Ugyanazt a csillagot láthatjuk december 21-én, ami a Megváltó születését jelezte?

0
10394
Illusztráció • Pixabay

„Lehet, hogy idén kevesebben tudjuk szeretteinkkel, távolabbi családtagjainkkal együtt tölteni a karácsonyt, de ha felnézünk, látjuk, hogy mindannyian ugyanazon égbolt alatt élünk, és ezen az égbolton most talán ugyanazt a rendkívüli jelenséget láthatjuk – a betlehemi csillagot –, amely több mint kétezer évvel ezelőtt Jézus Krisztus születéséről adott hírt.” A Magyar Csillagászati Egyesület honlapján különleges égi jelenségről tájékozódhatunk, amilyenre 1623 óta nem volt példa és legközelebb 60 év múlva lesz látható.

A Szentírás alapján Jézus Krisztus születését egy csillag adta hírül: a betlehemi csillag. Csillagászok és történészek sokat foglalkoztak annak megfejtésével, hogy milyen égi jelenség mutatkozhatott azokban az időkben, mi lehetett a titokzatos betlehemi csillag. A lehetséges magyarázatok között felmerülhetett üstökös, szupernóva, illetve több bolygóegyüttállás is. Amennyiben üstökös lett volna a különleges égi jelenség, vélhetően a távol-keleti országokban észlelő csillagászok is feljegyezték volna – ilyen feljegyzés azonban nem ismert. Másfelől tudjuk, hogy az üstökösök megjelenését szinte kivétel nélkül negatív eseményekhez társították, ezért sem valószínű, hogy egy üstökös megjelenéséből a Megváltó születésére következtettek volna. Szupernóva-robbanásról sincs feljegyzés a Kr. e. 134 és Kr. u. 173 közötti időből. A Vénusz és a Jupiter közeli együttállása is többször bekövetkezett Krisztus születésének időszakában, ám ezek az események Kr. e. 4 után voltak, amikor Heródes már nem élt. Azt biztosan tudjuk ugyanis, hogy Heródes Kr. e. 4-ben halt meg, sőt arra is következtethetünk, hogy a Biblia által említett, Augustus császár által elrendelt összeírás Kr. e. 8–7-ben volt. Ezek alapján nagy valószínűséggel kijelenthető, hogy Jézus Krisztus születése a Kr. e. 7. évre tehető.

A betlehemi csillag nagy eséllyel a Jupiter és a Szaturnusz Kr. e. 7-ben háromszor is bekövetkezett együttállása lehetett. Erre a következtetésre jutott Ponori Thewrewk Aurél és Teres Ágoston csillagász pap, a vatikáni obszervatórium magyar származású munkatársa is. (Ponori Thewrewk Aurél Csillagok a Bibliában című könyve 1993-ban, Teres Ágoston Biblia és asztronómia című munkája pedig 1994-ben jelent meg.)

A Jupiter és a Szaturnusz már a tavaszi hajnalokon is egymáshoz közel látszottak. Ábrahám Tamás Zsámbékon készítette ezt a felvételt 2020. március 19-én hajnalban. A holdsarló fölött a Mars, jobbra fent a Jupiter és a Szaturnusz látható.

Hónapok óta megfigyelhető a kora esti égen, ahogy két legnagyobb bolygónk, a Jupiter és a Szaturnusz egyre jobban megközelíti egymást. Miért olyan különleges esemény ez? A belső bolygók a Nap körüli keringési idejük rövidsége miatt viszonylag gyakran kerülnek együttállásba akár egymással, akár a külső bolygókkal. A Jupiter és a Szaturnusz együttállására – hosszabb Nap körüli keringési idejük miatt – meglehetősen sokat kell várni, mégis emberi léptékű periódusidőről van szó.

A 2020-as esztendő különlegesnek számít abban, hogy a két égitest Földről látható legkisebb szögtávolsága jóval kisebb az átlagosnál: mindössze 6 ívpercet tesz ki. Ilyen közelségre 1623 óta nem volt példa, legközelebb pedig 2080-ban fordul majd elő, hogy a két égitest ennyire közel látszik egymáshoz a földi égbolton. A decemberi szép jelenség a Naptól mintegy 30 foknyira látszik majd. A Jupiter és a Szaturnusz idén már a tavaszi hajnalokon is egymáshoz közel látszottak.

Amikor a két óriásbolygó az év eleji, Nappal történt együttállás után megjelent a hajnali égbolton, még több mint 10 fok választotta el őket egymástól. (…) November elején már csak 5 fok volt kettejük között, ezért már a nagyközönség számára is feltűnhetett a csillagokhoz képest jóval fényesebb égi páros.

A nagy együttállás 2020. december 21-én este. Szabad szemmel nézve a Jupiter és a Szaturnusz szinte összeolvad, annyira közel látszanak egymáshoz. (space.com)

A szögtávolság december elejére 2 fokra szűkült – és a csökkenés meg sem áll december 21-éig, a „nagy együttállás” estéjéig.

Derült idő és jó horizont esetén megfigyelhetjük a párost a délnyugati égbolton. (A 6 ívperces szögtávolság azt eredményezi, hogy jó szemű észlelők elvileg szabad szemmel is két különálló objektumnak láthatják őket, de binokulárral, illetve távcsővel megfigyelve természetesen egyértelműen különválaszthatók.)

Forrás: Magyar Csillagászati Egyesület/Magyar Kurír