Az égiek nélkül nem tudna megvalósulni

0
958

Mezei Imre Gyergyóditró szülötte, néhány éve az egész falu figyeli, miket alkot, épít, tervez szabad idejében, s amikor épp elcsüggedne, rengetegen biztatják. Munkáit számos kiránduló is csodálja, mi pedig elhatároztuk, bemutatjuk őt olvasóinknak. Megkértük, meséljen magáról s legfőképp a hobbijáról, ami ideje nagy részét kitölti: a makett építésről.

Mesélj magadról, a gyerekkorodról. Mi az, amit megosztanál az olvasókkal az életedről? Milyen kisgyerek volt Imre?

Visszaemlékezve a gyerekkoromra, azt hiszem, jó gyerek voltam, mert a kicsi rosszalkodás mellett ott volt bennem a nagylelkűség és a segítőkészség! Nagyon szívesen segítettem a szomszéd öregasszonyoknak fát hasogatni és bevinni a házba. Mindezt önként, kérés nélkül tettem! Aztán tízéves voltam, amikor hirtelen apa nélkül maradtunk, és ez óriási csapás volt számunkra, legfőképpen édesanyánknak! Ezután jött néhány nehéz év, mert abban az időben nem számíthattunk semmilyen támogatásra. De ott volt nekünk a legnagyobb segítség: a jó Isten! Minden nehézség ellenére úgy tudtuk átélni a gyerekkort, hogy közben becsületesek tudtunk maradni és mindig a jóra törekedtünk! Bennem már gyerekként is annyira nagy volt a segítőkészség, hogy akkor is segítettem az embereknek, ha azt nem fizették meg. Vallásos családban nevelkedtem és a jó Isten része a mindennapjainknak. Ezt az is bizonyítja, hogy van pap testvérem is.

Mi volt gyerekként a kedvenc elfoglaltságod?

Építeni már tízéves koromban is szerettem. Felnőttként is szívesen építettem kis házakat szabadidőmben, még ma is megvannak a kert különböző szegleteiben. Aztán az Úr 2015. évében elhatároztam, hogy megépítem a Jézus Szent Szíve nagytemplomunkat. Látva, hogy képes vagyok megépíteni, további tervek születtek meg bennem. Nagyon szeretem ezt csinálni annak ellenére, hogy nagyon nehéz és sok türelmet igényel. A korábbi munkahelyemet is feláldoztam, hogy tudjam folytatni ezt a foglalkozást. Sajnos egyelőre csak a téli időszakban tudok a makettépítéssel foglalkozni, mert nyáron munkát kell vállalnom a megélhetés miatt. A makettépítés számomra nagyon érdekes folyamat, mert az égiek nélkül nem tudna megvalósulni! Sok esetben elakadok a munkavégzés során és sugallatként az elmémből csak úgy pattannak ki megoldások. Ezt számtalanszor éreztem és olyankor fölnéztem az égre, és azt mondtam: köszönöm, Istenem!

Mesélj a felnőttkorodról is. Mondtad, hogy nem volt lehetőség továbbtanulni, milyen tanulmányokat folytattál? Mi a hétköznapi munkád? Említetted, hogy nyáron dolgozol, mert élni is kell valamiből, ilyenkor egyáltalán nem alkotsz?

Miután befejeztem az általános iskolát, sajnos nem tudtam tovább folytatni a tanulmányokat a nehéz körülmények miatt. A fontosabb dolgokat azért sikerült megtanulni, s az élet sok mindenre megtanított, ami szükséges. A nehéz idők kovácsoltak jó emberré, mert tudom tisztelni az embertársaimat, és tudom értékelni a természet szépségeit. A felnőttkorom is az építkezéssel folytatódott, hisz építkezésben dolgozom, a kötelező katonaság után egy rövid időt Magyarországon dolgoztam, ezt követően 16 évet Romániában. Ez idő alatt mindig ábrándoztam a makettépítésről, és tervezgettem, hogy én bizony egyszer belevágok. El is jött az idő! Most már a negyedik óriásmaketten dolgozom.

Gyergyó vidékén eleve vallásos nevelésben részesül a gyerek, mindig van egy nagymama vagy valaki, aki a templomhoz vonzza. Mondtad, hogy Isten része a mindennapjaidnak, hogyan került közel hozzád?

Abban az időben, amikor gyerekek voltunk, a nagyszülők, de leginkább a nagymamák lelkesen megtanították nekünk a szép imádságokat, és együtt énekeltük a karácsonyi énekeket is. Összességében átadták nekünk mindazt, amire szükségünk van egész életünkben, hogy nem szabad sosem kizárni az életünkből Istent!

Folyamatosan alkotsz, tervezel – honnan van ez a munkatempó, munkaszeretet?

Az alkotási készséget, ami bennem van, azt édesapámtól örököltem. Már egész kisgyerekként szerettem alkotni. Szerettem a rajzolást, és a játékaimat elkészítettem saját magamnak.

