Lehet ma még hinni?

Légy jó mindhalálig című előadás Kolozsváron

0
2383
Fotók: Biró István (Huntheater.ro)

Az iskolai kötelező olvasmányok hasznos, de nem mindenkinek szimpatikus dolgok. Pedig a sok kötelező dolog között vannak valóban érdekes, lebilincselő írások, amiket a mai gyermek talán csak az általános vélekedés, a kortársak véleménye miatt nem vesz szívesen kézbe. Meg talán azért, mert olyan régi!

Móricz Zsigmond Légy jó mindhalálig-ja is ebbe a kategóriába tartozik. De a történet egyáltalán nem avítt, s ezt mi sem bizonyítja jobban, mint a Kolozsvári Állami Magyar Színház január 14-ei bemutatója, amelyre, sőt a következő előadásokra is minden jegy elfogyott. A terem tele volt mindenféle korúakkal, akik felállva tapsoltak az előadás végén. És nem csak azért, mert rokonuk-barátjuk szerepelt!

A színház a rendező, Béres László szavaival így ajánlja a darabot: „A Légy jó mindhalálig története sokak számára ismeretes, mert hát ki ne ismerné a pakk, az elveszett kontó, a kis Nyilas Misi sajátos tragédiáját. Számomra a légy jó egy jelige, amit hajlamosak vagyunk manapság már elcsépelt evidenciaként használni, nem tulajdonítva annak mögöttes tartalmat, és így nem is keresve azt. Úgy gondolom, jónak lenni egyenlő a becsületességgel, és az arra való törekvéssel. A rendszerek, az elvárások ellenére mindig és mindenkoron megmaradni önmagunknak. Nem szól ez a darab másról, mint hűnek lenni önmagunkhoz.” És ez a téma máris mindenki központi témája, legyen az idős, gyermek.

Természetesen a darab azért sikeres, mert alkalmazkodik a mai és a színpadi formákhoz: sűrítve, tömörítve mutatja be a helyzetet, a szereplőket, és nem utolsósorban zenés előadás gyermekszereplőkkel. Ez a két dolog mostanában több helyen is kipróbált, biztos sikert hozó recept. Kolozsváron három éve volt a Valahol Európában, ezt követte a Kétbalkezes varázsló – a Légy jó mindhalálig főhősét játszó Ábrahám Gellért mindenikben játszott, itt és így érett meg Nyilas Misi főszerepére. A három darab másik közös pontja a rendező Béres László. De volt egy emlékezetes Pál utcai fiúk Marosvásárhelyen a budapesti Vidovszky György rendezésében. És volt sok évvel ezelőtt egy 130 gyereket a színpadon énekeltető Noé bárkája is, Benjamin Britten operája. A műfaj tehát már ismerős, kipróbált tájainkon is. Még ha nem hangoztatják is, remek színházba szoktató módszer: a játszó gyermekek általában beleszerelmesednek a színpadi varázslatba, plusz pedagógiai hozadék pedig, hogy beleszoknak a komoly, kitartó munkába, megtanulják, hogy a fényes sikernek ez az ára. Az meg kapcsolódik, hogy a szülők, nagyszülők, rokonok, osztálytársak kíváncsiak a teljesítményre.

A mostani kolozsvári Légy jó mindhalálig jól sikerült, pörgő, vidám, lebilincselő előadás lett. Az előzetesekből hallani lehetett, hogy a rendező szándéka csapatot kovácsolni, s bár ezt elsősorban a gyerekek vonatkozásában hangoztatták, megkapó volt látni, hogy itt a képzett színész és a kisgyerek mind egy csapatot alkot. A játékot láthatóan mind élvezik, megérinti őket, s így megérinti a nézőt is. Nyilas Misi naivitása, hite az emberekben, az életben, jó szándékú nyitottsága és szeretete megérinti a vele kapcsolatba kerülő felnőtteket, és sokszor csipkelődő osztálytársai egy részét is. Amikorra eljut a csalódásig, akkorra már a néző elhitte neki, hogy a felnőtt lét szép és jó dolog, hogy az embereket érdemes szeretni. Talán ezért is annyira megrázó ez az előadás. Ebben nagy érdeme van a főszereplőnek, Ábrahám Gellért olyan természetesen van jelen a színpadon, és olyan erővel éli elénk Nyilas Misi tiszta hitét, hogy hatására elkezdünk mi is hinni, bízni, örülni az élet apró örömeinek. Nagyon hatásosan megkomponált a fegyelmi bizottsági jelenet: a fafejű, szűkkeblű ítélet három oldalról, fentről, a karzatról dörög, miközben Nyilas Misi egyedül áll az üres színpadon. A főszereplő színészi teljesítménye itt a legerősebb, mert úgy van jelen, hogy kitölti a színpadot, és olyan erővel sugározza még itt, így, megtörve, megtaposva is a tisztaságot, a hitet, ahogyan azt csakis egy alaposan, belülről megformált, hiteles alakítással lehet. Mellette még az esetleg amúgy már rutinból játszó, gyakorlott színész is újraéled – s nem utolsósorban pedig a megfáradt, a világ menthetetlen rosszaságába belecsontosodott néző. Ezt, ezért ünnepelt felállva a közönség.

Szereplők: Ábrahám Gellért, Esztergár Csaba/Sinkó Lea, Kerekes Ákos/Szenkovics Dávid, Jenei Deborah/Pulbere Victor, Darabont Csenge/Albert Kinga, Sárosi Áron/Kovács Dávid, Szilágyi Dávid/Jeney Eszter, Vincze Csenge/Sógor Dénes, Deák Zsófi/Rámay Ádám, Marosán Csaba, Árus Péter, Dimény Áron, Viola Gábor, Laczkó Vass Róbert, Váta Loránd, Balla Szabolcs, Fogarasi Alpár, Laczó Júlia, Kántor Melinda, Sigmond Rita, Rancea Alex-Krisztián/Bodor Kristóf, Varga Csilla, Orbán Attila, Albert Csilla, Farkas Loránd, Szűcs Ervin, Csutak Réka, Buzási András, Benkő Boróka, Somogyi Kincső, lányok a jégen: Kolumbán Réka, Pásztor Kincső, Ábrahám Dóra, Mikó Henrietta, Sárosi Virág, Szász Csenge. Rendező: Béres László, díszlettervező: Csíki Csaba, jelmeztervező: Ledenják Andrea, koreográfus: Jakab Melinda, korrepetitor: Horváth Zoltán,  zenei munkatárs: Kondrát Csaba, rendezőasszisztens: Veres Emőke, ügyelő: Tatár Ágota.

Bodó Márta

MEGOSZTÁS

SZÓLJ HOZZÁ

Please enter your comment!
Please enter your name here