2020. december 14., hétfő

0
623

EVANGÉLIUM

Egy alkalommal Jézus a templomba ment, és tanított. Közben odaléptek hozzá a főpapok meg a nép vénei, és megkérdezték: „Miféle hatalommal teszed ezeket? Ki adta neked a hatalmat ehhez?” Jézus így válaszolt: „Én is kérdezek tőletek valamit. Ha megfeleltek rá, megmondom nektek, milyen hatalommal teszek így. Honnan volt János keresztsége? A mennyből-e vagy az emberektől?” Azok tanakodni kezdtek egymás között: „Ha azt mondjuk, a mennyből volt, azt feleli: »Hát akkor miért nem hittetek neki?« Ha pedig azt mondjuk: »Az emberektől, akkor meg félnünk kell a néptől, mert Jánost mindenki prófétának tartja.”
Ezért ezt a választ adták Jézusnak: „Nem tudjuk.”
„Akkor én sem mondom meg nektek, hogy milyen hatalommal teszek így” – felelte Jézus.
(Mt 21,23-27)

A „Nem tudom.” leple mögé rejtőzködés a gyenge ember sajátja. A rossz szándék is előbb-utóbb egy arctalan, ismeretlen homályban szertefoszlik. Jézus az álnokság ellen nem álnoksággal válaszol, hanem csak egyszerűen a tettekre utal. Tetteink az egyetlen, kétségbevonhatatlan, meghamisíthatatlan eszközünk minden nemű acsarkodás ellen. De ugyanúgy a lagymatagság is egy belső állhatatlanságról árulkodhat. A sötétség és a világosság, a bizonytalanság és a bizonyosság kölcsönösen kizárják egymást.

Kovács F. Zsolt, a Nagyváradi Római Katolikus Püspökség irodaigazgatója

MEGOSZTÁS