A Babeș–Bolyai Tudományegyetem Római Katolikus Teológia Kar búcsúzó évfolyamának három hallgatójával beszélgettünk. A második részben a csíkmadarasi Gál Fannit kérdeztük. Nála is, akárcsak Larissa életében, a teológia választása nem egy tudatosan előre megtervezett döntés volt, hanem egy olyan gondolat, amelyet mások bátorítása és saját tapasztalatai formáltak lassan hivatássá.
Elmondása szerint már tizedik osztályban felmerült benne a teológia lehetősége, amikor egy családi barátjuk, egy pap megkérdezte tőle, hogy milyen irányban szeretne továbbtanulni. Bár akkor még határozottan úgy érezte, hogy ez nem az ő útja, a felvetés mégis elültette benne a gondolatot. Később vallástanárnője bátorítására vett részt egy vallásversenyen, amely során egyre közelebb került a teológia világához.
„A verseny igazából elindított azon az úton, hogy lehet, hogy mégiscsak jó lenne, ha idejönnék” – mesélte és végül a teológia mellett döntött. Tanulmányai mellett a gazdasági informatika szakot is elkezdte, amit ugyan még nem fejezett be, de tervei között szerepel annak folytatása és lezárása is.
Az elmúlt három év számára nemcsak szakmai fejlődést jelentett, hanem olyan emberi kapcsolatokat és élményeket is, amelyek meghatározóvá váltak számára. Mint fogalmazott, nagyon hálás azért a közösségért, amely körülvette az egyetemi évek alatt, hiszen ebben a közegben tudta igazán felfedezni önmagát.
A Római Katolikus Teológia Kar légkörét családiasnak és megtartónak írja le. Bár kevés hallgatóval működik, éppen ez az, ami lehetőséget ad arra, hogy az évfolyam tagjai ne csak kollégák legyenek, hanem valódi közösséget alkossanak.
„Nemcsak szakmailag voltunk együtt, hanem tényleg egy baráti közösség tudott kialakulni. Nemcsak a tanórák keretében találkoztunk, hanem azon kívül is voltak közös programjaink”
A három év egyik legszebb emléke számára az elsőéves kiránduláshoz kapcsolódik, amikor virágvasárnapkor Gyulafehérvárra látogattak. Az ott szerzett élményből később hagyomány született hiszen azóta minden évben megszervezik ezt az alkalmat, amely már nemcsak egy évfolyamhoz, hanem az egész kar közösségéhez kapcsolódik.
A hit és az Egyház a mai fiatalok életében betöltött szerepéről úgy véli, hogy elsősorban a megtartó közösség ereje lehet fontos. Saját tapasztalatából kiindulva azt emelte ki, hogy egy olyan közegben, amely aktívan éli keresztény hitét, az ember fejlődhet és megerősödhet az Istennel való kapcsolatában is.
A legfontosabb keresztény érték számára a kommunikáció. Ezt három irányban látja: az Istennel való kapcsolatban, az embertársakkal való őszinte párbeszédben, valamint az önmagunkkal kialakított kapcsolatban. Úgy véli, fontos megtanulni kimondani az örömöket és a nehézségeket is, és közben önmagunkkal is békében lenni.
A jövőt illetően Fanni szeretne a teológia karon maradni, mesterképzésen folytatni tanulmányait, emellett pedig tervezi gazdasági informatikai tanulmányainak befejezését is.
A ballagásra mottóként az alábbi igerészt választották az évfolyammal: „Aki elhívott, az hűséges és végbe is viszi.” Ezt az üzenetet tartja fontosnak továbbadni: merjenek bizalommal rábízni mindent Istenre, hiszen ő gondot visel, és vezeti az embert a számára kijelölt úton.
