A politika színpadán: hány lába lesz a székünknek?

0
686
Illusztráció – Fotó: frissujsag.ro

 Tudjuk, hogy kampány van, hiszen december 11-én ismét választunk. Tudjuk, hogy sokan beleuntak, belefáradtak a politikába is egyes politikusok (vagy az egész kelet-közép-európai politikai rendszer) nyilvánvaló, szembeötlő, a média által is felnagyított hibái miatt. Pedig azért a választás eredménye a megcsömörlöttek számára is meg fogja határozni a mindennapokat. Akik nem szavaznak, nemcsak a saját életüket, de mindannyiunkét is meghatározhatják, ha nem lesz semmilyen magyar képviselet Románia parlamentjében. Miért és hogyan? Vákár István, a Kolozs Megyei Tanács alelnökét idézték (a Jövőnk Kolozsváron című rendezvényen), aki ezt egy kampánykörúton így válaszolta meg: „Bácsi, az érdekképviselet olyan, mint a háromlábú szék. Az egyik lába a helyi, a másik a megyei önkormányzat. A harmadik a parlamenti képviselet. Maga hagyná, hogy a gyereke ráüljön egy kétlábú székre? Ugye nem! Na tessék, akkor december 11-én menjen el szavazni!”

Nyilván kampánycélja van annak, hogy A politika színpadán című beszélgetőkönyvet – amelyben Ágoston Hugó kérdéseire a politika színpadáról éppen lelépni készülő Borbély László válaszol – éppen novemberben mutatták be Erdély és a Partium több városában. Kampányszempontból, választási opcióinkat mérlegelendő, és más tanulságok miatt is érdemes odafigyelni rá. A könyv sok szempontból világítja meg Borbély László személyiségét, a felnövekvő, diákszínjátszó fiatalemberből lett politikus, a tudatosan építkező, csapatban gondolkodó volt miniszter mutatkozik meg.

Hegedüs Csilla a kolozsvári könyvbemutatón azt mondta a kötet főszereplőjéről, hogy ő a román politikusok zömével ellentétben nem saját magának, hanem az erdélyi magyar közösségnek az építését vállalta fel. Hegedüs saját tapasztalatából mondta: Borbély László a tudását nem tartotta meg magának, hanem továbbadta – nem csak tanárként – mindazt, amit a kapcsolati tőkéről, az érdekérvényesítés tudományáról, a románokkal való tárgyalás módjáról tud. Emellett, bár ékeskedhetett volna és mindent csak a saját érdemeként könyvelhetett volna el, csapatban gondolkodott és dolgozott, csapatépítésben jeleskedett, és kinevelte a lehetséges utódait. Ha ő most háttérbe vonul, nyugodtan teszi, mert a maga helyére utódokat is nevelt. Ez pedig nemcsak a közéletben fontos, de az élet minden területén. És nem túlságosan jellemző. Sokkal többen próbálják magukat fényezni, szinte trónra emelkedni (apropó: Krisztus király töviskoronával a fején a keresztre emeltetett).

Hogy lehet csapatot építeni? Odafigyeléssel, empátiával, az összetartozás fontosságának felismerésével, professzionalizmussal és megfelelő felkészültséggel. Hegedüs Csilla azt is kiemelte Borbély László érdemei közül, hogy ő mindvégig és minden negatív tapasztalat ellenére megmaradt a tárgyalás hívének. Pedig a román és a magyar közvélemény előtt egyaránt megpróbálták a legkülönfélébb módokon lejáratni, még vádat is megfogalmaztak ellene. Mindennek ellenére Borbély László maga is elmondta: az elszigetelődés, elzárkózás nem tud eredményt hozni! Csakis tárgyalás során lehet eredményeket elérni. Lehet, hogy egyeseknek kevésnek tűnik, amit az RMDSZ az elmúlt 26 évben elért. De aki emlékszik, azért tudja, hogy olyan eredmények is születtek, amiknek lehetségességében magunk sem hittünk volna. És elkészült a Balavásár–Szováta-út is, amin most valósággal száguldani lehet, holott korábban telis-tele volt kátyúkkal. Tény, hogy ha nem Borbély a miniszter, Hargita megye útjaira máig nem került volna sor. Borbély László maga azt emelte ki, hogy az erdélyi magyarság egysége minden szétfeszítő külső-belső erő ellenére megmaradt, ezért tudott az idei helyhatósági választások után a tizenegyből öt erdélyi megyét vezetni az RMDSZ, bár csak két megye többségét alkotják magyarok. Emlékeztetett arra, hogy amióta az RMDSZ nem vesz részt a kormányzásban, megint ott tartunk, hogy azt mondják: a romániai magyarok megbízhatatlanok, és ki vagyunk téve annak, mint az 1990-es években: állandóan bizonyítanunk kell igazunkat, újra ki kell vívnunk, amit már elértünk. Ennek ékes példája a marosvásárhelyi katolikus gimnázium története is, teszem hozzá olvasóinknak.

A leköszönő politikus szerint bármit is csak akkor lehet elérni, kicsikarni, ha az erdélyi magyarság képviselői ott vannak Bukarestben. „Ha most otthon maradunk, mi veszítünk, és ők győznek. December 11-én az összefogás és a gyanakvás között választunk. A biztonság és a félelem között. Gyermekeink jövője vagy nagyszüleink szomorú emlékei között!” – mondta. A cél továbbra is olyan Erdély létrehozása, ahol méltósággal lehet magyarként élni.

 

SZÓLJ HOZZÁ

Please enter your comment!
Please enter your name here