Felnőttként: nem csak két oldala van a lónak

0
129
Illusztráció: Pixabay

Harmincas éveink a végleges felnőtté válás választóvonala életünkben – írtunk erről korábban. Sokan azonban nem veszik figyelembe, hogy az élet egyik terén hozott döntés mindig kihatással van minden másra is. Muszáj tudatosítanunk ennek felelősségét.

A felnőtté válás napjainkban már nem fejeződik be a húszas évekre, azonban jön egy pillanat, a harmincas évek, amikor rádöbbenünk arra, hogy már nem maradhatunk gyerekek. Ebben a korban ugyanakkor már kifogynak a lázadás, illetve az alkalmazkodás lehetőségei. Ilyenkorra már eldől, hogy azon értékek mentén haladok tovább az életben, amit a szüleimtől tanultam vagy éppen ellenkezőleg: lázadok a család szempontjai ellen.

„Ugyanakkor ritkán vesszük figyelembe, hogy minden egyes tényező, ami számunkra értékekkel bír, más tényezőktől függ: életértékeink rendszerben, hálózatban működnek. Bármit is teszek, az kihatással van sok más dologra: ha sokat dolgozom, akkor az időmet kell nagyon jól beosztanom. Ha sok időt töltök a barátokkal, a szórakozással, a személyes fejlődésemmel, ez valami más tevékenységem idejéből fog elvenni. Ha nagyon sok energiát és pénzt fektetek valamibe, meg kell oldanom, hogy ennek az ára valamilyen módon megtérüljön és tudnom kell, hogy ez kihatással van az életem valamely másik részére” – magyarázza Plesek Zoltán pszichológus, pszichoterapeuta. A harmincas években derül ki, hogy az ember megtanult-e dinamikusan dolgozni az értékeivel, vagy fekete-fehérben látja a világot.

Az ember ebben a korban sokszor csak két lehetőségben gondolkodik, a ló egyik oldaláról a másikra csúszunk. Emiatt sokszor radikális megoldásokban gondolkodunk: ha például olyan párt választottunk, aki valamilyen nekünk nem megfelelő érték mentén elköteleződött, azt hisszük, a megoldás abban fog állni, hogy más típusú társat keresünk. Ha egy munkahely nem válik be, azt hisszük, a következő azért lesz jó, mert egy teljesen ellenkező változattal próbálkozunk. Ha azonban túl nagyokat ugrunk, sose fogunk felkerülni a ló hátára. Mi szeretnénk ekkor már teljesen irányítani az életünket, sikeresek akarunk lenni az általunk képviselt értékekben, ezért döntéseink során is árnyaltan kell gondolkodnunk. A lovaglás lényege pedig nem csak a hátára való felpattanás, hanem az, hogy egyensúlyban megmaradjunk rajta. Értékeinket nem lehet csupán két kategóriába belegyömöszölni: meg kell tanulnunk, hogy az egyik életrészbe fektetett erő a másikra is ki fog hatni. Ha rengeteg időt töltök tanulással, önfejlesztéssel, akkor kevesebb időm fog maradni a társadalmi életre, ha viszont a bulizás nagyon fontos, akkor lehet, hogy egy adott ponton a munkám kárára lesz. Ha mások boldogulásának elősegítése elsődleges a számomra, akkor számolnom kell azzal, hogy önmagam háttérbe helyeztem és ennek ára lesz – magyarázza a szakember.

Egy területen hozott döntésünk hatással van minden másra is az életünkben / Illusztráció: Unsplash

Nincs döntés következmények nélkül

Harmincas éveiben az ember maga döbben rá, hogy mennyire hasonlít vagy éppen mennyire különbözik attól, amilyen családban ő nőtt fel: a lényeg az, hogy mindkét változatnak ugyanúgy megvan az ára. Ha ugyanazokat az értékeket képviselem, amiket klasszikusan belém neveltek, ebben a korban látom meg, hogy az mit is jelent. De ugyanez igaz fordítva is: ha a család fontosnak tartotta a zenét vagy a táncot, én pedig azért sem akartam ugyanazokat a hibákat elkövetni, akkor a harmincas éveinkben emiatt úgy érezhetjük, hogy valamit elvesztettünk, valami kimaradt az életünkből. Nem arról van szó, hogy ebben a korban minden döntésünket megbánjuk, hanem arról, hogy egyszerűen észrevesszük, hogy minden döntés következményekkel jár. Ez a harmincas évek egyik kihívása: hogyan viszonyulunk az értékekhez, képes vagyok-e árnyaltan látni ezeket, képes vagyok-e megérteni, hogy a különböző értékeim összefüggnek. Meg kell értenünk, hogy nem tudunk semmit gőzerővel végezni úgy, hogy az az életünk egy másik részére ne legyen kihatással.

„A felnőtté válásnak ez egy nagyon fontos pillanata, amikor rádöbbenünk, hogy az egyoldalú gondolkodás, amikor mindent egy lapra teszünk fel, annak milyen ára van; hogy ha másokra is tekintettel vagyunk, akkor ezt nem engedhetjük meg magunknak. Rájövünk, hogy bármilyen jó dolog is a lovaglás, folyton figyelnünk kell az egyensúlyunkra, ami csak addig működik, amíg mindenre tekintettel vagyunk a környezetünkben” – tette hozzá a pszichológus.

SZÓLJ HOZZÁ

Please enter your comment!
Please enter your name here