EVANGÉLIUM
Egy alkalommal farizeusok mentek Jézushoz, és vitatkozni kezdtek vele. Égi jelet kértek tőle, mert próbára akarták tenni.
Ő lelke mélyéből felsóhajtott, és így szólt: „Miért akar jelet ez a nemzedék? Bizony mondom nektek: ez a nemzedék nem kap semmiféle jelet.”
Ezzel otthagyta őket. Ismét hajóba szállt, és átkelt a Galileai-tó túlsó partjára. (Mk 8,11-13)
Vakság, önteltség, értetlenség jellemzi a farizeusokat. Próbára akarják tenni Jézust, jelt kérnek. A kívánt jel előttük áll, de mert értetlenek nem ismerik fel. Megdöbbentő, hogy milyen nagy értetlenség és sötétség van a farizeusokban, pedig mindent kiválóan értenek és tudnak. És bennünk? Vajon nem közös a cipőnk? Megismételhetetlen életünk miről szól, arról, hogy mindent ismerünk, hogy mindenről kiválóan tudjuk a tutit? Vagy esetleg szerényen, alázatosan állok embertestvérem előtt, aki szintén jel, az Isten szeretetének nagyszerű jele.
Csíki Szabolcs segédlelkész
