Kovács Gergely érseket köszöntötték Gyulafehérváron

0
243
Fotó: Nagy Emil

(A 2021. február 22-én este közzétett, de technikai okokból portálunkról átmenetileg eltűnt cikkünk 2021. március 1-jei rekonstrukciója. Az érintettek szíves elnézését kérjük. A szerk.)

Szent Péter apostol székfoglalásának ünnepét választotta dr. Kovács Gergely püspökké szentelése és érseki beiktatása időpontjául, helyszínéül pedig a gyulafehérvári székesegyházat. Mindez egy évvel ezelőtt, 2020. február 22-én történt. A jeles esemény első évfordulóját Gyulafehérváron, a járványügyi korlátozásokat szem előtt tartva, két részben: délben a papnevelő intézet dísztermében, délután pedig az érsekségen ünnepelték.

A délelőtti műsor keretében elsőként András István rektor köszöntötte a főpásztort; a kispapok nevében Daly Attila diakónus mondott köszöntőt. Fellépett a szeminárium kórusa; Lázár Hunor és Tóth Gellért verseket adtak elő; a kispapok egy csoportja Márton Áron püspök lehallgatási jegyzőkönyvei alapján összeállított jelenetet mutatott be.

A kispapok és elöljáróik ajándékát Oros Tibor-Roland főmagiszter adta át, az ajándéktárgyak mellett imakilenceddel is „megajándékozták” az érseket.

Az ünnepség végén Kovács Gergely Márton Áron püspök szavaival buzdította kitartó munkára, majd közös munkára hívta a kispapokat, végül felkérte őket, hogy állítsanak össze egy székesegyházi kalauzt, melyet ő saját költségén kiad majd, és az eladásból származó bevétel a kispapok terveinek megvalósítására szolgálhat.

A főpásztor bejelentette, hogy létrehoz egy ösztöndíjat, melyet egy-egy ötödéves kispap nyerhet el minden évben.

Délután az ünnepség keretében dr. Kerekes László segédpüspök mondott beszédet (lásd teljes terjedelmében alább), amelyben többek között azt javasolta: minden évben legalább egy szívből jövő köszönömmel fejezzük ki örömünket, megbecsülésünket és tiszteletünket. A jó Isten áldását kérte Kovács Gergely érsek főpásztori szolgálatára.

Az ünnepi műsorban Bogdán Zsolt UNITER-díjas színművész és Oláh Mátyás csellóművész műsorát hallgatták meg a jelenlevők. A Nyílt sebe vagyok a szívenszúrt világnak címen Dsida Jenő verseiből, leveleiből, prózájából Szugyiczky István által összeállított pódiumműsort 2014-ben mutatta be Bogdán Zsolt (Kovács Éva és Csutak Réka közreműködésével), e műsor verseiből kapott ízelítőt a hallgatóság, a szövegekre Oláh Mátyás csellóművész zenei válaszokat szólaltatott meg.

Az ünnepség ajándékozással és Kovács Gergely köszönő szavaival ért véget.

Forrás: a Gyulafehérvári Érsekség Facebook-oldala, www.seminarium.ro

Fotók: Nagy Emil; a Gyulafehérvári Érsekség Facebook-oldala

Dr. Kerekes László segédpüspök köszöntőbeszéde

Egy éve szentelték püspökké és iktatták be főegyházmegyénk főpásztorát, dr. Kovács Gergely érseket

Milyen lenne az élet, ha…?

Ha beírjuk a Google keresőbe ezt a kérdést, 0,51 perc alatt körülbelül 22 700 000 találatot dobna ki: milyen lenne az élet, ha lapos lenne a Föld? Milyen lenne az élet víz nélkül? Szakemberek nélkül? stb.

Egy éve szentelték püspökké és iktatták be főegyházmegyénk főpásztorát, excellenciás és főtisztelendő dr. Kovács Gergely érsek atyát. Most mi is feltehetnénk a kérdést: milyen lenne az élet az egyházmegyénkben, ha ez nem történt volna meg?

Itt sok találgatás lenne:

  • az idős, nyugdíjas főpásztorunk és segédpüspöke nehezen bírná a sok lelkipásztori munkát (hiszen csak most látjuk, milyen sok a tennivaló);
  • talán arra gondolnánk, hogy a Vatikán összepaktált Bukaresttel, ezért késik a főpásztor kinevezése;
  • lehet, hogy megkísértene a gondolat, hogy még az Egyházban sem védik a kisebbségeket;
  • vagy szomorúak lennénk, hogy nincs senki, akit ki tudott volna nevezni Ferenc pápa főpásztornak;

és még sok lehetséges választ találnánk erre az esetre.

Most mégis nem kell ezeket összeírjuk, mert a Földön van víz, nem lapos a Föld, vannak szakemberek és van főpásztorunk, valamint minden, amit eddig fel lehetett volna sorolni, nem állja meg a helyét. Ennek kell most örüljünk, hogy egy évvel ezelőtt püspökké szentelték és érseki hivatalába iktatták Kovács Gergely érsek urat, főpásztorunk lett, és ezt nem szabad természetesnek venni. Ezért kell hálásnak lennünk, meg kell köszönjük a jó Istennek, hogy rajtunk van a szeme, megesik rajtunk a szíve.

Minden évben ha nem is többet, de legalább egy szívből jövő köszönömöt hadd mondjunk el az érsek atyának is, amivel kifejezzük örömünket, megbecsülésünket és tiszteletünket. Tudom, sokan kérdezik, hogyan, merre haladunk?

Bár enélkül is a munka sok, az aratnivaló adva van, állandó: táplálni, vezetni a nyájat, de lehet látni:

  • Krisztus által, Krisztussal és Krisztusban kell mindent végezni (csak ez lehetne egy életprogram az egész főegyházmegyénk számára);
  • legyünk nyitottak, toleránsak a másik emberrel szemben, az egész-re törekedjünk (egészségesek csak így lehetünk);
  • fel kell vállalni a munkát maximálisan, keményen, mindenki ott, ahol van;
  • ajándékként fogadjuk el egymást: a mi szeretetünkre van bízva a másik ember, a lelkipásztor, a közösség, akiből ki tudjuk szeretni a szépet és jót.

Egy év távlatából visszatekintve hálát adunk a jó Istennek, hogy az érsek atyát nekünk adta jó pásztorként. Szeretnénk őt megerősíteni abban a hitben, hogy mellette vagyunk, imádkozunk érte, mi is bevállaljuk a munka ránk eső részét. Volt elöljárója, Ravasi bíboros szavai még élnek bennünk: ránk bízta az érsek atyát, a mi szeretetünkre, hogy vigyázzunk rá, “járjunk vele együtt”. Tanuljunk meg egymásért munkát vállalni és egymással munkálkodni. A jó Isten áldását kérjük főpásztori szolgálatára! Ad multos annos!