Boldog Pier Giorgio Frassati
Boldog Pier Giorgio Frassati liturgikus emléknapja július 4-én van. Pier Giorgio Frassati 1901. április 6-án Torinóban született jómódú családban. Ateista és agnosztikus politikus apja alapító tulajdonosa volt a La Stampa újságnak. Társadalmi fontosságának tudatában makacs és erőszakos ember hírében állt, gyakran megalázta, ostobának tartotta fiát is. Frassati bár átlagos diák volt, diáktársai között ismert volt odaadása és áhítata. Kisfiúként tanulás helyett inkább álmodozott, emiatt apja állandóan szidalmazta, hisz igazgatói székét fiának szánta.
Frassati odaadóan tevékenykedett szociális megmozdulásokban, jótékonysági szervezetekben, tagja volt a katolikus ifjúsági csoportoknak, többek között a Katolikus Akciónak és domonkos harmadrendnek, majd a Páli Szent Vince Társaságnak is. Bár szeretett volna pap lenni, a családja, főleg édesanyja heves ellenkezésére az elkötelezett világi életet választotta. Levelezéséből tudjuk, hogy mélységesen beleszeretett egy lányba, ám családi státuszuk miatt szó sem lehetett semmiféle érintkezésről, nem hogy komoly kapcsolatról.
Bármilyen kis összeg állt is a rendelkezésére, annak java részét rászorulóknak adta, gyakran a vonatjegye árát is, így ő gyalogolt hazáig, szó szerint saját magáról is odaadta a ruhát a szegényeknek.
Barátaival sokszor mentek hegyet mászni, ez volt a kedvenc sportjuk. Szokásává vált, hogy indulás előtt szentmisén vett részt, visszatérése után pedig meglátogatta az Oltáriszentséget. Pier Giorgiót két fontos hatás érte ez időben: a hittudós Karl Rahner családjának vendége volt, illetve nagy hatással volt rá Sonnenschein atya, Berlin Szent Ference. Egyre inkább érezte, hogy helye a szegények mellett van. 1921 végén apostoli munkaként vállalta szolgálatukat.
Erősen antifasiszta volt és nem rejtegette politikai nézeteit, többször is szembeszállt a feketeingesekkel, akik megzavarták a körmeneteket és sértegették a hívőket. Többször került emiatt rendkívül veszélyes helyzetbe.
Pier Giorgióban a tiszta szívűek öröme ragyogott: folyton bolondozott, szünet nélkül új és új tréfákat eszelt ki. Szívében lángolt az önzetlen barátság szelleme, amely az emberi személyiség mélységes tiszteletéből fakadt. Frassati 1925. július 4-én gyermekbénulás következtében halt meg – a kórt valószínűleg Torinó szegénynegyedében kapta el, ahová rendszeresen járt gondozni az ott élőket. Hősies erényeit II. János Pál pápa 1987. október 23-án közzétett dekrétumával ismerte el, és 1990. május 20-án avatta szentté.
