2020. július 28., kedd

0
779

EVANGÉLIUM

Egy alkalommal, amikor Jézus befejezte tanítását, elbocsátotta a sokaságot és hazatért. Otthon azt kérték tőle tanítványai: „Magyarázd meg nekünk a szántóföldről és a konkolyról szóló példabeszédet!”
Kérésükre így magyarázta meg: „Aki a jó magot veti, az az Emberfia. A szántóföld ez a világ. A jó mag az Isten országának a fiai, a konkoly pedig a gonoszság fiai. Az ellenség, aki elvetette a konkolyt, az ördög.
Az aratás a világ vége, az aratók pedig az angyalok. Ahogyan aratáskor összeszedik a konkolyt és elégetik, úgy lesz a világ végén is. Az Emberfia elküldi angyalait, azok összeszednek országából minden botrányt és minden gonosztevőt, és tüzes kemencébe vetik. Ott majd sírás és fogcsikorgatás lesz. Akkor az igazak ragyognak majd Atyjuk országában, mint a nap. Akinek füle van, hallja meg!”
(Mt 13, 36-43)

Az Istennek is és a gonosznak is megvannak a magvetői. Életünk talajába bőségesen jut mindkettejük magjából. De csak az fog bő terméssé válni bennünk, amit ápolunk, öntözünk és gondozunk. És reméljük, hogy gyarlóságaink konkolyait kigyomlálja majd belőlünk az isteni irgalom.

Táncos Levente-György dicsőszentmártoni plébános

MEGOSZTÁS