Húsvét utáni héten szervezték meg a Márton Áron-zarándoklat huszonhetedik alkalmát. Az eseményekről személyes hangvételű beszámolót olvashatnak.
A jó Isten kegyelméből volt szerencsénk részt venni a 2026. április 9–11. között megszervezett 27. Márton Áron-zarándoklatón, ahol a tiszteletreméltó és szent életű püspök életének fontosabb helyszíneit járhattuk körbe. Az első nap a csíkszentdomokosi Márton Áron-múzeumot látogattuk meg, ahol Lázár Csilla igazgató tartott bemutatót nekünk, majd a Szent Domokos-plébániatemplomban is részt vettünk a legszentebb áldozatban. Innen Gyergyószentmiklósra vezetett utunk, ahol a püspök úr is szolgált, illetve megtekinthettük a Szent Miklós-plébániatemplomot is.





A máramarosszigeti börtönben másnap szembesültünk azon szörnyűségekkel melyek ott mentek végbe, mivel az ott fogva tartott 250.000 ártatlanul szenvedő ember egyike volt a szent életű püspök atya is. Számomra nagyon megrendítő volt ezen cellákat szemlélni, mivel egykor az én nagytatám is ezen a helyen szenvedett. A következő állomáshelyünk a máramarosszigeti Borromeo Szent Károly-plébániatemplom volt, ahol egy igazán kivételes és kegyelmekben gazdag szentmisén vehettünk részt, illetve ministrálhattunk. E napi programunkat pedig a dési ferences plébánia meglátogatásával zártuk, ahol a végtelenül kedves ferencesek áldásban is részesítettek bennünket.
A zarándoklatunk harmadik és egyben utolsó napját nem is kezdhettük volna szebben, mint a legszentebb áldozat ünneplésével a kolozsvári Szent Mihály-plébániatemplomban. László Attila, főesperes-plébános szívélyes fogadásával, aki a templom történelmét ismertetve kápráztatott el bennünket. Végül pedig utunkat méltán koronázta meg a gyulafehérvári székesegyház meglátogatása, illetve a kegyelmes úr siremléke melletti imádság is. Továbbá nagy megtiszteltetésként éltem meg a Kovács Gergely érsekkel való találkozást, aki hivatala udvarán fogadott bennünket, illetve körbevezetett Tiszteletreméltó Márton Áron lakrészén is.





Nagy öröm, illetve hála van a szívemben, mindazon élményekért, illetve lelki gazdagodásért és kegyelemért melyekben részesültem e három nap alatt. Imában hordozom mindazokat, akiknek köszönhetően én is részt vehettem ezen a zarándok utón. Továbbá hálás vagyok Obermájer Ervin plébánosnak, aki vezetett bennünket a zarándoklat alatt, illetve Ferencz Kornéliának is kedvessége és nyitottsága miatt is.
Oltean-Szabó Hunor, a Segítő Mária Római Katolikus Gimnázium X. teológia osztályos tanulója








