Pápai üzenet a teremtésvédelem imanapjára

Emlékezet, hazatérés, pihenés, rend és öröm

1
530
Újból fogadjuk el Isten eredeti szeretettervét a teremtett világról mint közös örökségről. Illusztráció

Ferenc pápának a teremtésvédelem imavilágnapjára írt üzenetét szeptember elsején tették közzé a Lateráni Szent János-bazilikában, amely öt fejezetben sorolja fel a tennivalókat. A világnap arra kínál lehetőséget, hogy emlékezzünk a teremtett világ végső céljára, hogy térjünk vissza a kezdetekhez és szálljunk magunkba, hogy a föld és a lakói pihenjék ki magukat, hogy állítsuk helyre a teremtés kezdeti harmóniáját és végül, hogy örvendezéssel adjunk hálát a közös otthonért.

„Ez az ötvenedik esztendő legyen jubileumi év számotokra: mindenki kapja vissza birtokát, mindenki térjen vissza családjához” (Lev 25,10) – áll a Leviták könyvéből vett idézet a pápai üzenet elején. Minden évben, de különösen is a Laudato si’ kezdetű apostoli levél 2015-ös közzététele óta, szeptember első napja a keresztény család számára a teremtésvédelem imavilágnapját jelenti, amellyel kezdetét veszi a „teremtett világ ideje”, amely október negyedikével, Assisi Szent Ferenc emléknapjával ér véget. Ebben az időszakban a keresztények szerte a világon megújítják a hitüket a teremtő Istenben és különös módon egyesülnek imában és cselekvésben a közös otthon megőrzésére. A pápa örömének ad hangot üzenetében, hogy az ökumenikus család 2020-ban a teremtett világ idejének a megünneplésére a „Jubileum a Földnek” témát választotta, éppen amikor visszatér a Föld napjának ötvenedik évfordulója. Ferenc pápa a Szentírásra utalva megjelöli ennek a szent időnek a feladatát, hogy emlékezzünk, hazatérjünk, megpihenjük, megújítsunk és örvendezzünk. A továbbiakban ezt az öt feladatot bontja ki az üzenet egy-egy fejezetben.

Idő az emlékezésre

Mindnyájan arra hívattunk, hogy emlékezzünk, főként arra, hogy a teremtett világ végső célja Isten „örök szombatnapi nyugalma”. Ez utazás az időben, amely átöleli a hétnek a hét napját, a hétévek ciklusát és a nagy jubileumot, ami lezárja a szabbatikus évheteket. A jubileum a teremtett világ eredeti hivatására emlékezés kegyelmi ideje, hogy a szeretet közösségeként virágozzon fel. Mi csak kapcsolatokon keresztül létezünk: a teremtő Istennel, a közös családot alkotó fivéreinkkel és nővéreinkkel, valamint a közös otthonunk összes teremtményével. A pápai üzenet idéz a Laudato si’ kezdetű apostoli levélből (LS 92): „Minden összefügg mindennel, és mi, emberi lények mindannyian testvérként egybekapcsolódunk egy csodálatos zarándoklásban. Összeköt bennünket az a szeretet, amellyel Isten szereti minden teremtményét, és amely minket is egybeköt – gyengéd szeretettel – napfivérrel, holdnővérrel, folyófivérrel és földanyával”.

A jubileum ennélfogva idő az emlékezésre, amely őrzi kapcsolatközi létünk emlékezetét. Állandóan szükségünk van az emlékezésre, ahogy az említett levél is írja: „minden összefügg mindennel, a saját életünk és a természethez fűződő kapcsolataink igazi gondozása pedig elválaszthatatlan a testvéri szeretettől, az igazságosságtól és a másokhoz való hűségtől” (LS 70).

Idő a visszatérésre

A jubileum a visszatérés és a magunkba szállás ideje. Összetörtük a Teremtőhöz, a többi emberi lényhez és a teremtett világhoz fűződő kapcsolatainkat. Rászorulunk, hogy meggyógyítsuk a megromlott kapcsolatainkat, amelyek lényegesek önmagunk és az élet egész szövetének a fenntartásában. A jubileum az Istenhez, szeretetre méltó Teremtőnkhöz való visszatérés ideje. Nem lehet ugyanis összhangban élni a teremtett világgal, anélkül, hogy ne lennék békében a Teremtővel, a mindenség forrásával és eredetével. Az üzenet hivatkozik XVI. Benedek pápa tanítására, amelyet 2008. augusztus 6-án a dél-tiroli Bozen-Brixen egyházmegye papságához intézett: „A teremtés brutális felemésztése ott történik meg, ahol nincs Isten, ahol az anyag csupán csak nyersanyag számunkra, ahol mi is csak az utolsó szükséglet vagyunk és ahol az »együtt« egyszerűen csak a tulajdonunkat jelenti”.

