Húsvétra hangoló a Caritas munkatársaitól – nagyhétfő

0
373
Illusztráció: Gyulafehérvári Caritas

Jézus megtisztítja a templomot. Kiűzi onnan, akik árusítanak és vásárolnak, felborítja a pénzváltók asztalait, a galambárusok székeit, ezt mondva: „Nincs-e megírva: az én házam imádság háza lesz minden nép számára? Ti pedig rablók barlangjává tettétek.” Jézus tudott keménykezű lenni, tudott határt tartani. Az imádság háza nem válhatott „rablók barlangjává”. Én sem válhatok a munkám rabjává, ahhoz, hogy magamból adni tudjak, töltekeznem kell. Melyik az a környezet, mi az a kikapcsolódási, alkotási forma, amiben kedvemet lelem? Tudatosan keresem-e, hogy mi válhat erőforrásommá?

Értékünk az ember, hiszik és élik is a Gyulafehérvári Caritas munkatársai, és ha ez a kijelentés elhangzik, a kliensekre, kedvezményezettekre, gondozottakra, ellátottakra gondolnak, akikkel munkájuk során kapcsolatba kerülnek. Sok szó esik a szeretetszolgálatról hétköznapokon, és még több ünnepek közeledtével. E történetek főszereplőjévé csak ritka esetben válik egy-egy segítő. Pedig ő is érték, ő is ember… nem is akármilyen. Emberi megélések következnek tehát, a nagyhét minden napján a Caritas munkatársai fednek fel egy kicsit magukból, olyan történeteket, amelyek formálták őket, hozzátettek emberségükhöz. Az egyház szociális tanítása ez, személyes köntösben, emberközelben. Jézussal járjuk az utat, minden nap egy-egy kérdés kerül terítékre, illetve a hat régióban dolgozó munkatársak válaszai. A kérdés mindenkinek szól, a kálváriát járva érdemes mindenkinek megválaszolni, mások válaszából pedig, a feltámadásra várva, töltekezni.

Az a kérdés bennem, hogy mi történne, ha a mi lelki templomainkban is szétnézne? Vigyázzunk: ne essünk kísértésbe, lelkünk ne váljon „rablók barlangjává”. Ne engedjük meg, hogy minden bűnös, zajos tevékenység betóduljon lelkünk templomába, oda, ahol az imádságnak, a csendnek és Isten iránti hódolatunknak van helye. Ne boruljunk le az élvezetek bálványainak, inkább legyen a szívünk hálás, Isten szeretetével nézzünk egymás szemébe, hogy aztán úgy nézhessünk együtt a mi Urunkra, Jézus Krisztusra, a világ Megváltójára.

János Hajnalka, csíkszéki könyvelő

Határozottan érzem azt, amikor lemerülőben vagyok. Van bennem ez a belső csörgőóra, amely olykor megálljt parancsol nekem, s jelzi számomra: ha ezen az úton haladok tovább, akkor ez inkább lejtős lesz, mint sima. Ilyen alkalmakkor tényleg tudatosan keresem a mikéntjét annak, hogy hogyan is tudnék feltöltődni. Mostanra már ehhez a kellő környezetet is megteremtettem, megteremtettük, hiszen elkészült a vendégházunk Bikfalván, és oda mindig azzal a céllal megyek ki, hogy egy kicsit kikapcsolódjak, kieresszem a gőzt. Erre azért van szükség, mert tudom magamról, hogy ha ez nincs meg, akkor a munkám nem lehet minőségi.

Bódi Rozália, háromszéki szociálpedagógus

Saját „templomomat” kell előbb megtisztítsam, ugyanúgy, mint ahogy Jézus megtisztította a templomot. Erőforrás nekem, a családom, a kollégáim, akik megerősítenek. Néha elég egy hosszú út jó zenével, vagy egyszerűen önmagammal lenni a saját gondolataimmal.

Kiss Ildikó, marosszéki egészségügyi szakápoló

Számomra a tudatos kikapcsolódás, erőforrásgyűjtés egy fejlesztendő terület, mivel gyakran megengedtem, hogy „bedaráljanak” a hétköznapok. Emlékeztetnem kell magam magamra. Új erőt tud adni az, ha a szabadban mozoghatok, teszek-veszek, vagy készítek valami finomat a szeretteimnek.

Birta Szidónia, udvarhelyszéki pszichológus

Volt eset, hogy úgy tűnt, rabjává váltam a munkámnak, még falugondnokként túl sok energiát fordítottam valakire. Utólag belátom, megérte, arra az emberre ma is számíthatok, a hálája mai napig tart. A mostani munkám során a határtartást is gyakorlom, például ha egy alkudozónak kell megálljt parancsolni. De itt találom meg az erőforrásaimat is, a munkatársaim, a munkám révén, és ha feladatvégzés közben jól kifütyörészhetem magamat, az engem feltölt. Igen, a zene, az ének fontos erőforrásom, például most vasárnap, amikor leültem a billentyűk mellé és a nagyobbik fiammal egy templomi éneket otthon újraénekeltünk. Ezek a pillanatok számomra az igazán lényegesek.

György Szabolcs, gyergyószéki logisztika raktárfelelőse

Gyulafehérvári Caritas