Szent Imre

Születési évét nem tudjuk pontosan, 1000 és 1007 közötti évekre tehető. Életének főbb eseményeit legendák és krónikák őrizték meg. Első nevelői a szülei voltak, akik mindketten az életszentség útján jártak, az ő hatásukra érlelődött meg Imre hercegben az az életideál, amelyet mindvégéig követett. Amikor Gellért bencés szerzetes 1015-ben Magyarországra érkezett, István király azonnal fölismerte benne a nagy tudományú, szent életű férfiút, és fia nevelőjévé tette. A herceg hét éven keresztül tanult kiváló mestere irányítása mellett és olyan ifjú lett belőle, „akit szeretett az Isten és tiszteltek az emberek”, mint a krónika mondja róla. Ezután az édesapja vette maga mellé, hogy jó keresztény királyt neveljen belőle, és a fennmaradt tudósítások szerint Imre herceg minden várakozását beteljesíthette volna: bölcs, tiszta, kegyes, irgalmas, erős, mértékletes, szelíd, becsületes és szemérmes fiatalember lett belőle. Az Istennek tetsző életre törekedett és ez a törekvése arra vezette, hogy szüzességi fogadalmat tegyen, amelyet élete végéig megtartott.
István király 1031-ben Székesfehérváron szerette volna megkoronáztatni trónörökösét, azonban a legenda szerint Imre herceget vadászat közben halálra sebezte egy feldühödött vadkan, és 1031. szeptember 2-án belehalt sebeibe.

Szent László király Szent Imrét atyjával, Istvánnal, és nevelőjével, Gellért püspökkel, valamint a szent életű zoborhegyi remetékkel együtt 1083-ban az ország főpapjai és világi nagyjai jelenlétében oltárra emeltette.

Bővebben lásd: http://www.katolikus.hu/szentek/szent176.html