A jubileum ismételten arra hív, hogy gondoljunk másokra, főként a szegényekre és a legsebezhetőbbekre. Hivatásunk arra szól, hogy újból fogadjuk el Isten eredeti szeretettervét a teremtett világról mint közös örökségről, ami egy közös vendégség minden embertestvérünkkel a megosztás szellemében. Ez nem egy megosztott verseny, hanem örömteli közösség, ahol egymást támogatják és kölcsönösen védik. A jubileum annak az ideje, hogy szabadságot adjunk az elnyomottaknak és mindazoknak, akiket a modern rabszolgaság, köztük az emberkereskedelem és a kiskorúak dolgoztatása, bilincsbe ver.

Szükségünk van továbbá a visszatérésre, folytatja a pápai üzenet, hogy a Szentírás szava szerint meghallgassuk a földet, amely adamah, a talaj, amiből Ádám vétetett. Ma a teremtett világ hangja vészterhesen arra int, hogy térjünk vissza a természetes rend igaz helyére, hogy emlékezzünk: az élet egymással összefüggő hálózatának részei és nem annak birtokosai vagyunk. A biodiverzitás leépülése, a klímakatasztrófák örvénylő gyarapodása, a világjárvány egyenlőtlen hatása a szegényekre és a védtelenekre vészharangot jelentenek a mértéktelen fogyasztás mohóságával szemben. A fejezet végén az üzenet Isten dicsőségére hívja fel a figyelmet. A teremtett világ idejének mostani időszakában különös módon hallgassuk a teremtés szívverését. A teremtés ugyanis azért jutott napvilágra, hogy Isten dicsőségét nyilvánítsa ki és közölje azt, hogy segítsen bennünket a teremtés szépsége szemlélésében Isten meglelésére, akiből minden dolog ered és akibe minden visszatér – idézte az üzenet a ferences teológus, Szent Bonaventúra gondolatát.

A pihenés ideje

Bölcsességében az Isten arra rendelte a szombatnapot, hogy a föld lakói ekkor pihenjenek és felüdüljenek. Napjaikban azonban az életstílusunk arra kényszeríti a földgolyót, hogy lépjen a határain túl. Az állandó növekedés igénye, a termelés és fogyasztás szakadatlan ciklusa kimerítik a környezetet. Az őserdők elsorvadnak, a talaj kimerül, a mezők eltűnnek, a sivatagosodás terjed, a tengervíz savasodik, a viharok mind gyakoribbá válnak: a teremtés nyögdécsel!

A jubileum során Isten népe hivatása, hogy pihenőt tartson a megszokott munkától és engedje meg, hogy a szokásos igénybevételtől mentesítve a föld újjáteremtődjön és a világ újra rendezze magát. Szükség van ma egy méltányos és fenntartható életstílusra, amely megadja a földnek az őt megillető pihenést, a mindenkit kielégítő támogatás útjait, anélkül, hogy szétrombolnánk az ökológiai rendet. A mostani világjárvány bizonyos módon arra vitt minket, hogy egyszerűbb és fenntarthatóbb életstílusokat ismerjünk fel. A válság bizonyos értelemben lehetőséget adott arra, hogy új életmódokat fejlesszünk ki. Megállapíthattuk, hogy a Föld összeszedheti magát, ha megengedjük neki, hogy pihenjen. Eközben a levegő tisztább lett, a vizek átlátszóbbá váltak, bizonyos élőlényfajták megjelentek ott, ahol korábban már eltűntek. A pandémia válaszút elé állított bennünket – állapítja meg Ferenc pápának a teremtésvédelem imavilágnapjára írt üzenete. Ki kell most használni ezt a kedvező pillanatot, hogy véget vessünk a pusztító és felesleges tevékenységeknek, és ezzel szemben növeljük az értékeket, a kapcsolatokat és teremtő terveket. Újra felül kell vizsgálni az eddigi szokásainkat az energiafelhasználásban, a közlekedésben és a táplálkozásban. Meg kell szabadulni a nem lényeges és kártékony gazdaságtól, hogy életet adjunk a kereskedelem, a termelés és a javak szállítása gyümölcsöző formáinak.

