Jézus mindig vár minket

Ferenc pápa látogatása egy római külvárosi plébánián

0
494
Forrás: Vatikáni Rádió

Jézus feltétel nélküli szereti az embert. A pletyka tönkreteszi a szívet; hallgassuk meg egymást – Ferenc pápa erről beszélt vasárnap délután Róma észak-nyugati peremén, az Ottavia negyedben található Canossai Szent Magdolna plébánián. A szentatya találkozott az egész plébániai közösséggel, beszélgetett a gyerekekkel és a fiatalokkal, imádkozott a betegekért, majd szentmisét mutatott be nekik.

Jézus mindig türelemmel vár ránk

A gyerekek és fiatalok örömteli éneke fogadta Ferenc pápát a plébániai sportpályán, ahol egyből válaszolt kérdéseikre. „Kedves Ferenc pápa, mikor találkoztál először Jézussal?” – kezdte a sort Elisabetta. Mire a pápa megfordította a kérdést: „Jézus volt az, aki először közeledett. Jézus mindig elénk siet. És ha látod, hogy Jézus feléd jön, te pedig butáskodsz és elfordulsz, akkor Jézus mit tesz? Elmegy?” – Mire a gyerekek kórusban felelték: „Nem! Segít neked!” – „Meghúzza a füledet?” „Neeeeem. Megérteti veled, hogy hibáztál…” – „Így van… a szívedhez szól, megérteti veled, mi a szeretet, és ha te nem akarod meghallani, mit tesz? Elmegy? Ott marad. Türelmes. Jézus mindig megvár.”

Minek jobb lenni? Pápának vagy plébánosnak?

Patrizio azt tudakolta a szentatyától, hogy szeret-e pápa lenni, vagy jobb volt, amikor még egyszerű pap volt? Nem lehet se pénzen venni a pápaságot, se pedig pápának tanulni – hangzott a pápa derültségkeltő válasza, aki Szent Pétert hozta föl példának. „Megtagadta Jézust, ami súlyos bűn volt, Isten mégis őt választotta ki.” „Szeretek (pápa lenni –a szerk.) az is jó volt, amikor egyetemi rektor voltam, és az is, amikor plébános, mindkettőt nagyon szerettem. Szeretem hittant is tanítani, gyerekeknek misét tartani. Mindig is nagyon szerettem pap lenni.”

A pletyka robban, mint a bomba

Ferenc pápa arra kérte a híveket, hogy kötelezzék el magukat embertársaikért, a béke építéséért, a szeretet terjesztéséért. Ne érjen véget úgy nap, hogy ne békültek volna ki egymással a veszekedés után. A csúnya szavakat kerülni kell, soha ne káromkodjunk! És hogy mitől fél vagy mitől ijed meg a pápa? Sara kérdésére így hangzott a válasz: „Amikor egy ember úgy dönt, hogy rossz lesz.” Pletykák pedig vannak a Vatikánon belül is, és olyanok, mint a robbanószer, amit a terroristák eldobnak, aztán elmenekülnek. „A rossz nyelvek ártalmasak, pusztítóak. Szétrombolják a családokat, a lakónegyedeket, a plébániát, mindent. De a pletyka elsősorban a saját szívedet teszi tönkre.”

A pápa és a televízió

„Sok szép pillanat volt az életemben – válaszolt Edoardo kérdésére a pápa. – Például, amikor gyerekkoromban a stadionba mentem anyukámmal és apukámmal. Aztán jó volt találkozni a barátaimmal, csöndben imádkozni, olvasni Isten szavát.” Nevetést fakasztott a hallgatóságból, amikor a pápa bevallotta, hogy nem szereti magát visszanézni a tévében. „Nem szeretem, rosszul festek a tévében! – mondta, s ő is nevetett. – Láttad, hogy megváltoztatja az arcodat a tévé? Olyan… nem is tudom, milyen leszel, nem szeretem, időpocsékolásnak tartom. Jobban kedvelem a közvetlen dolgokat.” Amikor a pápa megkérdezte a gyerekeket, hogy nekik vannak-e szép pillanatok az életükben, kórusban felelték: „A mai nap!” És újra kitört a nevetés mindenkiből.