Gyerekkoromban már a tanáraim is észrevették, hogy van bennem tehetség, csak sajnos a továbbképzésre nem volt lehetőség, Először a rajz iránt érdeklődtem. Például ha valami érdekeset láttam, azt rögtön lerajzoltam. Aztán a rajz mellett az építkezés iránti vágy is ott volt bennem. Ha valamit saját magam alkottam, attól nagyon boldog voltam! Láttam, ahogy a fuvaros emberek hetente kétszer mentek az erdőre, én csináltam magamnak egy kis szekeret. Abban a korban nem tudtam még felfogni az élet nehézségeit, s boldog voltam, mert mindig le tudtam foglalni magam a játékaimmal, amit saját kezűleg készítettem.

Elkészítetted a Lánchidat, az Országházat, a ditrói Jézus Szíve-templomot, csak hogy néhányat említsek a munkáid közül. Milyen szerepet tölt be a hobbid az életedben? Hogyan készül egy-egy épület a tervezéstől a kivitelezésig? Anyagilag nehéz finanszírozni mindezt?

Amikor elhatároztam, hogy belevágok a makettépítésbe, tudtam, hogy egyfajta zuhanásban lesz részem, mert önállóan, egyedül nehéz lesz ezt a foglalkozást életben tartani. Az első makett, amit megépítettem, természetesen a ditrói Jézus Szent Szíve-templom volt. Ez az épület Ditrónak az egyik legszebb kincse már több mint száz éve, és továbbra is az lesz jó sokáig. Mindig csodáltam és nagy öröm volt számomra, amikor meg tudtam formálni 25 az egyben arányban (azaz 25-ször kisebb)! Egy év alatt épült meg, szabad időben, de ha összeraknám ezeket a napokat, akkor 80 napra lehetne becsülni. Idegenből hazatérve bármelyik irányból a templom az, amit ditróiként először meglátunk a faluból, és ez nagyon jó érzés, mert akkor örvendünk, hogy hazaértünk.

Ezt követően olyan kerítést terveztem, amelynek a formája egy hídra hasonlít. Az ihletet a Lánchídból merítettem, és így sok a hasonlóság. Ez a kerítés szintén egy év alatt épült meg. A következő projekt az Országház lett. Azért lett az Országház, mert Magyarország legszebb épülete, és az építése alatt sok székely mester dolgozott rajta. Én is részt szerettem volna venni abban, hogy miként lehet megépíteni egy ilyen gyönyörű épületet. Az építkezés összességében nyolc hónapot vett igénybe, kemény 3000 munkaórával! Miután befejeztem az Országházat, megkérdeztem az ismerőseimet, hogy melyik épület legyen a következő, és a legtöbben a csíksomlyói kegytemplomot akarták, így hát megépült az is négy hónap alatt. Jelenleg a budapesti Szent István-bazilika épül, és a tervek szerint áprilisban kész lesz! Azért választottam most a bazilikát, mert mindig lenyűgözött a reneszánsz építészet. Természetesen a gótikus és a barokk stílusú épületek is ugyanúgy lenyűgöznek.

Ezek az épületek mind fémből készülnek. Rengeteg vágókorongra van szükségem ahhoz, hogy ki tudjam faragni a kellő formára. Ha előre kiszámolnám, hogy megközelítőleg mennyibe kerülnek ezek az óriás makettek, talán sosem épülnének meg! El kell kezdeni, és útközben adódnak a legjobb lehetőségek.

Amikor úgy érzed, feladnál egy munkát, mi az, ami mégis továbblendít?

Már voltak olyan pillanatok hogy a feladást fontolgattam, mert elég nehéz előteremteni a hozzávalókat, de aztán úgy döntöttem, hogy nem adhatom fel, mert meg vagyok áldva ezzel a tehetséggel, és ezt nem szabad elrejteni. A mindennapokat azzal kezdem, hogy hálát adok az új napért, és a jó Isten segítségét kérem a munkámra, mert nélküle úgysem sikerül! Este szintén hálát adok Istennek, hogy segített a munkámban. Így élem a napjaimat. Hálás vagyok mindenért!

Mi a célod mindezzel, mi a legnagyobb vágyad, amit meg szeretnél valósítani?

Még sok szép tervem van, de ezek közül kiemelném, ami már a fejemben meg van rajzolódva: a Martonka-patakából (Ditró egyik pataka, amely a kert végében folyik) egy 50 méteres mini-Dunát szeretnék kialakítani, és rá a Szabadság hidat.

Mindezzel az a célom, hogy ahol megláttam a napvilágot, ahol születtem, itt akarok élni életem végéig, és szépíteni akarom a környezetem. Szeretnék hozzájárulni, hogy a szép falunkban bővüljön a látnivaló! Ez a látványosság minden korosztálynak ajánlott.

Ki ad tanácsot, ha szükséged van rá, kihez fordulsz ilyenkor? A munkáidat tervezed bemutatni valahol?

Érdekes, sehol nem tanultam ezt a szakmát. Minden belülről jön, és nem kell kérnem tanácsot. Nyári időszakban egy kicsit döcögős az építkezési folyamat, mert emellett kell vállalnom kisebb munkákat ahhoz, hogy tudjam folytatni. Nem tervezem semmilyen kiállításra vinni a maketteket, mivel több tonnáról van szó (csak maga az Országház 2 tonna)!

(Az írás megjelent a Vasárnap január 16-i számában. )