben dolgozók és az egyházmegyei diakónia munkacsoport közötti kapcsolatot is erősíti. Az idei találkozó fő előadója dr. Csókay András idegsebész volt.
A találkozó elején Schönberger Jenő püspök köszöntötte a több mint száz jelenlévőt, akiknek a főpásztor megköszönte áldozatos szolgálatukat, hogy nap, mint nap – Isten segítségével – az emberek gyógyításáért fáradoznak. Az eseményről Gáspár Annamária, a kórházpasztorációs iroda vezetője tekintett vissza az elmúlt találkozókra, valamint felidézte, hogy milyen nehéz volt számára a pandémia időszaka, amikor nem volt lehetőség személyes jelenléttel segíteni a betegeket és hozzátartozóikat.
„Ebben az időben a több mint 250 ember – papok, szerzetesek, fiatalok, középkorúak és idősek – imádkoztak három hónapon keresztül az egyházmegye területén működő mintegy kétszáz kórházi osztály betegeiért, orvosaiért és ápolóiért” – tette hozzá.
Simon Attila püspöki titkár bemutatta a gondviselés évének tematikáját, majd dr. Láng László főorvos köszönte meg a megyés püspöknek, hogy elősegítette a rendezvényt. Az idei Keresztény Orvosok Találkozójának mottója a gondviselés évének mottója volt: Isten tenyerén. Csókay András számára Isten tenyere mindig a biztonságot jelentette, amiről, Jézus Krisztus hívását és az ő iránymutatását keresve nem lehet leesni. A világhírű idegsebész úgy fogalmazott: Isten tenyerén élni azt jelenti, hogy az örökkévalóságban élni. Bár az emberi lét a földhöz kötött, mégis Isten országában él. Ez a tudat az, ami képes biztonságot adni egy háborúban, betegségben, szinte bármilyen élethelyzetben. Csókay András három fő gondolatotra építette előadását: bűnbánat, szenvedés, megbocsátás és ellenségszeretet.
„A szenvedés teremtő energiájának felismerése nem azt jelenti, hogy elébe megyek a szenvedésnek, hanem hogy szembenézek vele és nem elfutok előle. Ha képes vagyok a szenvedést felvállalni és Istennek ajánlani, akkor az teremtő energiaként fog megjelenni az életemben” – mondta az előadó, aki a bűnbánat mellett a harmadik útként a feltétel nélküli megbocsátást és az ehhez kapcsolódó ellenségszeretetet emelte ki. Véleménye szerint ez a harmadik út nem csak közelebb visz Jézushoz, de ez a kereszténység egyik legnagyobb próbája, amelyet leginkább a nagypénteki események világítottak meg: „Az Úr Jézus az őket gyilkolók üdvösségéért az utolsó leheletéig harcolt. Ha ezt meg tudjuk valósítani, akkor nem lesznek rossz érzéseink, nem lesznek feszültségeink, hanem nyugodtan, békében tudjuk élni az életünket.”
Az idegsebész is számtalanszor megtapasztalta Isten gondviselő jelenlétét mind a saját, mind a családja életében. Kisfia tragikus elvesztésekor, amikor úgy érezte nem tud felállni, ráébredt arra, hogyha töretlenül bízik abban, hogy az Isten jobban szereti az embert, mint az ember saját magát, akkor minden helyzetből ki lehet lábalni. Nagy tanúság volt ez számomra, hogy a szeretteink a legjobb helyen vannak; ne irigyeljük őket Jézustól” – fogalmazta meg előadásában. A keresztény orvos, hit és tudomány kérdésében Szent II. János Pál pápa Fides et Ratio enciklikája alapján a következőket mondta: „a hit és ész (tudomány), a madár két szárnya – mindkettő kell ahhoz, hogy a madár emelkedhessen és a levegőben maradhasson. Az egy szárnyú madarak nagyon nehezen tudnak repülni, pörögni kezdenek és végül lezuhannak. Mindkettő kell, hogy az ember a teljes élet titkát megélje. Boldogtalannak látom azokat a tudós barátaimat, akik a tudományt istenként tisztelik, de ugyanakkor boldogtalannak látom azokat a híveket is, akik a tudomány felismerését nem tisztelik. Számomra furcsa volt, hogy komoly orvosok is beálltak az oltásellenességbe; ez nem volt helyénvaló, mert a vakcináció talán az orvostudomány eddigi egyik legnagyobb találmánya. Azon lehet vitatkozni, hogy hogyan jobb, melyik jobb, mikor vannak szövődmények, de magát az oltást elutasítani az egy tudománytalan dolog. Sok-sok millió ember életét mentette már meg korábban is.”
Forrás: A szatmári egyházmegye honlapja
A korábban Csókay Andrással készült portréinterjúnkat IDE kattintva olvashatják el.
