Székelylengyelfalván, az egyházi kórusok XXVI. találkozóján ismét megtapasztalhatták a résztvevők, mit jelent közösségként együtt lenni – énekben, hitben, lélekben. Április 18-án, szombaton délelőtt 10-től ünnepi misével indul az ünnep, utána pedig egymás után szólaltak meg a kerület kórusai. A találkozó mottója a 98. zsoltárból így szól: „Zengjetek új éneket az Úrnak!”
A Székelyudvarhelyi Római Katolikus Főesperesi Kerület egyházi kórusainak XXVI. találkozóját április 18-án tartották Székelylengyelfalván. A jelenlevők megtapasztalhatták, mit jelent közösségként együtt lenni – énekben, hitben, lélekben. Hiszen az ének összeköt: a közös nyelv, amelyen keresztül örömöt, fájdalmat, reményt és hitet tudunk megfogalmazni.
Különleges nap volt a székelyudvarhelyi római katolikus főesperesi kerület egyházi kórusai 26. találkozójának napja. A közös éneklés ismét megmutatta: nemcsak hagyomány, hanem élő, közösségformáló erő. Hangok találkoztak, szívek kapcsolódtak, generációk énekeltek együtt.
Az ünnep szentmisével kezdődött, ezt követte a kerület kórusainak fellépése. A találkozó nemcsak zenei élményt, hanem igazi lelki feltöltődést is hozott. Fellépett a székelyudvarhelyi Jubilate Deo kórus Székely István karnagy vezetésével, a farkaslaki Zeng a magasság egyházi kórus, a székelyszentlélek-bogárfalvi Ave Rosa egyházi kórus, a nyikómalomfalvi Mária Édesanyánk Kórus.
A kórusok küldetést hordoznak – az Ige üzenetét viszik tovább, erősítve a közösséget lélekben és összetartozásban.
Antal Lóránt meggyőződése, hogy az erdélyi magyarok tudják, hogy csak egy út van: az összefogás útja. Nem árkokat kell ásni, hanem közösséget építeni – itt, Romániában, ahol nap mint nap helyt kell állni. A közösségi felületen írta a kórustalálkozó nyomán: ,,Mi, erdélyi magyarok, soha semmit nem kaptunk ingyen. Mindent, amit elértünk, közösen, munkával és kitartással vívtuk ki – az elmúlt 37 és az elmúlt 16 évben is. Ma is ez a legfontosabb kérdés: leszünk-e elég bátrak és bölcsek, hogy együtt maradjunk azon az úton, amelyet választottunk? Hogy kimondjuk: csak összefogva van jövőnk. És hogy ne szégyelljük döntéseinket, hanem felelősséggel vállaljuk azokat.”
Az ének és a hit által ismét erősödött a közösség. A házigazdák, szervezők, László István székelyszenttamási plébános, Bálint Domokos székelylengyelfalvi egyházgondnok és Szilágyi Imre főszervező jó munkája eredményeként a résztvevők, vendégek kiválóan érezték magukat.
