A keresztény szabadság tiszteletben tartja a kultúrákat

Ferenc pápa katekézise

0
189
...a katolikus egyetemes egyházat jelent, ami egységbe foglalja a különböző helyi kultúrákat, tiszteletben tartva azokat. Nyitva áll minden nép és kultúra előtt, mert Krisztus mindenkiért született, meghalt és feltámadt. Fotók: Vatican News

Ferenc pápa folytatta a galatákhoz írt levél elemzését. Ezúttal a keresztény szabadság kérdését fejtette ki. Szeretet által nyertük el szabadságunkat a kegyelem révén. Kövessük Szent Pál példáját, aki szabadon hirdette az evangéliumot mindenkinek. Ne kényszerítsük másra saját kultúránkat, mert az ellentétben áll a keresztény szabadság üzenetével – elmélkedett a szentatya.

A tízéves roma szakkollégium hálózat tagjai az audiencián

Az audiencián részt vettek a tíz éve alapított keresztény roma szakkollégium hálózat tagjai, akik kedden délután mutatkoztak be a Római Magyar Akadémián. Az 56 fős delegációt Habsburg-Lotharingiai Eduárd, szentszéki magyar nagykövet, Kocsis Fülöp görögkatolikus érsek, Orosz Atanáz püspök és Fabiny Tamás evangélikus püspök kísérte el a Vatikánba. A pápa köszöntötte a küldöttséget, hosszan beszélt a hajdúdorogi metropolitával. A találkozóról közös fénykép készült, majd elénekelték a szentatyának a roma himnuszt.

Szent Pál a szabadságról ír a Galatáknak (Gal 5,1.13)

„Krisztus szabadságra szabadított meg minket, álljatok meg tehát szilárdan, és ne engedjétek magatokat újra a szolgaság igájába fogni. (…) Mert ti, testvéreim, szabadságra vagytok elhívva.”
Ferenc pápa ezúttal a keresztény szabadság kérdését fejtette ki. Jézus Krisztus halálával és feltámadásával megszabadított bennünket a bűn és a halál szolgaságából. Szabadok vagyunk, mert meg lettünk szabadítva a kegyelem, a szeretet által, ingyen, és ez lesz a keresztény élet fő és új törvénye.

Ferenc pápa ezután arról beszélt bővebben, hogy ezt az újdonságot hogyan juttatták el minden néphez és kultúrához. Szent Pál azt mondja, hogy ha valaki Krisztust követi, már nem számít, hogy zsidó vagy pogány. Csak „a szeretet által munkálkodó hit” (Gal 5,6) számít. Mit jelent ez? Azt, hogy hisszük: Jézus Krisztus megszabadított minket. Pál apostolt ezért az újdonságért támadták a kor fundamentalistái, mondván, csak helyezkedni akart, mindenki tetszését elnyerni azzal, hogy a szigorú vallási hagyomány szabályait háttérbe szorította. Ugyanez történik ma is a fundamentalistákkal, nem igaz? A történelem ismétli önmagát – tette hozzá a pápa. Szent Pál azonban bátran megválaszol kritikusainak: „Az emberek kedvét keresem ezzel vagy az Istenét? Talán embereknek akarok tetszeni? Ha még emberek tetszését keresném, nem volnék Krisztus szolgája” (Gal 1,10). A mély elhivatottság szavai ezek. Befogadni a hitet nem jelenti azt, hogy le kellene mondani a kultúráról és a hagyományról, csupán arról a részéről, ami akadályozza az evangélium újdonságát és tisztaságát. Az Úr halálával és feltámadásával nyert szabadságunk ugyanis nem áll ellentétben a kultúrákkal, a hagyományokkal, hanem azokat egy újfajta szabadsággal, az evangéliummal tölti meg. A keresztség által nyert szabadságunk révén Isten gyermekeivé válunk teljes jogúan. Miközben benne gyökerezünk saját kultúránkban, megnyílunk a hit egyetemessége előtt, ami belép minden kultúrába, felismeri a benne rejlő igazságcsírákat, és azokat kifejleszti, kihozva a bennük rejlő jót. Ez a valódi teljesség.

Tiszteletben tartani a helyi kultúrát

Mi az evangélium inkulturációjának értelme? Úgy hirdetni az Üdvözítő Krisztus jó hírét, hogy tiszteletben tartjuk mindazt a jót és igazat, ami az adott kultúrában jelen van. Nem könnyű dolog! Sokszor hajlamosak vagyunk saját életmodellünket ráerőltetni másokra, mintha az a legfejlettebb és legétvágygerjesztőbb volna. Milyen sok hibát elkövettek az evangelizálás történetében azzal, hogy egyetlen kulturális modellt erőltettek, akár erőszakhoz is folyamodva! Gondoljunk csak a háborúkra! Ezzel megfosztottuk az egyházat a helyi sajátosságok gazdagságától, melyek egész népek kulturális hagyományát magukban hordozzák. Az egyformaság nem keresztényi – tette hozzá a szentatya. A jelzőkkel kapcsolatban a pápa így pontosított: a katolikus egyetemes egyházat jelent, ami egységbe foglalja a különböző helyi kultúrákat, tiszteletben tartva azokat. Nyitva áll minden nép és kultúra előtt, mert Krisztus mindenkiért született, meghalt és feltámadt.

A kultúra természetéből fakadóan folyamatosan változik, alakul. Elég csak arra gondolnunk, hogy most ebben az egyre inkább a technológia által uralt nagy kulturális változásban hogyan kell hirdetnünk az evangéliumot. Ha ma úgy beszélnénk Krisztusról, mint az elmúlt századokban, a mostani generáció nem értene minket. A keresztény hit szabadsága nem egy statikus életszemlélet, hanem dinamikusan tekint a hagyományra, a kultúrára, úgy növekszik, hogy közben megtartja eredeti természetét. Meg kell őriznünk ezt a szabadságot, miközben zarándokolunk a teljesség felé – zárta szerdai katekézisét Ferenc pápa.

A szentek példája nyomán törekedjünk a megtérésre

Az általános kihallgatás végén a lengyel hívekhez intézett köszöntésében a szentatya emlékeztetett Szent II. János Pál megválasztásának évfordulójára, mely ezen a héten, október 16-án esedékes. Szent XXIII. János, Avilai Szent Teréz és Sziléziai Szent Hedvig liturgikus ünnepe kapcsán a pápa rámutatott: az ő életük a keresztény szabadság kiváló példája. E szentek tapasztalata juttassa eszünkbe, hogy nem létezhet szabadság felelősség és igazságszeretet nélkül. A szabadságot pedig úgy valósítjuk meg legjobban, ha a szeretetszolgálatot választjuk.

A német ajkú zarándokoknak a pápa a Szűzanya fatimai jelenéseiről szólt. A Boldogságos Szűz Mária legyen vezetőnk a megtérés és a bűnbánat útján, mely Krisztushoz, az igazságosság napjához vezet minket. Az ő világossága szabadítson meg minket minden rossztól, és űzze el e világ sötétségét.

Forrás: Gedő Ágnes, Vatican News