Gánóczy Sándor, a határok átlépője

0
231
Gánóczy Sándor a klasszikus teológiai témákon túl párbeszédet folytat a természettudományokkal és az idegtudománnyal

Gánóczy Sándor (Alexandre Ganoczy) a párbeszéd embere, a párbeszéd teológusa. Egész pályafutása arról szólt, hogy megpróbálta átlépni a határokat. Az ökumenikus párbeszéd, valamint a teológia és a természettudományok közötti dialógus jeles művelője. Katolikusként a legjelentősebb Kálvin-szakértő. Magyarnak és franciának vallja magát, és élete jelentős részét Németországban töltötte.

Gánóczy Sándor Budapesten született 1928-ban. Budapest után Párizsban tanult teológiát, és itt szentelték pappá. A munkások lelkésze, egyetemi lelkész és a párizsi magyarok lelkésze volt. Rómában, a Gregoriana Pápai Egyetemen doktorált Kálvinból, majd Mainzban folytatta kutatását. A Sorbonne-on filozófiából doktorált. Dogmatikát tanított Tübingenben, Münsterben, Párizsban és Würzburgban. Ma Párizsban él.

Közelebb hozni a teológiát, ez a célja sorozatunknak, amelyben egy éven keresztül minden hónapban a Babeş–Bolyai Tudományegyetem Római Katolikus Teológia Karával együttműködésben bemutatunk egy erdélyi és egy nemzetközi teológust, valamint a teológia egy tudományágát.

Munkássága egyik fontos területe a katolikus–protestáns párbeszéd. A zsinat után Kálvin teológiáját vizsgálta, és arra mutatott rá, hogy a reformátor nagy jelentőséget tulajdonított a látható egyháznak és az egyházi szolgálatnak, és közel került ahhoz, hogy az egyházi szolgálat szentségi jellegét elismerje. A római Keresztény Egységtitkárság munkatársaként, majd a németországi Lutheránus-Katolikus Munkaközösség tagjaként részt vett olyan dokumentumok kidolgozásában, amelyek jelentősen közelítették az álláspontokat több, korábban egyházelválasztónak számító dogmatikai kérdésben (a megigazulás, az eucharisztia, az egyházi szolgálat). Barátságot kötött a neves lutheránus teológussal, Wolfhart Pannenberggel. Nemzetközi hírnevét leginkább Kálvin munkássága elmélyült és árnyalt elemzésének köszönheti. A genfi reformátorról szóló írásaiban Gánóczy folyamatosan arra törekedett, hogy megtalálja a közös nevezőt, a protestáns teológia értékeit, a teológiai vélemények jogos pluralizmusa iránti tisztelet jegyében. Gánóczy Sándor a Genfi Egyetem, a budapesti Károli Gáspár Református Egyetem és a Babeș–Bolyai Tudományegyetem díszdoktora. Teológiai munkássága átfogó. Írásaiban foglalkozott a szentháromságtannal, a teremtéstannal, a kegyelemtannal; írt az egyházról és a szentségekről.

Gánóczy rendhagyó teológus abból a szempontból, hogy a klasszikus teológiai témákon túl párbeszédet folytat a természettudományokkal és az idegtudománnyal. A teológia és a tudomány viszonyát komplementárisnak, kölcsönösen kiegészítőnek tekinti. Így például összhangba tudja hozni a teremtéstant és az evolúcióelméletet. A teológiába beépítette a relativitáselmélet és a kvantummechanika meglátásait. Gánóczy kutatása az idegtudomány teológiai vonatkozásaira is kiterjedt. A témáról írt könyveiben elmélyülten elemzi a tudat, a gondolkodás, az akarat, az emlékezet, a beszéd, az érzelem, a szeretet, a művészet, a vallás, az etika kapcsolatát az agyi funkciókkal.

Gánóczy Sándorról volt tanítványai úgy emlékeznek, mint akinek páratlan képessége volt felébreszteni a lelkesedést a teológia iránt, aki kritikus gondolkodásra tanította őket, aki új utakat nyitott tanítványai előtt. Nemcsak szaktudást adott át, hanem emberi és keresztény értékeket is.

Számos betegség keresztjét viselte és viseli, de a munkával mind a mai napig nem hagyott fel. Többször beszélt, írt arról, hogy milyen sokat köszönhet orvosainak, és mennyire bízik bennük.

Decemberben töltötte be a 91. évét. A könyv, amelyen most dolgozik, Az egy Istentől a szeretet Istenéig, a mai, kereső, kételkedő ember számára próbálja bemutatni a szeretet Istenét, azt az Istent, aki reményei szerint várja őt.

Zamfir Korinna