Húsvétra hangoló a Caritas munkatársaitól – virágvasárnap

0
121
Fotó: Gyulafehérvári Caritas

Jézus szamárháton vonul be Jeruzsálembe. Hozsannával köszönti a tömeg, Messiásként fogadják.

Értékünk az ember, hiszik és élik is a Gyulafehérvári Caritas munkatársai, és ha ez a kijelentés elhangzik, a kliensekre, kedvezményezettekre, gondozottakra, ellátottakra gondolnak, akikkel munkájuk során kapcsolatba kerülnek. Sok szó esik a szeretetszolgálatról hétköznapokon, és még több ünnepek közeledtével. E történetek főszereplőjévé csak ritka esetben válik egy-egy segítő. Pedig ő is érték, ő is ember… nem is akármilyen. Emberi megélések következnek tehát, a nagyhét minden napján a Caritas munkatársai fednek fel egy kicsit magukból, olyan történeteket, amelyek formálták őket, hozzátettek emberségükhöz. Az egyház szociális tanítása ez, személyes köntösben, emberközelben. Jézussal járjuk az utat, minden nap egy-egy kérdés kerül terítékre, illetve a hat régióban dolgozó munkatársak válaszai. A kérdés mindenkinek szól, a kálváriát járva érdemes mindenkinek megválaszolni, mások válaszából pedig, a feltámadásra várva, töltekezni.

Munkám során vannak emberek, akik az én érkezésemre várnak, bennem bíznak meg, tőlem remélnek segítséget. Hiszik, hogy tudok enyhíteni nehézségeiken. Úgy gondolják, én vagyok az, aki adhatok, és nem is sejtik, hogy sokszor ők adnak nekem felejthetetlen útravalót. Egy gondolat, egy történés csupán, mégis akár éveken át is kísér, és ha irányt vesztenék, segít visszatalálni munkám értelméhez. Melyik találkozás volt számomra ez az „iránytű”?

Nem tudnék kiemelni egy találkozást. Nap mint nap idősekkel foglalkozom, a velük való találkozás mindig örömteli. Az ő mosolyuk erőt ad, tudják, hogy számíthatnak rám. Hálás vagyok, hogy köztük lehetek, és mosolyt csalhatunk egymás arcára.

Bőjte Aranka, csíkszéki idősgondozó

A kedvezményezettjeink alkalomadtán tényleg úgy várnak, mint a Messiást. Sajnos ezzel az a probléma, hogy vannak, akik mindent is elvárnak tőlünk és maguk semmi pluszt nem tesznek azért, hogy megoldódjanak a gondjaik. Az igazi feltöltődés akkor jön, amikor megértik, hogy ők is tehetnek valamit annak érdekében, hogy én tudjak segíteni nekik. Hátrányos helyzetű közösségekben azt tapasztalom, hozzá is szoktak ahhoz, hogy mindig csak kapnak… Az én és a Caritas nagy célkitűzése az, hogy felhagyjanak ezzel a magatartással, mi csak egy támasz legyünk nekik, és megértsék azt, hogy nekik kell megtenni az első lépést. Amiatt, hogy várnak ránk, felelősséggel tartozunk értük, hiszen pont olyanok, mint a kisgyerekek. Hiába haragszol meg rájuk, hiába van teli a hócipőd, mégis valahogy szereted őket, és a szeretet mindig odaküld, mindig visszaküld hozzájuk.

Szabó Kunigunda, háromszéki szociális munkás

Azon szerencsés emberek közé tartozom, akik számára a munka örömöthozó tevékenység, lehetőség a fejlődésre, tanulásra. Hatással lenni valaki életére, változást hozni valaki életében hatalmas felelősség. Nagy bátorság kell ahhoz, hogy egy ember fenntartás nélkül, felvállalja gyengeségét, őszintén és a maga egyszerűségében kérjen, hogy változtatni tudjon. A mosoly mögötti hála és az a felismerés, hogy segítő szakemberként én vagyok, aki kapott és tanult egyszerűséget, bátorságot és mintát kitartásra, biztosítja számomra a lelkesedést a mindennapokban.

Bodó Csilla, udvarhelyszéki szociálpedagógus

Friss példát hozok: van egy néni, fia pásztor, lánya külföldön él. Mindig, mikor hozzá megyek, ha szólni akarok hozzá, meg kell veregessem a vállát, hogy rám nézzen. Nem hall, a számról olvas. Sikerült kijárni, hogy hallásvizsgálat után, biztosítóház támogatásával és fia segítségével a néni hallókészülékhez jusson. Ez a néni azóta minden nap mosolyog. Minden alkalommal egy boldog néni vár rám.

Szász Hajnal, gyergyószéki falugondnok

A babamasszázson, amikor ott vannak a szülők és kisbabáik, amikor mindenki maximálisan jelen van, az nekem az igazi találkozás. Olyan ez a pillanat, a maga törékeny egyensúlyával, mint egy színes, illatos szappanbuborék, ami nem tart hosszan, de minden alkalommal vidámságot hagy a szívekben. Ebbe az érzésbe kapaszkodok a nehéz hétköznapokon, mert ilyenkor, Fodor Ákos szavaival élve: „az ég a földig ér – így mi, földiek: mind az égig érünk.” (Teljes írás ITT olvasható https://caritas-ab.ro/ahol-az-eg-a-folddel-osszeer/)

Furó Boglárka, marosszéki babamasszázs-oktató

Gyulafehérvári Caritas