7+1 kérdés: Szőcs Csaba válaszol

0
711

Tartsunk lépést az élettel! Tartsuk egymásban a lelket! Tartsuk a kapcsolatot! Szerkesztőségünk számára a kapcsolattartás a munkát is jelentette és jelenti. Hogyan éltük meg a vesztegzár napjait magánemberként? Most arról vallunk…

1. Mi volt a kedvenc időtöltésed a karantén hetei alatt?

Gondoltam sok szépre, mint a nyugdíjba készülők, hogy mennyi időm lesz majd… Aztán – ahogy a friss nyugdíjasok egy része elmondja – még annyi időm sem volt, mint korábban. Alapvetően a kedvenc időtöltésem az otthon ülés volt, mert abból volt a legkevesebb a karantén előtti életemben. Ebből legtöbb sajnos a számítógép társaságában, egyeztetésekkel, szövegekkel és számokkal telt, persze, a templomban is töltöttem időt, többet, mint máskor, s vagy három filmet is megnéztem. Ahhoz képest ez utóbbi nem sok…

2. Mibe kapaszkodtál (lelkileg) ebben az időszakban?

A szentmisék különösen is fontosak voltak. Nemcsak önmagukban, hanem a közvetítések által egy lényeges csatorna volt a közösség felé.

3. Mi volt a vesztegzár legnehezebb pillanata számodra, és miért?

Egyik legnehezebb nap a nyomtatott Vasárnap és Keresztény Szó leállításának döntése volt. Nagy segítség volt ebben a püspökeink véleménye, hiszen nyilvánvaló, hogy egy ekkora horderejű lépésnél megkérdeztem őket is, a szerkesztőség pedig próbált jól viszonyulni ehhez a hirtelen, kényszerből megváltozott helyzethez. Így vonultunk mi be a „vesztegzárba” és lapjainkkal az online olvasótérbe…

4. Melyik volt a vesztegzár legszebb napja (és miért)?

Az is az elején volt: a templom.ro oldal elindulása, március 22. Különösen is az, hogy tudtunk viszonylag gyorsan lépni, alkalmazkodni a megváltozott körülményekhez, egy fontos indító szikrát elkapva és továbbgondolva, ebben társakra találva papokban és világi krisztushívőkben.

5. Mit szabadított fel, változtatott meg benned a bezártság?

Nagyon féltem a Verbum szerény anyagi háttere miatt ettől az időszaktól, de ahogyan eddig mindent sikerült intézni, nem vagyunk elmaradva jelen pillanatig semmivel, a jelenbe s jövőbe vetett bizalmamat bizonyos értelemben megerősítette ez az időszak: a gondjainkkal együtt Isten kezében vagyunk, tehát jó „helyen”.

6. Melyik a jó Istennek az a tulajdonsága, amit úgy gondolod, jó lenne elsajátítani?

Türelemmel kivárni, hogy személyek, helyzetek kiérlelődjenek. Tudni, hogy mikor van ilyen vagy olyan szempontból „az idők teljessége”.

7. Mit viszel magaddal az eltelt két hónap megéléseiből, személyes megtapasztalásaidból?

Talán azt, hogy egymásra utaltságunk nemcsak feszültségforrás – időnként elkerülhetetlenül az –, hanem erőforrás is lehet. Ez utóbbit jó volt átélni a szerkesztőségben és a plébánián is. Annak a tapasztalatát, hogy egy közös cél és az arra való figyelés be tud temetni lövészárkokat is. Meg azt is, hogy végül is mindenki törékeny ember, a viselt terheivel és funkcióival együtt, s minden csak egy ideig tart. Ahogy a karantén is.

+1. Ha filmet rendeznél, könyvet írnál a március 15-május 15. közötti napokról, milyen címet adnál neki?

Belső utakon. Vagy valami hasonló, egy jó alcímmel…

MEGOSZTÁS