Tudományos és áltudományos információk járvány idején

1
818
A valódi természettudományos kutatók kommunikációját nem jellemzi a közösségépítés. Fotó: Pixabay

A jelenleg zajló SARS-CoV-2 vírus okozta járvány mindannyiunk életében érezteti a hatását. Természetes, hogy ilyen körülmények között mindenki információra éhes, szeretné megérteni, mi történik. Szerencsénk, hogy mára már az internet széles körben elérhető, így az információ terjedése lényegében nem ütközik akadályokba. Azonban a hiteles és a hiteltelen információk között különbséget tenni már nem ilyen egyszerű. Ekkor igazából az a kérdés, hogy egy kutatónak, vagy egy természettudományos kutatásban járatlan, de kiválóan kommunikáló áltudományos véleményvezérnek hiszünk-e. Az alábbiakban arra szeretnék rávilágítani, hogy egy laikus személy számára miért járhatóbb út egy szakembernek hinni, és mi jellemzi az általa nyújtott információkat.

A vírusokról származó modern ismereteink többsége molekuláris biológusoktól, virológusoktól vagy kutatóorvosoktól származik, akik kutatásaik eredményeit egy szakcikk formájában adják közre. Ezek a cikkek független szakértői bírálaton kell átessenek ahhoz, hogy megjelenhessenek. Ám a tudományos konszenzus részévé majd csak akkor válnak, ha más kutatócsoportok is meg tudják ismételni.

Ez a folyamat játszódik le a SARS-CoV-2 vírus felfedezése kapcsán is. Mivel sok emberre van hatással, lényegében a tudományos kutatás és megismerés sokszor nehézkes folyamata az egyre türelmetlenebb nyilvánosság szeme előtt zajlik. Sajnos azonban a szakcikkek megértéséhez és értelmezéséhez legtöbbször természettudományos végzettségre, kutatói tapasztalatra van szükség. Ennek áthidalására egyre több kutató vállalkozik tudományos ismeretterjesztésre, a tudományos eredmények közérthető tolmácsolására. Ezt teszik például blogokban, a közösségi média felületein, tévéműsorokban. Na de hasonló eszközöket alkalmaznak az áltudományos megtévesztés művelői is.

Milyen fogódzók létezhetnek a különbségtételre?
Egyrészt a valódi természettudományos kutatók kommunikációját nem jellemzi a közösségépítés. Nem hirdetik, hogy „kövess engem”, „fogjunk össze”, hanem a tényeket közlik. Az áltudomány művelői gyakran mögöttes szándékkal kommunikálnak, egy-egy ügy köré szeretnék csoportosítani az embereket (például a maszkviselés hasznának tagadása, oltások elutasítása).

A kutatók elbíráláson átesett szakcikkekre hivatkoznak. Még a hírportálok ismeretterjesztő rovataiban is rendszerint megjelenik az eredeti szakcikk elérhetősége. Ezzel szemben az áltudományos véleményvezérek legtöbbször személyekre hivatkoznak. Gyakran hallani, hogy ez vagy az a híres-neves (általában ellenőrizhetetlen hátterű és szakmai múltú) professzordoktor mondta, tehát igaz. Pedig a tudományban nem az számít, hogy „ki mondta”, hanem hogy „mit mondott” és az bizonyítható-e. A tényeknek kell túlsúlyban lenni, nem a véleményeknek. Előfordul, hogy az áltudományos kommunikátorok valódi tudományos munkákra hivatkoznak, de abban nem az áll, amit ők állítanak, vagy a szövegkörnyezetből ragadnak ki részleteket és állítják be bizonyítékként. Például ilyen volt az áltudományos oldalak azon állítása, hogy az amerikai statisztikai hivatal elismerte, a COVID-19 halottaknak csak 6%-a halt meg vírusfertőzésben. Ezzel szemben az interneten gyorsan ellenőrizhető az eredeti közlemény, amelyben az szerepel, hogy a COVID-19-ben elhunytak 6%-ának nem volt semmi egyéb betegsége, csak a vírusfertőzés. A többi 94% is a vírusfertőzésbe halt bele, de volt egyéb betegségük is. Ez a tény éppen ellentétes fényt vetít a járványra, mint ahogy a vírustagadó áltudományos körök szeretnék beállítani. Érthető módon, szakmai tapasztalat híján nehéz ezekre az áltudományos trükkökre rájönni. Ezért javasolom olyan, ténylegesen kutatással foglalkozó virológus szakembereket is meghallgatni, akik mindezekre felhívják a figyelmet. Ezeknek az embereknek szintén van családjuk, akiket féltenek, és nem áll érdekükben a nagyközönség megtévesztése. Sokkal fontosabb számukra a hiteles információ átadása, amely segít a járvány leküzdésében.

Dr. Kovács Levente

A szerző molekuláris biológiával és genetikával foglalkozó kutató biológus.

Az írás megjelent a Vasárnap 2020. november 1-jei számában.