XIV. Leó pápa az általános kihallgatáson az egyház eszkatológiai dimenziójáról elmélkedett, ahogyan azt a Lumen gentium zsinati konstitúció bemutatja. Ebben az összefüggésben megismételte, hogy Jézus azt a küldetést adta az egyháznak, hogy a híveket az üdvösség felé vezesse, és hogy ennek megfelelően az egyház „azzal a küldetéssel lett felruházva, hogy világosan utasítson el mindent, ami megöli az életet és megakadályozza annak fejlődését”, és hogy „elítélje a gonoszt minden formájában”.
„Az egyház Isten földi zarándok népe, amely pontosan az utolsó ígéretből merítve olvassa és értelmezi a történelem dinamikáját az evangéliumon keresztül, elítéli a gonoszt minden formájában, és szóban és tettben hirdeti az üdvösséget, amelyet Krisztus az egész emberiség és az ő országa számára kíván elhozni…” – XIV. Leó ezt hangsúlyozta a heti általános kihallgatáson szerda reggel a Vatikánban, miközben folytatta elmélkedését a II. vatikáni zsinat Lumen gentium egyházról szóló konstitúciójáról. Ez alkalommal a VII. fejezetben tárgyalt eszkatológiai dimenzióról elmélkedett.
A szentatya emlékeztette a híveket, hogy az egyház a földi történelmen keresztül haladva mindig a végső célállomása, a mennyei haza felé tekint. Ugyanakkor sajnálkozott azon, hogy gyakran figyelmen kívül hagyjuk vagy lekicsinyítjük ezt a lényegi dimenziót. Megállapította, hogy ez azért történik, „mert túlságosan arra koncentrálunk, ami közvetlenül látható, és a keresztény közösség életének konkrétabb dinamikájára”. Viszont Isten országa a célja az egyház minden cselekedetének – hangsúlyozta a pápa. „Az egyház nem önmagát hirdeti; épp ellenkezőleg, minden benne lévő dolognak a Krisztusban való üdvösségre kell mutatnia.”
Világosan kiállva elutasít mindent, ami megöli az életet
„Mint a remény őrzője, amely megvilágítja az utat” – emlékeztetett Leó pápa –, „az egyház küldetése az is, hogy világosan kiálljon mindaz ellen, ami megöli az életet és megakadályozza annak fejlődését, és hogy állást foglaljon a szegények, a kizsákmányoltak, az erőszak és a háború áldozatai, valamint mindazok mellett, akik testben és lélekben szenvednek.” „Ebből a perspektívából az egyház arra hivatott, hogy alázatosan felismerje saját intézményeinek emberi törékenységét és múlandóságát, amelyek annak ellenére, hogy Isten országának szolgálatában állnak, e világ múlandó képét viselik magukon” – hangsúlyozta Leó pápa. „Egyetlen egyházi intézmény sem tekinthető abszolútnak” – mondta a pápa –, „sőt, mivel a történelemben és az időben léteznek, folyamatos megtérésre, a formák megújulására és a struktúrák reformjára, a kapcsolatok folyamatos regenerálódására vannak hivatva, hogy valóban betölthessék küldetésüket.”
Jézus a béke országát hirdette
„Jézus pontosan azzal indította el az egyházat, hogy meghirdette a szeretet, az igazságosság és a béke országát”, ezért „arra vagyunk hivatva, hogy figyelembe vegyük a Krisztusban való üdvösség közösségi és kozmikus dimenzióját, és tekintetünket erre a végső horizontra fordítsuk, hogy mindent ebből a perspektívából mérjünk és értékeljünk” – mondta a pápa. Mivel az egyház a történelemben él, az Isten országának a világban való eljövetelének szolgálatában, Leó pápa kifejtette, hogy ennek megfelelően „hirdeti eme ígéretnek a szavait mindenkinek és mindig”, „a szentségek, különösen az Eucharisztia ünneplésében kapja ennek zálogát”, és „ülteti logikáját a gyakorlatba”. Továbbá XIV. Leó hozzátette: az egyház tudja, hogy ő „az a hely és az az eszköz, ahol a Krisztussal való egyesülés »szorosabban« megvalósul, miközben elismeri, hogy az üdvösséget Isten a Szentlélekben az egyház látható határain túl is adományozhatja”.
Ebben a tekintetben a pápa rámutatott, hogy a Lumen gentium fontos kijelentést tesz, nevezetesen: „az egyház az üdvösség egyetemes szentsége”, vagyis az Isten által előmozdított élet és béke teljességének jele és eszköze.” Ez azt jelenti, magyarázta Leó pápa, hogy „nem azonosítja magát tökéletesen Isten országával, hanem annak magva és kezdete”, mert a beteljesedése csak a végén adatik meg az emberiségnek és a kozmosznak. „A Krisztusban hívők tehát” – buzdított a pápa – „anélkül járják végig ezt a földi történelmet – amelyet a jó érlelődése, de az igazságtalanságok és a szenvedések is jellemeznek –, hogy tévednének vagy kétségbeesnének; a tőle kapott ígéret által vezérelve éljenek, aki „mindent újjá tesz”.” Ebben az összefüggésben a pápa hangsúlyozta, hogy az egyház küldetését Isten országának Jézusban való kezdetének „már” és az ígért és várt beteljesedés „még nem” állapota között valósítja meg.
Minden keresztény egyetlen egyházat alkot
Leó pápa arra is buzdította a hívőket, hogy értsék meg a ma küldetésüket teljesítő keresztények és azok közötti kapcsolatot, akik már befejezték földi létüket, és a megtisztulás vagy a boldogság állapotában vannak. „A Lumen gentium valójában – ismételte meg a szentatya – megerősíti, hogy minden keresztény egyetlen egyházat alkot, hogy létezik a szeretetközösség és a lelki javak megosztása, amely minden hívő Krisztussal való egyesülésén alapul, a földi egyház és a mennyei egyház közötti testvéri együttérzésen (fraterna solicitudo): a szentek azon szeretetközösségén, amelyet kiváltképpen a liturgiában tapasztalunk meg.”
„Azáltal, hogy imádkozunk az elhunytakért, és azok nyomdokait követjük, akik már Jézus tanítványaiként éltek, mi is támaszt kapunk utunkon – emlékeztetett a pápa –, és megerősítjük Isten imádását: az egy Lélek által megjelölve és az egy liturgiában egyesülve, azokkal együtt, akik hitben előttünk jártak, dicsérjük és dicsőítjük a Szentháromságot.”
Leó pápa katekézise végén kijelentette: „Legyünk hálásak a zsinati atyáknak, hogy emlékeztettek minket a keresztény lét e legfontosabb és legszebb aspektusára, és törekedjünk arra, hogy ápoljuk ezt az életünkben.”
Deborah Castellano Lubov / Somogyi Viktória, Vatican News