Köszönet a hitoktatónőknek

Ferenc pápa ezután köszönetet mondott a női hitoktatóknak munkájukért: „Mivé lenne az egyház nélkületek! Ti vagytok a plébánia, az egyházmegye életének tartóoszlopai!”

Tanuljuk meg meghallgatni egymást, ne csak virtuális párbeszéd legyen a mobiltelefonon keresztül

Camilla a mai kor technológiai eszközeiről kérdezte a szentatyát. A technológia segít a kapcsolattartásban, de fölveti a párbeszéd problémáit. Ma a mobiltelefonok világában az egyik legcsúnyább betegség, hogy kevéssé tudjuk meghallgatni a másikat. Amikor például meglátogatunk egy beteget, ne zúdítsunk rá szóáradatot. Maradjunk csöndben. Pusziljuk meg, simogassuk, kérdezzük meg: „Na, hogy vagy?” Aztán hagyjuk beszélni. Szüksége van rá, hogy kiöntse a lelkét, hogy kipanaszkodja magát, hogy akár ne is szóljon semmit, de érezze, hogy nézik, figyelnek rá. A beszéd legyen másodlagos. A meghallgatás után pedig el kell jutni a párbeszédig. A konkrét párbeszédhez is, mert amit a mobiltelefonon csinálunk, az virtuális, elúszik, nem konkrét. A párbeszéd konkrét valósága nagyon fontos – hangsúlyozta Ferenc pápa.

A pápa találkozója az idősekkel és a betegekkel. „Imádkozzatok, hogy jó pap legyek!”

Miután elbeszélgetett a plébánia ifjú tagjaival, a pápa átment a színházterembe, hogy köszöntse az év során megkeresztelt újszülötteket és szüleiket. Megindító volt találkozása az idősekkel és a betegekkel. „Köszönöm nektek, hogy itt vagytok. Megígérem, hogy imádkozom értetek. A betegség egy kereszt, de a kereszt mindig az élet magva, és ha azt jól hordozzuk, akkor életet adhat sokaknak, amiről nem is tudunk. Mellettetek állok. Kérlek, imádkozzatok értem! Fohászkodjatok, hogy az Úr adjon nekem lelki életet, hogy jó legyek, hogy jó papként szolgáljak másokat! Az imáitokra bízom magam”.

Ezután Ferenc pápa találkozott a plébánia lelkipásztori munkatársaival, majd meggyóntatott néhány hívőt. Végül pedig szentmisét mutatott be a híveknek.

Ne mások bűneiről beszéljünk, kérjünk bocsánatot saját vétkeinkért

Homíliájában a pápa a vasárnapi evangéliumi szakaszról, vagyis Jézus színeváltozásáról elmélkedett. Egyfelől látjuk Jézus fényes és ragyogó arcát, másfelől pedig ott a Kereszt fájdalmas képe. Jézus megsemmisült, hogy megmentsen minket, bűnné lett értünk. „Mi megszoktuk, hogy mások bűneiről beszéljünk: milyen csúnya dolog is ez… Ahelyett, hogy mások bűneiről beszélnénk, nem mondom, hogy vegyük magunkra bűneiket, mert ezt nem tehetjük, de legalább nézzük saját bűneinket és tekintsünk rá, aki bűnné lett érettünk. Ez az út vezet el minket húsvéthoz”. Tekintsük tehát az Üdvözítő e két arcára, mert ha ezt szemléljük, bátorítást nyerünk az életben. „Bátorítson minket abban, hogy előrejussunk az életben, keresztény életutunkon. Bátorítson minket, hogy bocsánatot kérjünk bűneinkért, hogy ne sokat vétkezzünk. És bátorítson minket elsősorban abban, hogy bizakodjunk, mert ha Ő bűnné lett, az azért van, mert magára vette a mi bűneinket. És ő mindig kész megbocsátani nekünk, csak kérnünk kell.”

„Köszönöm a szívélyes fogadtatást, örömmel menjetek előre” – búcsúzott végül Ferenc pápa a római külvárosi plébánia közösségétől, majd a Mária-ima és az áldás után, taps kíséretében visszatért a Vatikánba.

Forrás: Vatikáni Rádió

MEGOSZTÁS