A rendbetétel ideje

Ferenc pápa üzenetének negyedik fejezete megállapítja, a jubileum ideje arra szolgál, hogy visszaállítsuk a teremtés eredeti összhangját és hogy meggyógyítsuk a megromlott emberi kapcsolatokat. A jubileum arra szolgál, hogy méltányos társadalmi kapcsolatokat teremtsünk, mindenkinek biztosítva saját szabadságát és javait, miközben elengedik az adósságokat. Eközben nem szabad megfeledkezni a déli félteke kizsákmányolásának a történetéről, amely hatalmas ökológiai adósságot eredményezett, amely elsősorban a tartalékok kimerítéséből származik. Ferenc pápa ezen a ponton erőteljes felhívást intéz a világhoz, hogy engedjék el a legtörékenyebb országok adósságait, az egészségügyi, társadalmi és gazdasági bűnözés súlyos hatásai láttán, amelyeket most éppen mint a Covid-19 vírus következményeként kell szemlélni. Szükség van gazdaságélénkítő lépésekre a talpra álláshoz, akár világszinten, akár térségi és nemzeti viszonylatban. Ezek a lépések a politika, a törvényhozás és a beruházás szintjén legyenek hatékonyak és irányuljanak a közjóra, miközben garantálják a társadalmi és környezetvédelmi célkitűzéseket – zárul Ferenc pápának a teremtésvédelem imavilágnapjára írt üzenetéből a negyedik fejezet.

Az örvendezés ideje

A bibliai hagyomány szerint a jubileum örömteli esemény, amelynek kezdetét az egész Földön hallható kürtszó jelezte. Tudjuk, hogy a Földnek és a szegényeknek a kiáltása az utóbbi években még hangosabbá vált. Ugyanakkor tanúi vagyunk annak is, hogy a Szentlélek arra indít egyéneket és közösségeket mindenütt, hogy összefogjanak közös otthonunk újjáépítésére és a legkiszolgáltatottabbak megvédésére. Azt lájuk, hogy egyre többen és többen vannak olyanok, akik alulról és a perifériákról indulva nagylelkűen dolgoznak a föld és a szegények védelmén.

Öröm látni a megannyi fiatalt és közösséget, különösen őslakosokat, akik élen járnak abban, hogy válaszoljanak az ökológiai válságra. Ők a Föld jubileumára hívnak, és egy új kezdetet követelnek, annak tudatában, hogy „a dolgokon lehet változtatni” (LS 13.) – fogalmaz a pápai üzenet.

Örülnünk kell annak is, hogy a Laudato si’ megjelenésének évfordulóján tartott különleges év számos helyi és globális szintű kezdeményezést ösztönöz a közös otthon és a szegények gondozásának érdekében. Ennek az évnek hosszú távú operatív tervekhez kellene vezetnie, hogy egy átfogó ökológia gyakorlata valósuljon meg a családokban, a plébániákon, az egyházmegyékben, a szerzetesrendekben, az iskolákban, az egyetemeken, az egészségügyben, a vállalkozásokban, a gazdaságokban és sok más területen.

Örüljünk annak is, hogy a hívő közösségek összefognak, hogy igazságosabb, békésebb és fenntarthatóbb világot teremtsenek. Különleges örömre ad okot, hogy a teremtés időszaka valóban ökumenikus kezdeményezéssé kezd válni. Egyre jobban ébredjünk tudatára, hogy mindannyian közös otthonban élünk, hiszen ugyanazon család tagjai vagyunk! – buzdít a pápa.

Örüljünk, mert szeretetében a Teremtő támogatja a Föld iránti alázatos erőfeszítéseinket. Ez egyben Isten háza is, ahol az ő Igéje „testté lett és köztünk lakozott” (Jn 1,14), olyan hely, amelyet a Szentlélek kiáradása folytonosan megújít.

„Küldd el Lelked, Uram, és újítsd meg a föld színét” (vö. Zsolt 104,30).

Forrás: Vatican News/Magyar Kurír

1 HOZZÁSZÓLÁS