Az ember többet ér a törvény betűjénél

Közelebb hozni a teológiát

1
1573
Zamfir Korinna

Nagy váltás volt Zamfir Korinna tanárnő életében, amikor az orvosi pálya helyett a teológiát választotta. Több mint húsz éve a Babeș–Bolyai Tudományegyetem Római Katolikus Teológia Karának oktatója, egyetemi tanár. Biblikus tárgyakat, ökumenikus teológiát, kora keresztény irodalmat és pszichopatológiát tanít. Vegyes családból származik, ezért foglalkoztatja a felekezetközi, etnikai, kulturális párbeszéd. Fontosnak tartja a józanságot és a nyitottságot.

Milyen gondolatok, témák foglalkoztatják mostanában?

Az emberi élet törékenysége, az egymásrautaltság mértéke és a felelősség kérdése. Egyik napról a másikra megváltozik az életünk, és rádöbbenünk, hogy mennyire törékenyek vagyunk, és mennyire befolyásolhatják a leghétköznapibb döntéseink a mások életét. De foglalkoztat a társadalmi felelősség és elköteleződés kérdése is.

Szakmai téren a kora keresztény közösségek kialakulása és sokszínűsége érdekel. Újabban az apokrif irodalommal foglalkozom, az apokrif Cselekedetekkel, a különböző közösségek lelkiségével, a liturgikus gyakorlat korai formáival.

Közelebb hozni a teológiát, ez a célja sorozatunknak, amelyben egy éven keresztül minden hónap utolsó vasárnapján a Babeş–Bolyai Tudományegyetem Római Katolikus Teológia Karával együttműködésben bemutatunk egy erdélyi és egy nemzetközi teológust, valamint a teológia egy tudományágát.

Mit tart a kortárs teológia legnagyobb kihívásának?

Egy olyan teológiai elemzés kialakítását, amely számol a mai kérdésekkel és igénybe veszi a mai gondolati rendszereket, nem pusztán áthagyományozza a múltban megfogalmazott formulákat. De ez sem elég. A teológia felismerései, válaszai nem tükröződnek eléggé a lelkipásztorok képzésében, az egyházi megnyilatkozásokban, az igehirdetésben és a hitoktatásban. Ezért a kereső ember néha anakronisztikusnak vagy életidegennek érzi az egyházat.

Ön szerint mi a pasztoráció legsürgetőbb feladata?

Megtalálni az utat a kereső, kérdező, gondolkodó, elköteleződni akaró, de az egyházi struktúrákból a visszaélések miatt kiábrándult emberekhez. Ehhez azonban meg kellene érteni, hogy az egyház valamennyi krisztuskövető élettere kell legyen. A kioktató, lekezelő stílus nem segít.

Milyen könyvet ajánlana elolvasásra? Miért?

Erich Maria Remarque, Nyugaton a helyzet változatlan – a háború borzalmáról és abszurditásáról, a cinikus hazafias diskurzusról szól, amellyel számtalan fiatalt a halálba küldtek, elhitetve velük, hogy a másik nép fiai az ellenségeik. Graham Greene, Hatalom és dicsőség – az emberi gyengeségben megmutatkozó hősiességet mutatja be a terror idején. Vermes Géza, Gondviselésszerű véletlenek – az oxfordi Qumrán- és történeti Jézus-kutató önéletírása, elképesztő az életútja a zsidóság és a katolicizmus mezsgyéjén. Ljudmila Ulickaja, Daniel Stein, tolmács – bemutatja a zsidóüldözés borzalmát, a gyengeséget és hősiességet, egy fiatalember idealizmusát, aki Izraelben katolikus papként megpróbálta újjáéleszteni a zsidó kereszténységet.

Hogyan szokott kikapcsolódni, feltöltődni?

Nagyon szeretek utazni. Ilyenkor múzeumokat látogatok, és ha csak lehet, görög vagy római emlékeket keresek fel. A konferenciák alkalmat adnak erre. Szeretem a kertemet. Szeretem a lakásátalakításról szóló műsorokat és a detektívsorozatokat (Columbo, Monk). Este megpróbálok olvasni, de sokszor már csak néhány oldalt tudok átfutni.

Ki az ön számára Jézus?

Az, aki a végsőkig hű volt Istenhez, küldetéséhez és elveihez, akkor is, ha ez az életébe került. Az emberekkel együttérző és cselekvő Úr. Nagyon szeretem ezt a Lukács-evangélium egy történetében megmutatkozó tulajdonságot: a fiát gyászoló naini özvegyasszony tragédiáját meglátja, megesik rajta a szíve, megvigasztalja („ne sírj”), majd cselekszik. Az, aki átlépi a határokat, és többre tartja az embert a törvény betűjénél.

1 HOZZÁSZÓLÁS